A szobámban sötétség honolt. Kint bődületes erőkkel fújt a szél. Míg Harry ajkai és nyelve segítségével késztetett sikolyra, feltámadt egy nagyobb vihar. Apró jégdarabok kopogtak az üvegen, legalábbis úgy sejtem, hogy jég volt. A sötétítő függönytől nem láttam. Egyetlen szál bugyi és az Ő pólója volt rajtam. Harry kiterülve az ágyamon aludt. Visszaemlékeztem az alig egy órával ezelőtti eseményekre. Csókok a kulcscsontomon, a melleim közt, végig a hasamon, a belső combomon végül ott, ahol legfinomabb az érintés. Valószínűleg örökre a gondolataimba égett a kép, ahogy lepillantottam rá, ő felhajolt, végignyalta ajkait, mik a tulajdon vágyaimtól csillogtak. Most mégis érzek egy minimális megbánást. Nem teljesen egészséges, hogy majdnem 15 létemre egy idősebb sráccal kényeztettem magam. Tény, hogy az osztályomban nincs szűz lány, a legtöbbjük pedig igen aktív nemi életet él -ami azért elég szégyen- mégis én másnak éreztem a helyzetet. De nem! A múltamnak ehhez semmi köze nincs! Ha jól emlékszem -bár ne tenném- a legfiatalabb vásárlóm, vagy kuncsaftom, ahogy tetszik, talán 8 évvel volt idősebb Harry-nél. Az igazat megvallva nekem egy Ben-típusú srác mellett lenne a helyem. Az én korosztályomnak még a szimpla szex-szótól is pirulnia kéne, mégis néhány lány, akit ismerek, szemrebbenés nélkül meséli a folyosón, hogy mennyire élvezte, ahogy a pasi megkötözte. Aha, próbálja ki egy negyvenes orosz fickóval, aki bűzlik a vodkától és az olcsó szivarjától. Akkor nem lesz olyan vonzó. Visszagondolva Harry mozgásképtelen testére, ahogy rajta vonaglottam, miközben az ágyhoz bilincseltem, apró kis mosolyt csalt az arcomra. Eltekintve az utána lévő eseményekről. Nagyjából még negyed óráig latolgattam a dolgokat, majd Harry álmában morgolódott egy kicsit, majd a csípőmnél fogva magához húzott. Kihasználva a lehetőséget, izmos, erős karjai közé bújtam. Éreztem, hogy igazán itt a helyem, mellette, az ágyamban.
Hirtelen ért az ébredés. Körülnéztem, Harry sehol. A telefonom után nyúltam. Csak néhány órát aludtam. Hajnal volt, de én teljesen kipihentem magam. Azért észrevettem, hogy Harry írt egy üzenetet. Az állt benne, hogy lelépett, mielőtt Miranda hazaért volna és kirugdalta volna a seggét az ágyamból. Utóiratként hozzátettem, hogy megtarthatom a pólóját, bár jövök neki egyel, amiért dzsekiben, póló nélkül ment haza. Sejtettem, hogy alszik, így inkább nem írtam vissza, csak felvettem a futó cuccomat és elhagytam a szobámat.
- Hát te?- mosolygott rám a konyhából Miranda.
- Futni készülök. És te?- érdeklődtem.
- A megélhetésünkért fogok ma is dolgozni, amit egyébként nem terveztem be, úgyhogy siess haza a futásból, tudod, hogy nem szeretem, ha a húgod egyedül van.- kérte. Bólintottam.
- Úgy érted, a luxusmegélhetésért?- nevettem fel.- Persze, igyekszem, hisz' futni megyek, nem sétálni.- tettem hozzá.- Egyébként mi a helyzet James fronton?- vonogattam a szépen ívelt szemöldökömet -köszönet a kozmetikusunknak érte-
- Jaj, dúl a háború!- jelentette ki. Mi történhetett?
- Ó.- sóhajtottam. Szeretem James-t és azt akarom, hogy a nevelőapám legyen, ne a sofőröm.
- Egy olyan háború, ami a jó éjt csókja után tombol bennem.- egészítette ki magát pirulva. Egyenesen imádom ezt a nőt!
- Startolj rá a csávóra, anyuci!- ujjongtam, mire csendre intett, tekintve, hogy Jess még az igazak vasárnapi álmát alussza.
- Ha már férfiak. Hogy van a zöld szemű?- váltott át barátnő stílusra.
- Uhm, azt hiszem kimerülten.- vigyorogtam. Nevelőanyám szemöldökei a magasba szökkentek. Mielőtt még tisztázhattam volna magam, reagált.
- Lehet, hogy nem vagyok ezért jó anya, de azt mondom, ha kész vagy az ilyenfajta közelségre, akkor nyugodtan tegyétek. Sajnos nem vagy már kislány ilyen téren, túl hamar kellett felnőnöd. És amúgy is, a korosztályod a te szörnyűséges sorsod nélkül is megélt már komolyabb szexualitást, mint én.- motyogta. Nem szívesen tereltem erre a beszélgetést, úgyhogy bedugva az iPodom fülhallgatóját a fülembe, elindultam futni. A közeli parkban kocogtam, miközben az Asking Alexandria Nine Inch Nails feldolgozását hallgattam a Closer című számból. Ó micsoda emlékek. Annyira beléjük merültem, hogy valakibe beleütköztem. Zavartan, dadogva elnézést kértem és rögtön kirántottam a fülemből a fülhallgatót.
- Ugyan, Leena, semmi baj!- hallottam Louis mosolygó hangját. Felpillantottam rá és egyszerre elnevettük magunkat. Két kávés pohár volt a kezében, ha jól láttam Starbucks.
- Szia, Louis!- mosolyogtam rá szélesen.- Kié a másik?- érdeklődtem a pohárra pillantva. Elforgatta, hogy lássam a nevet. Eleanor. A barátnőjével egy kis romantikus sétára indultak? De jó, ők megtehetik! Mi nem igazán mutatkozunk Harry-vel együtt.
- Ó, akkor én nem is zavarok, szaladok tovább!- búcsúzkodtam, majd indultam volna, mikor visszarántott.
- Bemutatnálak neki, ha nem okoz gondot.- vette elő édes Tomlinson mosolyát. Ezt vajon honnan vettem? Bizonyára a képek, amiket a húgairól láttam. Ugyanaz a mosolyuk van.
- Megtisztelsz.- bólintottam, majd elvezetett az egyik padhoz, ahol Eleanor üldögélt. Bármiféle féltékenység és lányos hülyeség nélkül mondhatom, a legszebb lány, akit valaha láttam. Hosszú, egészséges, kissé hullámos szőkés barna haj. Hibátlan alak, ahogy a nagykönyvben áll. Tökéletes arcvonások. Termetéhez, korához és alkatához illő stílus. Louis megfogta az Isten lábát ezzel a lánnyal. Na nem, mintha ő nem lenne egy főnyeremény.
- Szia, Eleanor vagyok!- nyújtotta felém a kezét. Mosolya kedvesen terült el az arcán. Látványától nekem is mosolyognom kellett.
- Nagyon örvendek, Leena Dreier vagyok.- feleltem, miközben kezet ráztunk. Szemei elkerekedtek.
- Az a Leena Dreier, akiről a nagy Styles ódákat zeng nap mint nap a srácoknak?- csodálkozott, mégis a mosolya nem tűnt el az arcáról.
- Hát, nagyon remélem.- pirultam el.
- Tényleg nem látszik rajtad, hogy hány éves vagy.- jegyezte meg. Ó, tehát ismeri a mocskos kis titkot. Egy kis ideig beszélgettem velük, majd ráeszméltem, hogy a húgom minden bizonnyal bármelyik percben felébredhet, úgyhogy elköszöntem és szabályszerűen hazarohantam. Éppen csak beestem az ajtón, mikor kishúgom a szemét dörzsölve koslatott le a lépcsőről. Odarohantam hozzá, felkaptam, megpörgettem és egy hatalmas puszit nyomta a homlokára.
- Beszívtál, Leena?- pillantott rám gyanakodva.
- Hülye!- legyintettem meg a fejét.- Nem is lehet jó kedvem?- biggyesztettem le az ajkamat, eljátszva ezzel, hogy mindjárt sírok.
- A seggfej beadta az este, hogy nem csak megdöngetni akar?- fonta össze a kezét a mellkasa előtt. Kemények ezek a negyedikes kis csajok. De ahelyett, hogy felhúztam volna magam, inkább visszavágtam.
- Hm, ha jól emlékszem, nem egészen három héttel ezelőtt még Istenként tisztelted azt a seggfejet!- vigyorogtam. Élvezetes őt cukkolni.- Hogy is mondtad? Egy huszonegyedik századi görög istenség?- nevettem.
- Kívülről istenség még mindig. Csak a belseje romlott.- fintorgott.
- Szerintem nem.- vonogattam a vállam. Néha nehéz eldönteni, ki az idősebb.
- Aha, de ne zokogj majd összetörve, ha egy igazán perverz basszantyú után felébredve egy néhány szavas üzenetben közli veled egy cetlin, hogy megismert valaki mást.- motyogta.
- Beleolvastál a szürkébe! Tuti, hogy a könyveimet bújtad!- mutogattam rá. Felálltam a kanapéra és ugrálva kántálni kezdtem, hogy "Jess beleolvasott, beleolvasott" Ebben a pillanatban belépett Miranda.
- Mibe olvasott bele? dobta le a táskáját a dohányzóasztalra.
- A könyvembe!- nevettem.
- Jézus, melyik mocskos nyelvezetű soft pornó könyvedbe?- szörnyedt el. Persze csak tettette. Igazából ő is olvasta már őket és nagyon is szerette. Egyszer például közölte, hogy Christian Grey(Az ötven árnyalat trilógiából) lesz a nevelőapánk. De olyan is volt, hogy felhívta a figyelmemet, bárhol összefutok Simon Parker nevű fotóssal(Faldöngető), esetleg Travis Maddox-al a motorján száguldozva (Gyönyörű/Veszedelmes sorscsapás), valahogy juttassam őket el a házunkig. Belegondolva nem is lenne rossz. Miranda megelégedne Christian-al, nekem meg ott lenne Trav és Simon.
- Ha pornó, akkor biztos nem soft, és amúgy a Fifty Shades-be.- kacagtam. Nem tudom, mit találtunk ennyire viccesnek azon, hogy egy majdnem 10 éves kislány ilyen könyvet olvasott. Na jó, természetesen nem olvasta ki, gondolom csak belekukkantott. Miranda eltűnt a szobájában, én pedig tompán hallottam a csengőhangomat. Motyogtam egyet részben oroszul, magyarul és angolul, majd felrohantam. Amint láttam, ki hív, megenyhültem.
- Szia szerelmem!- hallottam karakteres hangját a vonal végéről. Rögtön eszembe jutott, ahogy a combomba morogva közölte, milyen finom vagyok.
- Szia, Harry!- feleltem. Vigyorom fültől fülig terjedt.
- Mit tervezel a szülinapodra? Csak mert nekem lennének ötleteim.- sziszegte. Szinte láttam magam előtt, ahogy ráharap a nyelvére, megakadályozva, hogy az kicsusszanjon ajaki közül. Ó, vajon mit tervezhet?
- Megbeszélem majd anyuval!- biztosítottam. Bármennyire irtózom az emlékeimtől, talán belemennék egy kis tornába. Haha, ágytornába. Jó, ez szar poén volt.
2014. március 25., kedd
2014. március 22., szombat
Chapter 7
Heló mindenki! Itt vagyok, nem tűntem el, csak nem volt alkalmam írni (a szálláson nem volt wi-fi, ahol kirándultunk, pedig úgy volt beharangozva, hogy lesz) így csak most hoztam. A részről annyit, hogy ebben kezdődik némi kis erotika, remélem nem baj ^^ xx
- Egész éjszaka ápolgattam, rengetegszer mondta, hogy annyira szeret. Aztán mikor felkelt, a barátaira mordult, hogy mit keres itt a "tiniribanc".- zokogtam.- Mit rontottam el?- néztem mélyen a szemébe. Láttam gyötrelmét az arcán, amiért sírva lát. Közel egy éve élek vele, nem sokszor látott sírni eddig.
- Te semmit! Ő viszont mindent! Nem akarom, hogy a közeledben legyen! Csak összetör teljesen!- simogatta a karomat.
- Olyan jó, hogy van egy biztos pont az életemben! Annyira szeretlek, anyu!- bújtam hozzá. Testtartása megmerevedett. Rosszat mondtam volna?
- Ezt mondd még egyszer.- kérte remegő hanggal.
- Szeretlek?- próbálkoztam. Nemet intett a fejével. Ekkor rájöttem.- Anyu?- néztem rá hatalmas szemekkel.
- Ó kicsim!- szorított magához.- Amióta aláírtam a papírodat, vártam, hogy így szólíts! Féltem, hogy sosem veszed rá magad!- sírta el magát. Jess sétált le a lépcsőről, most kelt fel.
- Baj van?- kérdezte, fejét kapkodva köztünk.
- Van is, meg nincs is.- mosolygott rá Miranda és magához hívta őt is.- Tudnotok kell, hogy bár nem vagytok vér a véremből, mégis ti vagytok minden nekem! És bár néha mind hozunk rossz döntéseket- itt erélyesen rám nézett.- attól még egy család vagyunk, ki kell állnunk egymásért. Olyan ez, mint a trapézartistáknak a védőháló. Talán nincs szükségük rá néha, de ha mégis, ott van, megmenti az életüket és biztonságot nyújt nekik.- példálózott. Van ebben valami. Mindent a családomnak köszönhetek. Egy ideig még beszélgettünk, majd felmentem a húgommal filmet nézni a moziszobába. Kiválasztottuk a filmet, majd lementünk pattogatott kukoricáért és üdítőért. Miranda a nappaliban olvasott, mikor kopogtattak. Jess ugrándozott ki az ajtóig. Mosolyogva kinyitotta, majd mikor meglátta, ki áll előtte, visszacsapta.
- Jessica! Ne szórakozz, nem illendő!- korholta Miranda, fel sem nézve a könyvből.
- Hát én bizony ki nem nyitom!- fonta össze a karját. Anya sóhajtott, majd félretéve a könyvét ő maga ment ki.
- Jó napot, Miranda. Beszélhetnék Vele?- hallottam meg az oly' ismerős hangot.
- Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném!- csóválta a fejét. - Tudod, én bíztam benned! Elhittem, mikor azt mondtad, hogy szereted és nem akarod bántani! Erre mit teszel? Totálisan megszeged az ígéreted! Az első szerelemnek szép emléknek kéne lennie, nem egy fájdalommal és csalódással fűszerezett időszaknak! Szörnyűségeket élt már meg, kijárna neki egy kis boldogság!- nézett farkasszemet szerelmemmel.
- Meg tudom adni neki a boldogságot! Csak bele kell rázódnom ebbe! Nem igazán voltam sosem egy szerelmes alkat, így együtt tanulhatnánk ki az egészet.- mosolygott bárgyún.
- Nem tudom, Harry.- ingatta a fejét.
- Engem érdekel, amit mondani akar.- mondtam félénken. Éppen, hogy csak meghallották. Ez az, tedd a dolgod, hülye tinédzser szív! Törd össze magad a lehető legjobban és szard le az agyad vészkiáltásait!
- Biztos?- kérdezte Miranda. Igazából, talán nem kéne...
- Halálosan!- feleltem. Be kéne építeni egy szűrőt az agyam és a szám közé, mert minden szart kimondok, ami csak eszembe jut.
- Rendben, akkor fáradj be!- tárta ki az ajtót Harry előtt.
- Mi lesz a filmmel?- pislogott fel rám Jess.
- Ha ezt lezavartam, megnézzük! -nyomtam egy puszit a homlokára, ő pedig elindult előttem.
- Szia Jess! Rég láttalak!- mosolygott Harry a kis csajra.
- Lefoglalt, hogy a nővéremet kínozd?- fújtatott. Alig bírtam visszafogni magam, hogy fel ne vihogjak.
- Jess...-sziszegte Miranda.
- Nem, anya! Kimondom a véleményem!- makacsolta meg magát. Harry hitetlenül nézte, ahogy vállat vonok.
- A gyerekek őszinték.-közöltem, mélyen a szemébe nézve. Azt hiszem, vette a célzást. Felsétáltunk a szobámba.
- Na?- vontam fel a szemöldököm.
- Adj még e...-kezdte.
- Egy esélyt? Hányadik lesz ez már, Harry?- nevettem kínomban.
- Nem tudom.- csóválta a fejét.- Elfogadom, ha azt mondod, hogy elcsesztem.- motyogta.
- El is cseszted! Senkiért nem tettem volna meg azt, amit érted. Egész éjszaka ott ültem melletted, hogy segítsek. Mikor Louis felhívott, hogy szükséged van rám, ott hagytam Ben-t, pedig hidd el, miatta nem kellene sírnom!- magyaráztam.- Mégis, most ahelyett, hogy vele lennék, itt vagyok és azt hallgatom, amit te próbálsz mondani.- bólogattam beszéd közben.
- Akkor ennyi? Takarodjak a közeledből?- kérdezte, miközben felállt az ágyamról. A csípőjébe markoltam és visszanyomtam az ágyra. Az ölébe ültem, szembe vele.
- Ha akarnám, sem tudnám ezt kérni tőled!- suttogtam ajkaira. Nem mozdult, türelmesen várta a következőket, ez pedig imponált nekem, nagyon! Ezek szerint tud rám várni. Finom csókot leheltem az ajkaira.
- Most viszont mennem kellene! Valamit megígértél a húgodnak. Így is kellőképp utál, nem akarom, hogy ez fokozódjon, amiért elrabolom a nővérét.- nevetett.
- Tudod mit? Tarts velünk! Szerintem el fogunk szórakozni!- néztem rá ajkamba harapva.
- Rendben, csak ne csináld ezt! Múltkor is, mikor olyan ügyesen elkezdtél valamit, nekem kellett saját kezűleg befejezni!- duzzogott. Annyira édesen csinálta.
- Sajnálom.- mondtam két csók közt.
- Tényleg?- csillant fel a szeme.
- Nem!- nevettem el magam.- Sőt, egyszer szívesen...á, mindegy.- nyeltem le a mondat végét. Nem kell tudnia. Próbálta belőlem kiszedni, de nem ment neki. Így inkább kimásztam az öléből és megkerestük a húgomat, hogy filmezzünk. Nagy nehezen megbékült azzal, hogy Harry újra velem van. Ez a leginkább ideillőbb kifejezésmód, ugyanis még mindig nem tudom, kik is vagyunk egymásnak. Miután végeztünk a filmmel, Harry és én kettesben felmentünk a szobámba. Ő levágta magát a babzsák fotelembe, én pedig elnyúltam az ölében. A tévémet kapcsolgatta, amíg meg nem állítottam egy zeneadón, ahol éppen T.Mills Stupid Boy című dala ment.
- Istenem, ez a pasi!- csúszott ki a számon.
- Miért nem az ő ölében fetrengsz?- kérdezte, játszva a sértettet.
- Mert nem ő ugrott le a színpadról, amikor meglátott!- nyújtottam rá a nyelvem. Közelített felém, majd finoman ráharapott a kinyújtott nyelvemre.
- Úgy öltögesd rám, hogy én minden bizonnyal leharapom!- közölte.
- Én meg a tiédet!- motyogtam.
- Hidd el, neked a jobb, ha a helyén marad!- suttogta farkasvigyorral, majd a nyakamhoz hajolt és végignyalt rajta.- Fogsz te még könyörögni, hogy magadon érezhesd. Itt- érintette hozzá a fülem mögötti ponthoz.- Végig itt- a nyakamon.- Itt is- a felsőm kivágásánál is végignyalt.- Ezen keresztül- simított végig a kezével a hasamon- Egészen idáig- nyúlt be a két lábam közé.
- Ha kettesben lennénk a házban, örömmel fogadnám, ha bebizonyítanád.- sóhajtoztam. A testem teljesen felhevült.
- Miért nem jó most?- hintett apró csókokat a nyakamra.
- Mert hangot adok a tetszésemnek, nagyon hangosat!- nyöszörögtem.- Nem hiszem, hogy a nevelőanyám boldogan fogadná, ha a majdnem tizenöt éves lánya az emeleten visítana egy húsz éves tinisztár nyelvétől.- túrtam a hajába. Nem sokkal később lementünk az emeletről inni egy kicsit, mikor Miranda és Jess pont öltöztek.
- Hát ti?- érdeklődtem.
- James elvisz vacsorázni. Mi úgy gondoltuk, hogy ti inkább itthon maradnátok kettesben.- motyogta Miranda bűntudatosan.
- Nem, semmi gond. Igazából pontosan így gondoljuk, ugye, Harry?- kérdeztem túlságosan boldogan.
- Bizony!- bólogatott hevesen. Ugyanarra gondoltunk mindketten. Ez csak a sors lehet! Ha megérdemled, hogy kinyaljanak, kapsz rá egy lehetőséget az égtől. Miután a többiek leléptek, mi a konyhába mentünk és -ahogy terveztük- ittunk.
- Nos, akkor áll még a dolog?- kérdezte, lenyalva ajkáról a gyümölcslevet.
- Ühm, igen, felőlem áll.- motyogtam.
- Szóval akkor kinyallak.- bólogatott.
- Úgy tűnik- feleltem. Felmentünk a szobába, mintha az időjárásról beszélgettünk volna, nem arról, hogy hagyom neki, hogy belém dugja a nyelvét. Fent kapásból levette rólam a felsőmet és eldobta. A fülem mögötti ponttól egészen a kulcscsontomig szó nélkül végigcsókolgatott.
- Tényleg elég fejlett vagy.- vigyorgott rám, miközben ajkait végighúzta a mellem azon részein, amik kilátszottak a melltartómból. Nem időzött sokáig, haladt tovább. Csókjai közepette néha játékosan megkarcolta fogával a hasam bőrét. Ajka elért a farmerem derekáig.
- Ha meggondoltad magad, most állíts le, amíg még le tudsz!- nyögte.
- Várj egy picit!- kértem.- Mondd meg, ki vagyok neked!- kértem.
- A szerelmem!- felelte. Hangjában csengett az őszinteség.- És remélem, hamarosan a barátnőm.- tette hozzá pirulva.
- Ezt akartam csak! Folytasd!- parancsoltam rá. Kipattintotta a farmerem gombját, én pedig éreztem, hogy most már nincs megállj! Pedig lassan akartam haladni, mikor megismertem.
- Egész éjszaka ápolgattam, rengetegszer mondta, hogy annyira szeret. Aztán mikor felkelt, a barátaira mordult, hogy mit keres itt a "tiniribanc".- zokogtam.- Mit rontottam el?- néztem mélyen a szemébe. Láttam gyötrelmét az arcán, amiért sírva lát. Közel egy éve élek vele, nem sokszor látott sírni eddig.
- Te semmit! Ő viszont mindent! Nem akarom, hogy a közeledben legyen! Csak összetör teljesen!- simogatta a karomat.
- Olyan jó, hogy van egy biztos pont az életemben! Annyira szeretlek, anyu!- bújtam hozzá. Testtartása megmerevedett. Rosszat mondtam volna?
- Ezt mondd még egyszer.- kérte remegő hanggal.
- Szeretlek?- próbálkoztam. Nemet intett a fejével. Ekkor rájöttem.- Anyu?- néztem rá hatalmas szemekkel.
- Ó kicsim!- szorított magához.- Amióta aláírtam a papírodat, vártam, hogy így szólíts! Féltem, hogy sosem veszed rá magad!- sírta el magát. Jess sétált le a lépcsőről, most kelt fel.
- Baj van?- kérdezte, fejét kapkodva köztünk.
- Van is, meg nincs is.- mosolygott rá Miranda és magához hívta őt is.- Tudnotok kell, hogy bár nem vagytok vér a véremből, mégis ti vagytok minden nekem! És bár néha mind hozunk rossz döntéseket- itt erélyesen rám nézett.- attól még egy család vagyunk, ki kell állnunk egymásért. Olyan ez, mint a trapézartistáknak a védőháló. Talán nincs szükségük rá néha, de ha mégis, ott van, megmenti az életüket és biztonságot nyújt nekik.- példálózott. Van ebben valami. Mindent a családomnak köszönhetek. Egy ideig még beszélgettünk, majd felmentem a húgommal filmet nézni a moziszobába. Kiválasztottuk a filmet, majd lementünk pattogatott kukoricáért és üdítőért. Miranda a nappaliban olvasott, mikor kopogtattak. Jess ugrándozott ki az ajtóig. Mosolyogva kinyitotta, majd mikor meglátta, ki áll előtte, visszacsapta.
- Jessica! Ne szórakozz, nem illendő!- korholta Miranda, fel sem nézve a könyvből.
- Hát én bizony ki nem nyitom!- fonta össze a karját. Anya sóhajtott, majd félretéve a könyvét ő maga ment ki.
- Jó napot, Miranda. Beszélhetnék Vele?- hallottam meg az oly' ismerős hangot.
- Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném!- csóválta a fejét. - Tudod, én bíztam benned! Elhittem, mikor azt mondtad, hogy szereted és nem akarod bántani! Erre mit teszel? Totálisan megszeged az ígéreted! Az első szerelemnek szép emléknek kéne lennie, nem egy fájdalommal és csalódással fűszerezett időszaknak! Szörnyűségeket élt már meg, kijárna neki egy kis boldogság!- nézett farkasszemet szerelmemmel.
- Meg tudom adni neki a boldogságot! Csak bele kell rázódnom ebbe! Nem igazán voltam sosem egy szerelmes alkat, így együtt tanulhatnánk ki az egészet.- mosolygott bárgyún.
- Nem tudom, Harry.- ingatta a fejét.
- Engem érdekel, amit mondani akar.- mondtam félénken. Éppen, hogy csak meghallották. Ez az, tedd a dolgod, hülye tinédzser szív! Törd össze magad a lehető legjobban és szard le az agyad vészkiáltásait!
- Biztos?- kérdezte Miranda. Igazából, talán nem kéne...
- Halálosan!- feleltem. Be kéne építeni egy szűrőt az agyam és a szám közé, mert minden szart kimondok, ami csak eszembe jut.
- Rendben, akkor fáradj be!- tárta ki az ajtót Harry előtt.
- Mi lesz a filmmel?- pislogott fel rám Jess.
- Ha ezt lezavartam, megnézzük! -nyomtam egy puszit a homlokára, ő pedig elindult előttem.
- Szia Jess! Rég láttalak!- mosolygott Harry a kis csajra.
- Lefoglalt, hogy a nővéremet kínozd?- fújtatott. Alig bírtam visszafogni magam, hogy fel ne vihogjak.
- Jess...-sziszegte Miranda.
- Nem, anya! Kimondom a véleményem!- makacsolta meg magát. Harry hitetlenül nézte, ahogy vállat vonok.
- A gyerekek őszinték.-közöltem, mélyen a szemébe nézve. Azt hiszem, vette a célzást. Felsétáltunk a szobámba.
- Na?- vontam fel a szemöldököm.
- Adj még e...-kezdte.
- Egy esélyt? Hányadik lesz ez már, Harry?- nevettem kínomban.
- Nem tudom.- csóválta a fejét.- Elfogadom, ha azt mondod, hogy elcsesztem.- motyogta.
- El is cseszted! Senkiért nem tettem volna meg azt, amit érted. Egész éjszaka ott ültem melletted, hogy segítsek. Mikor Louis felhívott, hogy szükséged van rám, ott hagytam Ben-t, pedig hidd el, miatta nem kellene sírnom!- magyaráztam.- Mégis, most ahelyett, hogy vele lennék, itt vagyok és azt hallgatom, amit te próbálsz mondani.- bólogattam beszéd közben.
- Akkor ennyi? Takarodjak a közeledből?- kérdezte, miközben felállt az ágyamról. A csípőjébe markoltam és visszanyomtam az ágyra. Az ölébe ültem, szembe vele.
- Ha akarnám, sem tudnám ezt kérni tőled!- suttogtam ajkaira. Nem mozdult, türelmesen várta a következőket, ez pedig imponált nekem, nagyon! Ezek szerint tud rám várni. Finom csókot leheltem az ajkaira.
- Most viszont mennem kellene! Valamit megígértél a húgodnak. Így is kellőképp utál, nem akarom, hogy ez fokozódjon, amiért elrabolom a nővérét.- nevetett.
- Tudod mit? Tarts velünk! Szerintem el fogunk szórakozni!- néztem rá ajkamba harapva.
- Rendben, csak ne csináld ezt! Múltkor is, mikor olyan ügyesen elkezdtél valamit, nekem kellett saját kezűleg befejezni!- duzzogott. Annyira édesen csinálta.
- Sajnálom.- mondtam két csók közt.
- Tényleg?- csillant fel a szeme.
- Nem!- nevettem el magam.- Sőt, egyszer szívesen...á, mindegy.- nyeltem le a mondat végét. Nem kell tudnia. Próbálta belőlem kiszedni, de nem ment neki. Így inkább kimásztam az öléből és megkerestük a húgomat, hogy filmezzünk. Nagy nehezen megbékült azzal, hogy Harry újra velem van. Ez a leginkább ideillőbb kifejezésmód, ugyanis még mindig nem tudom, kik is vagyunk egymásnak. Miután végeztünk a filmmel, Harry és én kettesben felmentünk a szobámba. Ő levágta magát a babzsák fotelembe, én pedig elnyúltam az ölében. A tévémet kapcsolgatta, amíg meg nem állítottam egy zeneadón, ahol éppen T.Mills Stupid Boy című dala ment.
- Istenem, ez a pasi!- csúszott ki a számon.
- Miért nem az ő ölében fetrengsz?- kérdezte, játszva a sértettet.
- Mert nem ő ugrott le a színpadról, amikor meglátott!- nyújtottam rá a nyelvem. Közelített felém, majd finoman ráharapott a kinyújtott nyelvemre.
- Úgy öltögesd rám, hogy én minden bizonnyal leharapom!- közölte.
- Én meg a tiédet!- motyogtam.
- Hidd el, neked a jobb, ha a helyén marad!- suttogta farkasvigyorral, majd a nyakamhoz hajolt és végignyalt rajta.- Fogsz te még könyörögni, hogy magadon érezhesd. Itt- érintette hozzá a fülem mögötti ponthoz.- Végig itt- a nyakamon.- Itt is- a felsőm kivágásánál is végignyalt.- Ezen keresztül- simított végig a kezével a hasamon- Egészen idáig- nyúlt be a két lábam közé.
- Ha kettesben lennénk a házban, örömmel fogadnám, ha bebizonyítanád.- sóhajtoztam. A testem teljesen felhevült.
- Miért nem jó most?- hintett apró csókokat a nyakamra.
- Mert hangot adok a tetszésemnek, nagyon hangosat!- nyöszörögtem.- Nem hiszem, hogy a nevelőanyám boldogan fogadná, ha a majdnem tizenöt éves lánya az emeleten visítana egy húsz éves tinisztár nyelvétől.- túrtam a hajába. Nem sokkal később lementünk az emeletről inni egy kicsit, mikor Miranda és Jess pont öltöztek.
- Hát ti?- érdeklődtem.
- James elvisz vacsorázni. Mi úgy gondoltuk, hogy ti inkább itthon maradnátok kettesben.- motyogta Miranda bűntudatosan.
- Nem, semmi gond. Igazából pontosan így gondoljuk, ugye, Harry?- kérdeztem túlságosan boldogan.
- Bizony!- bólogatott hevesen. Ugyanarra gondoltunk mindketten. Ez csak a sors lehet! Ha megérdemled, hogy kinyaljanak, kapsz rá egy lehetőséget az égtől. Miután a többiek leléptek, mi a konyhába mentünk és -ahogy terveztük- ittunk.
- Nos, akkor áll még a dolog?- kérdezte, lenyalva ajkáról a gyümölcslevet.
- Ühm, igen, felőlem áll.- motyogtam.
- Szóval akkor kinyallak.- bólogatott.
- Úgy tűnik- feleltem. Felmentünk a szobába, mintha az időjárásról beszélgettünk volna, nem arról, hogy hagyom neki, hogy belém dugja a nyelvét. Fent kapásból levette rólam a felsőmet és eldobta. A fülem mögötti ponttól egészen a kulcscsontomig szó nélkül végigcsókolgatott.
- Tényleg elég fejlett vagy.- vigyorgott rám, miközben ajkait végighúzta a mellem azon részein, amik kilátszottak a melltartómból. Nem időzött sokáig, haladt tovább. Csókjai közepette néha játékosan megkarcolta fogával a hasam bőrét. Ajka elért a farmerem derekáig.
- Ha meggondoltad magad, most állíts le, amíg még le tudsz!- nyögte.
- Várj egy picit!- kértem.- Mondd meg, ki vagyok neked!- kértem.
- A szerelmem!- felelte. Hangjában csengett az őszinteség.- És remélem, hamarosan a barátnőm.- tette hozzá pirulva.
- Ezt akartam csak! Folytasd!- parancsoltam rá. Kipattintotta a farmerem gombját, én pedig éreztem, hogy most már nincs megállj! Pedig lassan akartam haladni, mikor megismertem.
2014. március 18., kedd
Chapter 6
Itt az új rész. Nos, nem tudom, szerintem ezt a blogomat nem annyira szeretitek. Szögezzük le, hogy nem fogok könyörögni a kommentekért, de ha nincs elegendő visszajelzés, nem fogom írni a blogot. Ez most nem fenyegetés, vegyétek ténynek. Jó olvasást.
*Leena szemszög*
A kapuban ácsorogva vártam James-t és magamban mulattam a tervem sikerességén. Hirtelen megéreztem magam mögött a jelenlétét, a testéből áradó meleget.
- Ezt komolyan gondoltad?- kérdezte távoli, fagyos hanggal. Most aztán kiakasztottam rendesen. Megérdemelte.
- Megcsaltál! Hát visszakaptad!- feleltem, magam elé bámulva. Megragadta derekamat, maga felé fordított, majd nekiszorított a kerítésnek.
- Nem csaltalak meg, nem vagyunk együtt! Ezt jól vésd az eszedbe!- fújtatott. Megmeredtem erős szorítása alatt. Ő nem ugyan az a srác, aki ma mellettem ébredt.- És tudod hogy tartja a mondás, ha valamit elkezdünk, azt illik befejezni!- suttogta a fülembe, majd megnyalta fülcimpámat.
- Nekem úgy rémlik, befejeztem. Most pedig eressz el!- morogtam. Mint aki meg sem hallotta, közelebb húzódott hozzám. Tenyereimmel megtámaszkodtam a csípőjén és hatalmasat toltam rajta. Rögtön utánam kapott és megfogta az állam. Másik kezével összefogta a csuklóimat, mozdulatlanná téve.
- Ne idegesíts fel! Gyerünk be és elégíts ki!- lökte nekem csípőjét. Parancsoló hangjára könnyeim kicsordultak. Nem akartam, hogy újra valaki is parancsolgasson nekem ilyen téren.
- Itt van valami neked is! Ameddig nem tudod felfogni, hogy mit éltem át, hagyj békén! Te ezt vésd jól a fejedbe!- kiáltottam rá, majd nagy nehezen kitéptem magam a szorításából és megindultam az utca elejére, mert láttam közeledni a kocsinkat. James lefékezett.
- Leena, minden rendben?- aggódva pillantott rám.
- Nem! Menjünk!- szipogtam, miközben beültem hátra. Így legalább nem lát annyira rám. Ahogy hazaértünk, letöröltem magamról az elmaszatolt sminkemet, majd átöltöztem. Nem bírtam tovább ezt a ribancos göncöt. Miután visszaváltottam Dreier-stílusra, lementem a nappaliba, még mindig szipogva. James éppen ajtót nyitott valakinek, így igyekeztem elslisszolni, hogy ne nagyon lássák meg a szétbőgött fejem.
- Leena, ne olyan gyorsan!- kiáltott utánam a remélem-hamarosan nevelőapám. Visszafordultam és az ajtóban megpillantottam Ben-t. Valamivel jobb kedvem lett. Behívtam, de mondta, hogy menjek én vele, mert be akar mutatni valakinek. Felkaptam a kabátomat és leléptem vele.
- És mi volt a sírás oka?- szegezte nekem a kérdést. Ki akartam ezt kerülni, de éreztem, hogy lehetetlen.
- Harry.- nyögtem ki.
- Mit tett?- nézett rám. Értelmes választ várt.
- Elcseszte. Vagyis, ha úgy nézzük az én hibám is. Bár most úgy érzem, hogy a legnagyobb hibám az volt, hogy elvittem a húgom arra a kicseszett koncertre. Nem kellett volna ott lennem.- magyaráztam. Nem szólt semmit, csak magához ölelt. Olyan jól esett, ahogy homlokom nyakának támaszthattam. Annyira megnyugtató volt a közelsége. Nagyot sóhajtottam, majd kibontakoztunk az ölelésből és sétáltunk tovább. Egy ház előtt álltunk meg. Egy normál családi ház. Szép, rendezett udvarral. Mikor bementünk, bent is hasonló hangulat fogadott. Egy nagyjából 38-40 éves, alacsony, vékony nő takarította az amúgy is tiszta konyhát.
- Jane!- szólította meg Ben, mire megfordult. Vidám meglepődés suhant át az arcán, ahogy meglátott.
- Ben, kit köszönthetünk?- mosolygott rám.
- Ő Leena, az egyik barátom.- vigyorgott nevelőanyjára. Édesen csinálja.
- Nagyon örülök!- mondtam, mire Jane magához ölelt. Hú, nem sok lány járhat erre.
- Judy itthon van?- érdeklődött Ben. Jane nemet intett a fejével.
- Nemsokára hazaér.- közölte. Haverom elkapta a csuklómat és felrángatott az emeletre. Kitárta előttem a szobája ajtaját és beterelt. Leültünk és együtt röhögtünk. Szinte el is felejtettem a Harry-ügyet.
A kedvemet egyedül az rontotta el, mikor Harry hívott. Felvettem, de mielőtt belekezdett volna a mondanivalójába, Ben kikapta a kezemből a mobilt.
- Ezt elkúrtad, Styles.- sziszegte, majd kinyomta.- Parancsolj!- nyújtotta vissza a telefont. Vállat rántottam, majd beszélgettünk tovább. Hamarosan csörgött a telefonom újra. Dünnyögve vettem fel.
- Louis vagyok, Leena, sürgősen kéne a segítséged!- kezdte köszönés nélkül.
- Hallgatlak.- feleltem.
- Harry nagyon durván leitta magát. sosem láttam ilyennek. Téged akar!- közölte.
- Akarjon, engem nem érdekel!- vontam meg a vállam.
- Könyörögve kérlek téged! Nem azt akarom, hogy megbocsáss neki mindent, csak gyere ide és nyugtasd meg, különben szétveri a házat!- sóhajtott.
- Oké, mondom a címet, gyere értem.- adtam fel. Ben kicsit elszontyolodott. Miután letettük, elmeséltem neki a történetet. Louis csörgött, úgyhogy indulnom kellett.
- Leena!- szólt utánam Ben.- Még akartam valamit..-kezdte.
- Itt vagyok még.- mosolyogtam rá. Felállt az ágyáról és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, mikor odamész, hogy van választásod!- mosolygott rám elpirulva. Bólintottam, majd lerobogtam az emeletről. Elköszöntem Jane-től és kirohantam a ház előtt várakozó kocsihoz. Louis kipattant és megölelt, majd alig, hogy bekötöttem a biztonsági övet, indított is. Az utat világító lámpák fénye egy hosszú csíkká olvadt össze. Satufékkel megálltunk a ház előtt és rohantunk be.
- Harry, maradj már nyugton!- ordított Niall kikelve magából.
- Nyugi, itt a felmentősereg!- mosolyogtam rájuk, ahogy beléptünk a nappaliba. Minden jókedv elhagyta a testem, amint megpillantottam Harry-t. A ruhái mocskosak, az arcán pedig sebek éktelenkednek.
- Leena!- pattant fel a kanapéról.
- Ülj le!- szóltam rá halkan, de erélyese.
- Nem!- dünnyögött.
- Ne idegesíts fel, tedd, amit mondtam!- makacsoltam meg magam.
- Nekem nem parancsol senki! Főleg nem egy 14 éves picsa!- köpte a szavakat felém.
- Jó, én leléptem!- közöltem és az ajtó felé indultam. Louis elkapta a csuklómat és egy helyben tartott.
- Maradj itt! Szüksége van rád!- kérlelt.
- Édes, ahogy aggódtok érte, de nem érdemli meg!- pillantottam hűvösen a csutak részeg srácra. Zayn megkérte Harry-t, hogy tegye azt, amit mondok. Fújtatva, de engedelmeskedett. Niall odaadta az elsősegély készletet, én pedig leültem Harry-vel szemben a dohányzóasztalra. Óvatosan tisztogatni kezdtem a szétkenődött vért a sebei körül.
- Nekünk muszáj lefeküdnünk, holnap interjúnk lesz, úgyhogy tiéd a megtisztelő feladat, hogy egész éjszaka ápolgasd.- vigyorgott rám Liam.
- Még mit nem! Nem az én bandatársam!- mondtam.
- Nem a mi pasink.- röhögött Zayn.
- Hát az enyém sem!- védekeztem. Ekkor Harry átkarolta a derekamat és a hasamra fektette az arcát.
- Ne hagyj magamra!- kérlelt. Haját simogattam és megígértem, hogy vele maradok. Felhívtam Miranda-t is, aki közölte, hogy nem tetszik neki a dolog, de ezt majd máskor megbeszéljük. Mikor a göndör angyalom öklendezni kezdett, a kezébe nyomtam azt a bizbaszt, amit a kanapé mellett találtam. Valami lavór féleség. Nyugtatólag simogattam a karját. Mikor végzett, visszatette oda, ahonnan elvettem.
- Tessék drága, kortyolgass, amíg én keresek neked valamit fejfájás és hányinger csillapításra.- nyomtam egy puszit a homlokára, miközben adtam neki egy pohár vizet. Turkáltam egy sort a gyógyszeres szekrényben és találtam is a nyavalyáira való bogyót. Lehajtotta őket az utolsó korty vízzel, majd maga mellé ültetett. Fejét a mellemre hajtotta és úgy szuszogott.
- Azt akarom, hogy a feleségem légy! Tudsz rólam gondoskodni.- motyogta. Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Ha a feleséged is leszek, amit kétlek, nem hagyom, hogy éhgyomorra igyál ennyit!-mosolyogva temettem ujjaimat göndör fürtjei közé.
- Miért kétled? Nem szeretsz engem?- nézett rám hatalmas, bár most ködös zöld tekintetével.
- Én nagyon szeretlek, Harry, de te találni fogsz mást, akit el akarsz venni. Engem pedig elfelejtesz.- mondtam ki fájón. Remélem, hogy ez még nagyon távoli jövő. Úgy döntöttem, megfürdetem, piszkosan mégsem feküdhet le. Engedtem egy kád kellemes hőfokú vizet, rengeteg habbal.
- Menni fog egyedül?- kérdeztem.
- Nem hiszem.- csóválta a fejét. Igaz, hisz idáig is én támogattam el. Elkezdtem vetkőztetni. Levettem a pólóját és végigsimítottam kiálló kulcscsontját, izmos mellkasát és kockás hasát. Kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját és lerángattam róla. Egyetlen bokszer fedte tökéletes testét.
- Elforduljak?- kérdeztem röhögve. Kicsit imbolyogva, de tett egy lépést felém, a kezeimet a bokszere széléhez vezette.
- Azt akarom, hogy segíts ezt is levenni.- suttogta a fülembe. Kezdem azt hinni, hogy már nincs is olyan rosszul. Ujjaimat beakasztottam bokszere korcába és combközépig lehúztam. Onnan lecsúszott a bokájáig. Ajkamba harapva futtattam végig pillantásomat a testén.
- Csatlakozol?- kérdezte. Nemlegesen ráztam a fejem, majd miután beleült a kádba, valamivel nyugodtabbá vált a szívverésem. Elvettem a szivacsot és mosni kezdtem a hátát.
- Nagyon szeretlek!- motyogta, miközben lehunyta szemeim.
- Én is nagyon szeretlek, csak el ne aludj, Harry!- nevettem fel. Mikor elértem egy ponthoz, felszisszent.
- Ott fáj.- motyogta. Nem kellemes, mikor ellöknek a betonon.-tette hozzá. Áttértem a mellkasára, ott is átdörgöltem a szivaccsal.
- Most már makulátlan tiszta vagy!- adtam egy pici csókot a szájára. Kiszállt a kádból, én pedig végigtörölgettem a testét egy törölközővel, amit utána a dereka köré tekert. Átsegítettem a szobájába és leültettem az ágyra. A szekrényéből előtúrtam egy másik alsógatyát és hozzávágtam. Azt már fel tudta venni egyedül is. Bemászott az ágyba én pedig lementem a konyhába egy kis vízért, hátha szükség lesz rá. Lent összefutottam Niall-el.
- Figyelj! Bocsi, hogy olyan hülye voltam eddig. Még a korombeli lányok is éretlenek, nem hittem, hogy te érettebb lehetsz a korosztályodnál.- makogott.- Nincs harag?- tárta szét a karjait.
- Persze, hogy nincs!- mosolyodtam el és megöleltem.- De most megyek, megnézem mi van a kis beteggel.- nevettem fel, majd a vízzel felmentem a szobába. Harry mintha már elszundított volna. Felültem mellé az ágyra.
- Gyere, bújj ide mellém!- kérte rekedtesen motyogva. Halkan kuncogtam, majd tettem, amire kért.
Reggel, mikor lementem, már mindenki ébren volt, kivéve Harry-t.
- Jó reggelt, srácok!- mosolyogtam rájuk, amennyire csak tellett. Négy széles vigyor jött válaszul.
- Hosszú volt az éjszaka?- röhögött ki Liam.
- Talán másfél órát aludhattam. Elég nyugtalanul alszik az uraság, ha részeg, így nem nagyon mertem elszundítani sem.- ásítottam. - Reggeliztetek már?- kérdeztem, mire rázták a fejüket. Ez esetben én készítek reggelit. Palacsintára gondoltam. Mindent megtaláltam hozzá és már épp készen lettem, mikor Harry felébredt. A srácoknak már volt kint tányér, ezért csak Harry-nek vittem egyet, na meg a púpos tányér palacsintát. Harry rám nézett, majd a srácokra.
- Hát ez a tiniribanc mit keres itt?- fintorgott. Itt végleg elszakadt a húr.
- Tudod mit keresek itt? Miután tegnap leittad magad és értem könyörögtél, az első füttyre ide jöttem. Elláttam a sebeidet, adtam gyógyszert, megfürdettelek és egész éjszaka melletted virrasztottam, hogy ha szükséged van bármire, tudjak segíteni. És tessék, itt van a reggeli is!- levágtam elé a tányérját meg a palacsintát és felszaladtam az emeletre. Összeszedtem a cuccomat és indulni készültem.
- És tudod mit még? Bekaphatod! Ha nem lettem volna olyan hülye, hogy idejövök rajtad segíteni, akkor talán már lenne barátom, aki megadhatja azt a normális kapcsolatot, amire szükségem van.- fújtattam, majd az ajtó felé indultam.
- Ne haragudj!- kérlelt.
- Elegem van abból, hogy te feszegeted a határokat én meg eltűröm. Idáig feszül a határ, nincs tovább, ezt már nem nyelem le! Most szépen hazamegyek és meghallgatom a nevelőanyám prédikációját, ami arról fog szólni, hogy felelőtlenség volt idejönni. És tudod mit? Kibaszottul egyet értek majd vele, mert igaza lesz! Nincs szükségem ezekre a hülye drámákra, amiket miattad élek át. Ha annyira kell valaki, fogj magadnak egy naiv csajt, aki elhiszi, hogy te egy igazi angyal vagy, engem meg hagyj békén!- reccsentem rá, majd kimentem az ajtón és eldöntöttem, hogy haza sétálok. Mire beestem az ajtón, kellőképpen elfáradtam, így összecsuklottam.
- Leena!- rohant oda hozzám Miranda. Felszedett a földről és a kanapéra ültetett.
- Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy csak össze fogja törni a szívemet.- motyogtam elfúló hangon, majd sírva borultam a nyakába.
- Ezt komolyan gondoltad?- kérdezte távoli, fagyos hanggal. Most aztán kiakasztottam rendesen. Megérdemelte.
- Megcsaltál! Hát visszakaptad!- feleltem, magam elé bámulva. Megragadta derekamat, maga felé fordított, majd nekiszorított a kerítésnek.
- Nem csaltalak meg, nem vagyunk együtt! Ezt jól vésd az eszedbe!- fújtatott. Megmeredtem erős szorítása alatt. Ő nem ugyan az a srác, aki ma mellettem ébredt.- És tudod hogy tartja a mondás, ha valamit elkezdünk, azt illik befejezni!- suttogta a fülembe, majd megnyalta fülcimpámat.
- Nekem úgy rémlik, befejeztem. Most pedig eressz el!- morogtam. Mint aki meg sem hallotta, közelebb húzódott hozzám. Tenyereimmel megtámaszkodtam a csípőjén és hatalmasat toltam rajta. Rögtön utánam kapott és megfogta az állam. Másik kezével összefogta a csuklóimat, mozdulatlanná téve.
- Ne idegesíts fel! Gyerünk be és elégíts ki!- lökte nekem csípőjét. Parancsoló hangjára könnyeim kicsordultak. Nem akartam, hogy újra valaki is parancsolgasson nekem ilyen téren.
- Itt van valami neked is! Ameddig nem tudod felfogni, hogy mit éltem át, hagyj békén! Te ezt vésd jól a fejedbe!- kiáltottam rá, majd nagy nehezen kitéptem magam a szorításából és megindultam az utca elejére, mert láttam közeledni a kocsinkat. James lefékezett.
- Leena, minden rendben?- aggódva pillantott rám.
- Nem! Menjünk!- szipogtam, miközben beültem hátra. Így legalább nem lát annyira rám. Ahogy hazaértünk, letöröltem magamról az elmaszatolt sminkemet, majd átöltöztem. Nem bírtam tovább ezt a ribancos göncöt. Miután visszaváltottam Dreier-stílusra, lementem a nappaliba, még mindig szipogva. James éppen ajtót nyitott valakinek, így igyekeztem elslisszolni, hogy ne nagyon lássák meg a szétbőgött fejem.
- Leena, ne olyan gyorsan!- kiáltott utánam a remélem-hamarosan nevelőapám. Visszafordultam és az ajtóban megpillantottam Ben-t. Valamivel jobb kedvem lett. Behívtam, de mondta, hogy menjek én vele, mert be akar mutatni valakinek. Felkaptam a kabátomat és leléptem vele.
- És mi volt a sírás oka?- szegezte nekem a kérdést. Ki akartam ezt kerülni, de éreztem, hogy lehetetlen.
- Harry.- nyögtem ki.
- Mit tett?- nézett rám. Értelmes választ várt.
- Elcseszte. Vagyis, ha úgy nézzük az én hibám is. Bár most úgy érzem, hogy a legnagyobb hibám az volt, hogy elvittem a húgom arra a kicseszett koncertre. Nem kellett volna ott lennem.- magyaráztam. Nem szólt semmit, csak magához ölelt. Olyan jól esett, ahogy homlokom nyakának támaszthattam. Annyira megnyugtató volt a közelsége. Nagyot sóhajtottam, majd kibontakoztunk az ölelésből és sétáltunk tovább. Egy ház előtt álltunk meg. Egy normál családi ház. Szép, rendezett udvarral. Mikor bementünk, bent is hasonló hangulat fogadott. Egy nagyjából 38-40 éves, alacsony, vékony nő takarította az amúgy is tiszta konyhát.
- Jane!- szólította meg Ben, mire megfordult. Vidám meglepődés suhant át az arcán, ahogy meglátott.
- Ben, kit köszönthetünk?- mosolygott rám.
- Ő Leena, az egyik barátom.- vigyorgott nevelőanyjára. Édesen csinálja.
- Nagyon örülök!- mondtam, mire Jane magához ölelt. Hú, nem sok lány járhat erre.
- Judy itthon van?- érdeklődött Ben. Jane nemet intett a fejével.
- Nemsokára hazaér.- közölte. Haverom elkapta a csuklómat és felrángatott az emeletre. Kitárta előttem a szobája ajtaját és beterelt. Leültünk és együtt röhögtünk. Szinte el is felejtettem a Harry-ügyet.
- Ezt elkúrtad, Styles.- sziszegte, majd kinyomta.- Parancsolj!- nyújtotta vissza a telefont. Vállat rántottam, majd beszélgettünk tovább. Hamarosan csörgött a telefonom újra. Dünnyögve vettem fel.
- Louis vagyok, Leena, sürgősen kéne a segítséged!- kezdte köszönés nélkül.
- Hallgatlak.- feleltem.
- Harry nagyon durván leitta magát. sosem láttam ilyennek. Téged akar!- közölte.
- Akarjon, engem nem érdekel!- vontam meg a vállam.
- Könyörögve kérlek téged! Nem azt akarom, hogy megbocsáss neki mindent, csak gyere ide és nyugtasd meg, különben szétveri a házat!- sóhajtott.
- Oké, mondom a címet, gyere értem.- adtam fel. Ben kicsit elszontyolodott. Miután letettük, elmeséltem neki a történetet. Louis csörgött, úgyhogy indulnom kellett.
- Leena!- szólt utánam Ben.- Még akartam valamit..-kezdte.
- Itt vagyok még.- mosolyogtam rá. Felállt az ágyáról és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, mikor odamész, hogy van választásod!- mosolygott rám elpirulva. Bólintottam, majd lerobogtam az emeletről. Elköszöntem Jane-től és kirohantam a ház előtt várakozó kocsihoz. Louis kipattant és megölelt, majd alig, hogy bekötöttem a biztonsági övet, indított is. Az utat világító lámpák fénye egy hosszú csíkká olvadt össze. Satufékkel megálltunk a ház előtt és rohantunk be.
- Harry, maradj már nyugton!- ordított Niall kikelve magából.
- Nyugi, itt a felmentősereg!- mosolyogtam rájuk, ahogy beléptünk a nappaliba. Minden jókedv elhagyta a testem, amint megpillantottam Harry-t. A ruhái mocskosak, az arcán pedig sebek éktelenkednek.
- Leena!- pattant fel a kanapéról.
- Ülj le!- szóltam rá halkan, de erélyese.
- Nem!- dünnyögött.
- Ne idegesíts fel, tedd, amit mondtam!- makacsoltam meg magam.
- Nekem nem parancsol senki! Főleg nem egy 14 éves picsa!- köpte a szavakat felém.
- Jó, én leléptem!- közöltem és az ajtó felé indultam. Louis elkapta a csuklómat és egy helyben tartott.
- Maradj itt! Szüksége van rád!- kérlelt.
- Édes, ahogy aggódtok érte, de nem érdemli meg!- pillantottam hűvösen a csutak részeg srácra. Zayn megkérte Harry-t, hogy tegye azt, amit mondok. Fújtatva, de engedelmeskedett. Niall odaadta az elsősegély készletet, én pedig leültem Harry-vel szemben a dohányzóasztalra. Óvatosan tisztogatni kezdtem a szétkenődött vért a sebei körül.
- Nekünk muszáj lefeküdnünk, holnap interjúnk lesz, úgyhogy tiéd a megtisztelő feladat, hogy egész éjszaka ápolgasd.- vigyorgott rám Liam.
- Még mit nem! Nem az én bandatársam!- mondtam.
- Nem a mi pasink.- röhögött Zayn.
- Hát az enyém sem!- védekeztem. Ekkor Harry átkarolta a derekamat és a hasamra fektette az arcát.
- Ne hagyj magamra!- kérlelt. Haját simogattam és megígértem, hogy vele maradok. Felhívtam Miranda-t is, aki közölte, hogy nem tetszik neki a dolog, de ezt majd máskor megbeszéljük. Mikor a göndör angyalom öklendezni kezdett, a kezébe nyomtam azt a bizbaszt, amit a kanapé mellett találtam. Valami lavór féleség. Nyugtatólag simogattam a karját. Mikor végzett, visszatette oda, ahonnan elvettem.
- Tessék drága, kortyolgass, amíg én keresek neked valamit fejfájás és hányinger csillapításra.- nyomtam egy puszit a homlokára, miközben adtam neki egy pohár vizet. Turkáltam egy sort a gyógyszeres szekrényben és találtam is a nyavalyáira való bogyót. Lehajtotta őket az utolsó korty vízzel, majd maga mellé ültetett. Fejét a mellemre hajtotta és úgy szuszogott.
- Azt akarom, hogy a feleségem légy! Tudsz rólam gondoskodni.- motyogta. Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Ha a feleséged is leszek, amit kétlek, nem hagyom, hogy éhgyomorra igyál ennyit!-mosolyogva temettem ujjaimat göndör fürtjei közé.
- Miért kétled? Nem szeretsz engem?- nézett rám hatalmas, bár most ködös zöld tekintetével.
- Én nagyon szeretlek, Harry, de te találni fogsz mást, akit el akarsz venni. Engem pedig elfelejtesz.- mondtam ki fájón. Remélem, hogy ez még nagyon távoli jövő. Úgy döntöttem, megfürdetem, piszkosan mégsem feküdhet le. Engedtem egy kád kellemes hőfokú vizet, rengeteg habbal.
- Menni fog egyedül?- kérdeztem.
- Nem hiszem.- csóválta a fejét. Igaz, hisz idáig is én támogattam el. Elkezdtem vetkőztetni. Levettem a pólóját és végigsimítottam kiálló kulcscsontját, izmos mellkasát és kockás hasát. Kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját és lerángattam róla. Egyetlen bokszer fedte tökéletes testét.
- Elforduljak?- kérdeztem röhögve. Kicsit imbolyogva, de tett egy lépést felém, a kezeimet a bokszere széléhez vezette.
- Azt akarom, hogy segíts ezt is levenni.- suttogta a fülembe. Kezdem azt hinni, hogy már nincs is olyan rosszul. Ujjaimat beakasztottam bokszere korcába és combközépig lehúztam. Onnan lecsúszott a bokájáig. Ajkamba harapva futtattam végig pillantásomat a testén.
- Csatlakozol?- kérdezte. Nemlegesen ráztam a fejem, majd miután beleült a kádba, valamivel nyugodtabbá vált a szívverésem. Elvettem a szivacsot és mosni kezdtem a hátát.
- Nagyon szeretlek!- motyogta, miközben lehunyta szemeim.
- Én is nagyon szeretlek, csak el ne aludj, Harry!- nevettem fel. Mikor elértem egy ponthoz, felszisszent.
- Ott fáj.- motyogta. Nem kellemes, mikor ellöknek a betonon.-tette hozzá. Áttértem a mellkasára, ott is átdörgöltem a szivaccsal.
- Most már makulátlan tiszta vagy!- adtam egy pici csókot a szájára. Kiszállt a kádból, én pedig végigtörölgettem a testét egy törölközővel, amit utána a dereka köré tekert. Átsegítettem a szobájába és leültettem az ágyra. A szekrényéből előtúrtam egy másik alsógatyát és hozzávágtam. Azt már fel tudta venni egyedül is. Bemászott az ágyba én pedig lementem a konyhába egy kis vízért, hátha szükség lesz rá. Lent összefutottam Niall-el.
- Figyelj! Bocsi, hogy olyan hülye voltam eddig. Még a korombeli lányok is éretlenek, nem hittem, hogy te érettebb lehetsz a korosztályodnál.- makogott.- Nincs harag?- tárta szét a karjait.
- Persze, hogy nincs!- mosolyodtam el és megöleltem.- De most megyek, megnézem mi van a kis beteggel.- nevettem fel, majd a vízzel felmentem a szobába. Harry mintha már elszundított volna. Felültem mellé az ágyra.
- Gyere, bújj ide mellém!- kérte rekedtesen motyogva. Halkan kuncogtam, majd tettem, amire kért.
Reggel, mikor lementem, már mindenki ébren volt, kivéve Harry-t.
- Jó reggelt, srácok!- mosolyogtam rájuk, amennyire csak tellett. Négy széles vigyor jött válaszul.
- Hosszú volt az éjszaka?- röhögött ki Liam.
- Talán másfél órát aludhattam. Elég nyugtalanul alszik az uraság, ha részeg, így nem nagyon mertem elszundítani sem.- ásítottam. - Reggeliztetek már?- kérdeztem, mire rázták a fejüket. Ez esetben én készítek reggelit. Palacsintára gondoltam. Mindent megtaláltam hozzá és már épp készen lettem, mikor Harry felébredt. A srácoknak már volt kint tányér, ezért csak Harry-nek vittem egyet, na meg a púpos tányér palacsintát. Harry rám nézett, majd a srácokra.
- Hát ez a tiniribanc mit keres itt?- fintorgott. Itt végleg elszakadt a húr.
- Tudod mit keresek itt? Miután tegnap leittad magad és értem könyörögtél, az első füttyre ide jöttem. Elláttam a sebeidet, adtam gyógyszert, megfürdettelek és egész éjszaka melletted virrasztottam, hogy ha szükséged van bármire, tudjak segíteni. És tessék, itt van a reggeli is!- levágtam elé a tányérját meg a palacsintát és felszaladtam az emeletre. Összeszedtem a cuccomat és indulni készültem.
- És tudod mit még? Bekaphatod! Ha nem lettem volna olyan hülye, hogy idejövök rajtad segíteni, akkor talán már lenne barátom, aki megadhatja azt a normális kapcsolatot, amire szükségem van.- fújtattam, majd az ajtó felé indultam.
- Ne haragudj!- kérlelt.
- Elegem van abból, hogy te feszegeted a határokat én meg eltűröm. Idáig feszül a határ, nincs tovább, ezt már nem nyelem le! Most szépen hazamegyek és meghallgatom a nevelőanyám prédikációját, ami arról fog szólni, hogy felelőtlenség volt idejönni. És tudod mit? Kibaszottul egyet értek majd vele, mert igaza lesz! Nincs szükségem ezekre a hülye drámákra, amiket miattad élek át. Ha annyira kell valaki, fogj magadnak egy naiv csajt, aki elhiszi, hogy te egy igazi angyal vagy, engem meg hagyj békén!- reccsentem rá, majd kimentem az ajtón és eldöntöttem, hogy haza sétálok. Mire beestem az ajtón, kellőképpen elfáradtam, így összecsuklottam.
- Leena!- rohant oda hozzám Miranda. Felszedett a földről és a kanapéra ültetett.
- Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy csak össze fogja törni a szívemet.- motyogtam elfúló hangon, majd sírva borultam a nyakába.
2014. március 16., vasárnap
Chapter 5
Heló mindenki! Mivel nem olyan hamar hoztam a részt, mint szerettem volna, ezért igyekeztem hosszúra írni. Elöljáróban annyit szeretnék mondani róla, hogy ha érteni akarjátok a részt teljesen, akkor ajánlom, hogy hallgassátok meg azt a számot, ami be van linkelve a sztoriban (gyengébbek kedvéért katt a "számot" feliratra, ami fekete színű) Van néhány erotikusabb rész, de semmi komoly, teljesen emészthető. A visszajelzéseket még mindig szívesen fogadom! Nem is húzom tovább, jó étvágyat hozzá, drágáim!
xx
Az ébresztőm csörgésére felpattantak szemeim. Harry izmos karjai szorosan körém fonódva. Egyetlen bokszer takarja a testét. Rajtam egy bugyi van és az ő pólója. Nem történt semmi, amit soknak találnék. Próbáltam kibújni a szorításából, hogy ne ébresszem fel, de morogva visszahúzott magához.
- Harry!- kuncogtam halkan. Ajkát megéreztem a nyakam hátsó részén.
- Jó reggelt, szépségem!- motyogta. Szembefordultam vele. Zöld szemei vidáman csillogtak. Lágy csókjai olyan ígéretet hordoztak magukban, amitől tudtam, hogy kibírom a napot. Kikászálódtunk az ágyból és együtt mentünk le a nappaliba. Nevelőanyám lent ült a húgommal. Basszus!
- Jó reggelt Leena, Harry!- mosolygott ránk. Mi a? Ez komoly.
- Miss Lenner!- biccentett Harry tisztelettudóan.
- Miranda.- javította ki. Tetszik, hogy ennyire kijönnek egymással! Elkezdtünk reggelizni. Fura volt. Miután végeztem, ódzkodva mentem csak vele, hogy ott hagyjam kettesben a nevelőanyámat a, kivel is? A barátommal? Nem beszéltük meg, hogy mit jelentünk egymásnak.
Jess és én felöltöztünk már és éppen fogat mostunk.
- Harry itt aludt?- érdeklődött.
- Aha.- vigyorogtam.
- Szeret téged.- nézett mélyen a szemembe. Kiköptem a számból a fogkrémet.
- Én is szeretem.- mosolyodtam el a kócos, zöld szemű adoniszra gondolva, aki velem töltötte az éjszakát. Végeztünk és lementünk az emeletről. Harry felöltözött, így valamivel kevésbé feszélyezett, hogy Miranda is a nappaliban üldögél vele. És ha jól látom beszélgetnek. Miranda nem fenyegette meg, hogy megöli, ha a közelembe jön? Ez már haladás!
- Itt vagyok!- huppantam le Harold mellé és nyomtam egy puszit az arcára.
- Elviszlek!- jelentette be. Felpattantunk, elköszöntem nevelőanyámtól és a húgomtól, majd a hátizsákommal az egyik vállamon baktattam ki az ajtón Harry előtt. Beültem a kocsiba. A nap fényesen sütött, így Harry felvette pilóta fazonú napszemüvegét.
- Az őrületbe kergetsz!- csúszott ki a számon. Villantott felém egy édes mosolyt. Kikanyarodott az utcából, majd szabad kezével az enyémet fogta.
- Sajnálom, amiket tegnap mondtam. Nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen össze voltam zavarodva.- magyarázkodott.
- Pszt, Harry! Tudom, én is össze vagyok zavarodva. Sosem éreztem még ehhez hasonlót, mint ami azóta mérgezi a tudatomat, mióta leugrottál a színpadról. Meg akarom tudni, mi ez az érzés és ahhoz sok együtt töltött időre lesz szükségem veled!- pillantottam rá. Nem szólt semmit, csak lefékezett a suli előtt, kiszállt, megkerülte a kocsit és ajtót nyitott nekem. Kapucnija a fején volt a napszemövege pedig még mindig takarta a szemét. Háttal egészen felismerhetetlen lehetett. Egyik karját a csípőm köré fonta és megemelve megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, végigsimítottam gyönyörű arcán.
- Szép napot, Mr. Styles!- búcsúztam el.
- Neked is szép napot, kis hölgy!- mosolyogva szólt utánam. Besétáltam a portára, miközben éreztem perzselő pillantását magamon. El kellett valahogy feledkeznem róla, mert kemény óráim lesznek ma.
Éppen az utolsó órámon ültem, a világ legkeményebb tanárával. Egy igazi szociopata. Amióta ide járok csak kínoz. Legnagyobb szerencsétlenségére nem tud megbuktatni, mert nagyon értem a történelmet. Unottan bámultam, ahogy a minden órán megrendezett "vérfürdőt" vezényeli le és gyanútlan tanulóknak tesz fel villámkérdéseket a térképnél. Gondolataim az estére kalandoznak. Harry gondolatára halványan elmosolyodtam.
- Dreier mit vigyorog?- vágta hozzám a kérdést a tanár.
- Semmit.- feleltem flegmábban, mint kellett volna.
- Szóval semmin. Hölgyeim és Uraim, köszöntsék az áldozatot!- vigyorgott. A térképnél állók megkönnyebbülten sóhajtottak fel és foglaltak helyet.
- Íme a szabályok! Ha hibátlanul válaszolsz minden kérdésre, amit kétlek, megkapod a tantárgyi ötöst. Viszont! Ha egyetlen egy kérdésre is akárcsak nyelvbotlásból rossz megoldást adsz, két egyest kapsz!- közölte ridegen, mire az osztály elnémult. Végignéztem rajtuk. Nem ijesztett meg. A hátsó sorból valaki egy bátorító mosolyt küldött felém. Kaptam a kérdéseket, mindre rögtön és hibátlanul válaszoltam.
- Nos, ezt megúsztad. Szerencséd volt.- biccentett a tanár. A csengő megszólalt, az órának vége.
- Ennyi volt?- csúszott ki a számon a cinikus kérdés, miközben aláírattam vele az ötöst. A kezembe nyomta az ellenőrzőmet, én pedig igyekeztem ki a teremből.
- Ne olyan gyorsan, Leena! Nézd meg az ellenőrződ!- parancsolta. Elképedve vettem tudomásul, hogy egy cetli van benne, miszerint elzárásra kell mennem.
- Köszönöm!- köptem a szavakat.
- Szép napot!- intett egyet az a seggfej, hamis mosollyal az arcán. Duzzogva mentem a büntető terem felé. Bent letettem az asztalra a papírt és a táskám a padlóra hajítottam az egyik pad mellé. Levágtam magam a székre és írtam egy üzenetet Harry-nek. Elmeséltem neki, mennyire megszívtam. Ő pedig arról írt, hogy ma valamilyen díjátadóra mennek, vagy hová, ahol fellépnek. Ezek szerint csak az én napom alakul szarul.
- Szia neked is!- hallottam meg egy mély hangot a terem hátuljából. Odapillantottam. Észre sem vettem, hogy van itt más is.
- Mit akarsz, Ben?- vontam fel a szemöldököm.
- Beszélgetni az egyetlen normális emberrel a gimiben?-kérdezett vissza.- Tudod, te vagy az egyetlen, aki rajtam kívül utálja a lotyó húgomat.- vigyorgott. Hirtelen kedvet kaptam a beszélgetéshez, így hátraültem hozzá.
- Elképesztő voltál törin! Az a vén pöcs azt hittem, hogy kicseszett veled, de te foltot ejtettél a makulátlan uralmán.- nevetett. Ben igazán helyes srác. A kiköpött rossz fiú. Piercingek, fültágító, tetoválások, pedig 16 éves.
- Igen, valószínűleg ezért ülök itt!- röhögtem fel. Ekkor belépett egy tanár. Az asztalhoz ment, felvette a papírokat, majd ránk pillantott.
- Ketten lesztek?- kérdezte.
- Nem tudjuk.- feleltük egyszerre, majd összenézve elmosolyodtunk.
- Na mindegy, most van két óra. Ötkor elmehettek, de addig itt maradtok bent. Ha elhagyjátok az emeletet, azt úgy is megtudom!- mosolygott ránk kedvese.- Jó szórakozást!- búcsúzott el, majd lelépett. Mi meg csak beszélgettünk tovább.
- És miért utálod ennyire a húgodat?- kérdeztem belekortyolva az üdítőmbe.
- Több okom is van. Az első, hogy miatta váltak el a szüleink. Mert valami kis hülye félreértés történt, ő elmondta anyunak, hogy apu megcsalta, aki rögtön beadta a válókeresetet. Eltiltott minket aputól. Nekem volt a legrosszabb, nagyon apás voltam mindig is. Akkor csináltattam az első piercingemet, tetkót, a tágeszt, na meg füvezni kezdtem. Magyarán megindultam a lejtőn. Természetesen az a szuka engem is beköpött. Ordítottunk egy sort, aztán apuhoz cuccoltam. Azóta vele élek, a kedvéért a fűről leszoktam, de csak ennyi változott. Anyu minden találkozásnál próbál hazacsábítani, de kár a gőzért. Nem teszem be többé a lábam abba a kupiba! A húgom hobbi-szerűen kefélteti meg magát a végzősökkel, én meg ebből nem kérek!- magyarázta.
- Akkor neked sem volt cukormázas gyerekkorod.- állapítottam meg.- Üdv a klubban!- vigyorogtam keserűen.
- Miért? Miranda Lenner nem jó nevelőszülő?- csodálkozott.
- A legjobbnál is sokkalta jobb! Az előtte való időszak volt megvalósult pokol.- motyogtam. Úgy tűnt érdekli a sztori. Végül is, őszinte volt velem, lehetek én is őszinte.
- Gyerünk, mesélj, orosz szépség!- biztatott. Halvány pír öntötte el az arcom a megszólításra.
- Hát jó! Anyám belehalt a szülésbe, de engem sikerült megmenteni. Állítólag apám órákig ordított az orvossal, amiért nem anyámat, hanem engem mentett. Így érthető, hogy ki nem állhat engem. Tizenkét éves koromig Magyarországon éltem, utána Moszkvában. Ő lusta volt dolgozni, a palota szerű villánkat viszont fizetnie kellett valamiből. Úgy döntött, hogy kiskorú prostit csinál belőlem. Gazdag faszik licitáltak a szüzességemért.- csuklott el a hangom. Még mindig kemény erre emlékezni.- Azután folyamatosan küldött egyik csávótól a másikhoz nekem pedig tűrnöm kellett mindent. Mikor a sulit kihagytam apám parancsából a gyermekvédelem beszállt az ügybe. Nem sokat vájkáltak, az orvos, akihez elvittek, rögtön megtalálta a sérüléseket. Horzsolások bilincsektől, sebek a hátamon a korbácsoktól, sebek az ajkamon, ahol felszakadt egy-két erős pofontól. Nem kérdeztek semmit, egyszerűen megmentettek. Rendszeresen beszélgettem egy pszichológussal, akinek a szakértelmét nem tudtam felül múlni. Bár kiszedni a történteket ő sem tudta belőlem. Egyszerűen arra jutott, hogy egy megsebzett lelkű és becsületű kislány vagyok. Beraktak ideiglenesen egy nevelő otthonba, vagy 20 másik gyerek közé. Egyetlen lánnyal beszélgettem. Akkor még csak 8 éves volt. Egyszer, pontosan a 14. születésnapomon besétált egy nő. Rögtön megpillantott és leült velem beszélgetni. Nagyon kedves volt. Visszamentem a szobámban és az ablakból láttam, ahogy elmegy a kis barátnőmmel. Összetört a szívem és sírni kezdtem. Még egy nevelőszülő, aki nem akar engem. Még aznap visszajött és közölte az igazgatóval, hogy bármennyit hajlandó fizetni azért, hogy engem is elvihessen. Boldog lettem. A hazafelé vezető úton elmondta, hogy mindkettőnket akarta, de megpróbálták lebeszélni rólam. Azt mondták neki, hogy nem lenne alkalmas a nevelésemre.- néztem mélyen Ben szemébe.
- Tévedtek.- tette hozzá.
- Bizony.- bólogattam.- Miranda az egyetlen ezen a világon, aki ért hozzám. Na meg talán Harry, de neki még bele kell rázódnia ebbe.- csúszott ki a számon.
- Harry?- vonta fel szemöldökét. Ó most mi a fenét mondhatnék?
- Ő és én... nem tudom, mik vagyunk. Egyszerűen jól kijövünk. Bár tény, hogy elég idős.- motyogtam.
- Hány éves?- szörnyedt el.
- Húsz.-feleltem.
- Az nem akkora gáz, hisz te majdnem 15 vagy. Ameddig normális veled, addig szerintem nem lehet gond.- mosolygott rám.
- Én is így gondolom.- biccentettem. Hamarosan letelt a büntetés, mi pedig szedtük a cuccainkat. Pontban ötkor hagytuk el a termet. Gyalogolnom kellett volna haza, mivel elfelejtettem felhívni a mindenesünket, James-t, hogy jöjjön értem, de Ben nagylelkűen felajánlotta, hogy ha már mindketten gyalogolunk, velem jön, hogy legalább egyedül ne legyek. Hazafelé elmesélte, hogy az apjának a menyasszonya és neki a lánya velük élnek. Áhítattal beszél a nevelőanyjáról és a mostohahúgáról. Biztos nagyon szereti őket. Megígérte, hogy ha szeretném, egyszer bemutat a lánynak. Szerinte nagyon kedvelnénk egymást. Jó lenne barátokra szert tenni. A családomon és Harry-n kívül nincs másom. Apropó Harry, írnom kéne neki. A kapuban elbúcsúztunk egymástól. Ben egy fejjel magasabb nálam. Érdekes, mikor megölel. Enyhe pírral az arcomon ugrándoztam be a házba. Miranda sehol. James ült a nappaliban Jess-el. Verset tanultak.
- Leena, meghallgatod?- ölelte át a derekamat Jess. Oroszul válaszoltam. Sosem árthat, ha beszél egy-két alapszót más nyelveken is. Leültem az egyik székre. Jess ügyes szavaló.
- Ez meseszép volt, húgi!- nyomtam egy puszit a homlokára.
- Na James, maga szerint megtanultam?- nézett fel a majd' két méter magas férfire.
- Szerintem jobban tudod, mint az, aki írta.- simogatta meg a kislány fejét. Nála jobb ember kevés van. Ráadásul azt hiszem, hogy Miranda is így gondolja. Örülnék nekik, tényleg. Felmentem a szobámban, elkészítettem a házimat és tanultam holnapra. Ben-el csevegtem online, mikor kopogtatást hallottam. Jess állt az ajtóban szégyenlős ábrázattal a kezében az összecsukott laptopja.
- Nem tudtam, hogy elmondjam, vagy sem, de azt hiszem, erről tudnod kell!- közölte, majd felnyitotta a készüléket, ami aránytalanul nagy volt hozzá képest. Pötyögött egy sort, majd egy képgaléria jelent meg. Az egyik zenecsatorna weblapján voltunk. A díjátadón készült képek, amiről Harry mesélt. Elértünk a galéria utolsó néhány képéhez, ahol egy nő megcsókolta Harry-t, a következő képen kézen fogja, majd maga után húzza, végül távoznak. Meg sem szólaltam. Bámultam magam elé, mint egy retardált.
- Jól vagy, nővérkém?- érintette meg óvatosan az arcomat.
- Persze, prücsök. Bosszút forralok.- mosolyodtam el, miután megfogtam pici kezét és nyomtam rá egy puszit. A gépével együtt kiugrándozott a szobámból. Ben ellinkelt egy dalt. Ahogy meghallgattam, összeállt a fejemben a kép. Harry ezt megkeserüli!
*négy nappal később*
Alig vártam a pénteket. Egész héten kifogásokat kerestem, amiért nem találkozok Harry-vel. Természetesen nem mondtam el neki, hogy tudok a kis kalandjáról. Viszont miután kicsengettek az utolsó órámról és hazaindultam, felhívtam Őt. Megkértem, hogy intézze úgy, hogy kettesben legyünk nála. Igyekeztem minél több érzéki titokzatosságot és kimondatlan ígéretet belesűríteni a hangomba. Hazaérve a szívem hevesen vert. Alig vártam, hogy a saját tette levében főjön. Nevelőanyám volt csak otthon. A kishúgom szavalóverseny-válogatáson volt.
- Miranda!- szólítottam meg. Letette a kezéből a könyvet és rám nézett.- Valamire készülök, de kíváncsi vagyok, hogy elítélsz-e érte.- motyogtam.
- Mesélj, kincsem!- bátorított. Megpaskolta maga mellett a kanapét.
- Jess lebuktatta Harry-t, hogy egy másik nővel volt. Fényképeket mutatott, amin egy gáláról jönnek el. Úgy gondoltam, hogy megleckéztetem egy kicsit.- kezdtem bele. Miután elmeséltem, nevelőanyám nagyot nézett.
- Most tegyünk úgy, mintha én erről nem tudnék és gyanútlanul engedlek el a sráchoz.- nézett rám komolyan. A szeme sarkában látszottak a ráncok, amik alapján pajkos nevetését próbálta visszatartani. Felszaladtam az emeletre. A gardróbomban előszedtem a legszexisebb fehérnemű-együttesemet és felvettem. Hozzá egy szoknyát, ami igazából nagyon tetszik, de sosem hordom. Egy csíkos, ujjatlan felsővel, plusz fekete telitalpú, ha úgy tetszik platform cipő. Na és a hűvösre tekintettem bőrdzseki. A megszokottnál valamivel szebb sminket tettem fel. a hajamat kivasaltam. Készen álltam az indulásra. James felkapta a kocsikulcsot és elvitt engem Harry-hez. Amint James lelépett, kicsit feljebb húztam a szoknyámat, hogy többet mutasson a combomból. A kaputelefonhoz léptem.
- Engedj be, szerelmem!- suttogtam kéjesen. Ó, Harry Styles, neked annyi!
xx
Az ébresztőm csörgésére felpattantak szemeim. Harry izmos karjai szorosan körém fonódva. Egyetlen bokszer takarja a testét. Rajtam egy bugyi van és az ő pólója. Nem történt semmi, amit soknak találnék. Próbáltam kibújni a szorításából, hogy ne ébresszem fel, de morogva visszahúzott magához.
- Harry!- kuncogtam halkan. Ajkát megéreztem a nyakam hátsó részén.
- Jó reggelt, szépségem!- motyogta. Szembefordultam vele. Zöld szemei vidáman csillogtak. Lágy csókjai olyan ígéretet hordoztak magukban, amitől tudtam, hogy kibírom a napot. Kikászálódtunk az ágyból és együtt mentünk le a nappaliba. Nevelőanyám lent ült a húgommal. Basszus!
- Jó reggelt Leena, Harry!- mosolygott ránk. Mi a? Ez komoly.
- Miss Lenner!- biccentett Harry tisztelettudóan.
- Miranda.- javította ki. Tetszik, hogy ennyire kijönnek egymással! Elkezdtünk reggelizni. Fura volt. Miután végeztem, ódzkodva mentem csak vele, hogy ott hagyjam kettesben a nevelőanyámat a, kivel is? A barátommal? Nem beszéltük meg, hogy mit jelentünk egymásnak.
Jess és én felöltöztünk már és éppen fogat mostunk.
- Harry itt aludt?- érdeklődött.
- Aha.- vigyorogtam.
- Szeret téged.- nézett mélyen a szemembe. Kiköptem a számból a fogkrémet.
- Én is szeretem.- mosolyodtam el a kócos, zöld szemű adoniszra gondolva, aki velem töltötte az éjszakát. Végeztünk és lementünk az emeletről. Harry felöltözött, így valamivel kevésbé feszélyezett, hogy Miranda is a nappaliban üldögél vele. És ha jól látom beszélgetnek. Miranda nem fenyegette meg, hogy megöli, ha a közelembe jön? Ez már haladás!
- Itt vagyok!- huppantam le Harold mellé és nyomtam egy puszit az arcára.
- Elviszlek!- jelentette be. Felpattantunk, elköszöntem nevelőanyámtól és a húgomtól, majd a hátizsákommal az egyik vállamon baktattam ki az ajtón Harry előtt. Beültem a kocsiba. A nap fényesen sütött, így Harry felvette pilóta fazonú napszemüvegét.
- Az őrületbe kergetsz!- csúszott ki a számon. Villantott felém egy édes mosolyt. Kikanyarodott az utcából, majd szabad kezével az enyémet fogta.
- Sajnálom, amiket tegnap mondtam. Nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen össze voltam zavarodva.- magyarázkodott.
- Pszt, Harry! Tudom, én is össze vagyok zavarodva. Sosem éreztem még ehhez hasonlót, mint ami azóta mérgezi a tudatomat, mióta leugrottál a színpadról. Meg akarom tudni, mi ez az érzés és ahhoz sok együtt töltött időre lesz szükségem veled!- pillantottam rá. Nem szólt semmit, csak lefékezett a suli előtt, kiszállt, megkerülte a kocsit és ajtót nyitott nekem. Kapucnija a fején volt a napszemövege pedig még mindig takarta a szemét. Háttal egészen felismerhetetlen lehetett. Egyik karját a csípőm köré fonta és megemelve megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, végigsimítottam gyönyörű arcán.
- Szép napot, Mr. Styles!- búcsúztam el.
- Neked is szép napot, kis hölgy!- mosolyogva szólt utánam. Besétáltam a portára, miközben éreztem perzselő pillantását magamon. El kellett valahogy feledkeznem róla, mert kemény óráim lesznek ma.
Éppen az utolsó órámon ültem, a világ legkeményebb tanárával. Egy igazi szociopata. Amióta ide járok csak kínoz. Legnagyobb szerencsétlenségére nem tud megbuktatni, mert nagyon értem a történelmet. Unottan bámultam, ahogy a minden órán megrendezett "vérfürdőt" vezényeli le és gyanútlan tanulóknak tesz fel villámkérdéseket a térképnél. Gondolataim az estére kalandoznak. Harry gondolatára halványan elmosolyodtam.
- Dreier mit vigyorog?- vágta hozzám a kérdést a tanár.
- Semmit.- feleltem flegmábban, mint kellett volna.
- Szóval semmin. Hölgyeim és Uraim, köszöntsék az áldozatot!- vigyorgott. A térképnél állók megkönnyebbülten sóhajtottak fel és foglaltak helyet.
- Íme a szabályok! Ha hibátlanul válaszolsz minden kérdésre, amit kétlek, megkapod a tantárgyi ötöst. Viszont! Ha egyetlen egy kérdésre is akárcsak nyelvbotlásból rossz megoldást adsz, két egyest kapsz!- közölte ridegen, mire az osztály elnémult. Végignéztem rajtuk. Nem ijesztett meg. A hátsó sorból valaki egy bátorító mosolyt küldött felém. Kaptam a kérdéseket, mindre rögtön és hibátlanul válaszoltam.
- Nos, ezt megúsztad. Szerencséd volt.- biccentett a tanár. A csengő megszólalt, az órának vége.
- Ennyi volt?- csúszott ki a számon a cinikus kérdés, miközben aláírattam vele az ötöst. A kezembe nyomta az ellenőrzőmet, én pedig igyekeztem ki a teremből.
- Ne olyan gyorsan, Leena! Nézd meg az ellenőrződ!- parancsolta. Elképedve vettem tudomásul, hogy egy cetli van benne, miszerint elzárásra kell mennem.
- Köszönöm!- köptem a szavakat.
- Szép napot!- intett egyet az a seggfej, hamis mosollyal az arcán. Duzzogva mentem a büntető terem felé. Bent letettem az asztalra a papírt és a táskám a padlóra hajítottam az egyik pad mellé. Levágtam magam a székre és írtam egy üzenetet Harry-nek. Elmeséltem neki, mennyire megszívtam. Ő pedig arról írt, hogy ma valamilyen díjátadóra mennek, vagy hová, ahol fellépnek. Ezek szerint csak az én napom alakul szarul.
- Szia neked is!- hallottam meg egy mély hangot a terem hátuljából. Odapillantottam. Észre sem vettem, hogy van itt más is.
- Mit akarsz, Ben?- vontam fel a szemöldököm.
- Beszélgetni az egyetlen normális emberrel a gimiben?-kérdezett vissza.- Tudod, te vagy az egyetlen, aki rajtam kívül utálja a lotyó húgomat.- vigyorgott. Hirtelen kedvet kaptam a beszélgetéshez, így hátraültem hozzá.
- Elképesztő voltál törin! Az a vén pöcs azt hittem, hogy kicseszett veled, de te foltot ejtettél a makulátlan uralmán.- nevetett. Ben igazán helyes srác. A kiköpött rossz fiú. Piercingek, fültágító, tetoválások, pedig 16 éves.
- Igen, valószínűleg ezért ülök itt!- röhögtem fel. Ekkor belépett egy tanár. Az asztalhoz ment, felvette a papírokat, majd ránk pillantott.
- Ketten lesztek?- kérdezte.
- Nem tudjuk.- feleltük egyszerre, majd összenézve elmosolyodtunk.
- Na mindegy, most van két óra. Ötkor elmehettek, de addig itt maradtok bent. Ha elhagyjátok az emeletet, azt úgy is megtudom!- mosolygott ránk kedvese.- Jó szórakozást!- búcsúzott el, majd lelépett. Mi meg csak beszélgettünk tovább.
- És miért utálod ennyire a húgodat?- kérdeztem belekortyolva az üdítőmbe.
- Több okom is van. Az első, hogy miatta váltak el a szüleink. Mert valami kis hülye félreértés történt, ő elmondta anyunak, hogy apu megcsalta, aki rögtön beadta a válókeresetet. Eltiltott minket aputól. Nekem volt a legrosszabb, nagyon apás voltam mindig is. Akkor csináltattam az első piercingemet, tetkót, a tágeszt, na meg füvezni kezdtem. Magyarán megindultam a lejtőn. Természetesen az a szuka engem is beköpött. Ordítottunk egy sort, aztán apuhoz cuccoltam. Azóta vele élek, a kedvéért a fűről leszoktam, de csak ennyi változott. Anyu minden találkozásnál próbál hazacsábítani, de kár a gőzért. Nem teszem be többé a lábam abba a kupiba! A húgom hobbi-szerűen kefélteti meg magát a végzősökkel, én meg ebből nem kérek!- magyarázta.
- Akkor neked sem volt cukormázas gyerekkorod.- állapítottam meg.- Üdv a klubban!- vigyorogtam keserűen.
- Miért? Miranda Lenner nem jó nevelőszülő?- csodálkozott.
- A legjobbnál is sokkalta jobb! Az előtte való időszak volt megvalósult pokol.- motyogtam. Úgy tűnt érdekli a sztori. Végül is, őszinte volt velem, lehetek én is őszinte.
- Gyerünk, mesélj, orosz szépség!- biztatott. Halvány pír öntötte el az arcom a megszólításra.
- Hát jó! Anyám belehalt a szülésbe, de engem sikerült megmenteni. Állítólag apám órákig ordított az orvossal, amiért nem anyámat, hanem engem mentett. Így érthető, hogy ki nem állhat engem. Tizenkét éves koromig Magyarországon éltem, utána Moszkvában. Ő lusta volt dolgozni, a palota szerű villánkat viszont fizetnie kellett valamiből. Úgy döntött, hogy kiskorú prostit csinál belőlem. Gazdag faszik licitáltak a szüzességemért.- csuklott el a hangom. Még mindig kemény erre emlékezni.- Azután folyamatosan küldött egyik csávótól a másikhoz nekem pedig tűrnöm kellett mindent. Mikor a sulit kihagytam apám parancsából a gyermekvédelem beszállt az ügybe. Nem sokat vájkáltak, az orvos, akihez elvittek, rögtön megtalálta a sérüléseket. Horzsolások bilincsektől, sebek a hátamon a korbácsoktól, sebek az ajkamon, ahol felszakadt egy-két erős pofontól. Nem kérdeztek semmit, egyszerűen megmentettek. Rendszeresen beszélgettem egy pszichológussal, akinek a szakértelmét nem tudtam felül múlni. Bár kiszedni a történteket ő sem tudta belőlem. Egyszerűen arra jutott, hogy egy megsebzett lelkű és becsületű kislány vagyok. Beraktak ideiglenesen egy nevelő otthonba, vagy 20 másik gyerek közé. Egyetlen lánnyal beszélgettem. Akkor még csak 8 éves volt. Egyszer, pontosan a 14. születésnapomon besétált egy nő. Rögtön megpillantott és leült velem beszélgetni. Nagyon kedves volt. Visszamentem a szobámban és az ablakból láttam, ahogy elmegy a kis barátnőmmel. Összetört a szívem és sírni kezdtem. Még egy nevelőszülő, aki nem akar engem. Még aznap visszajött és közölte az igazgatóval, hogy bármennyit hajlandó fizetni azért, hogy engem is elvihessen. Boldog lettem. A hazafelé vezető úton elmondta, hogy mindkettőnket akarta, de megpróbálták lebeszélni rólam. Azt mondták neki, hogy nem lenne alkalmas a nevelésemre.- néztem mélyen Ben szemébe.
- Tévedtek.- tette hozzá.
- Bizony.- bólogattam.- Miranda az egyetlen ezen a világon, aki ért hozzám. Na meg talán Harry, de neki még bele kell rázódnia ebbe.- csúszott ki a számon.
- Harry?- vonta fel szemöldökét. Ó most mi a fenét mondhatnék?
- Ő és én... nem tudom, mik vagyunk. Egyszerűen jól kijövünk. Bár tény, hogy elég idős.- motyogtam.
- Hány éves?- szörnyedt el.
- Húsz.-feleltem.
- Az nem akkora gáz, hisz te majdnem 15 vagy. Ameddig normális veled, addig szerintem nem lehet gond.- mosolygott rám.
- Én is így gondolom.- biccentettem. Hamarosan letelt a büntetés, mi pedig szedtük a cuccainkat. Pontban ötkor hagytuk el a termet. Gyalogolnom kellett volna haza, mivel elfelejtettem felhívni a mindenesünket, James-t, hogy jöjjön értem, de Ben nagylelkűen felajánlotta, hogy ha már mindketten gyalogolunk, velem jön, hogy legalább egyedül ne legyek. Hazafelé elmesélte, hogy az apjának a menyasszonya és neki a lánya velük élnek. Áhítattal beszél a nevelőanyjáról és a mostohahúgáról. Biztos nagyon szereti őket. Megígérte, hogy ha szeretném, egyszer bemutat a lánynak. Szerinte nagyon kedvelnénk egymást. Jó lenne barátokra szert tenni. A családomon és Harry-n kívül nincs másom. Apropó Harry, írnom kéne neki. A kapuban elbúcsúztunk egymástól. Ben egy fejjel magasabb nálam. Érdekes, mikor megölel. Enyhe pírral az arcomon ugrándoztam be a házba. Miranda sehol. James ült a nappaliban Jess-el. Verset tanultak.
- Leena, meghallgatod?- ölelte át a derekamat Jess. Oroszul válaszoltam. Sosem árthat, ha beszél egy-két alapszót más nyelveken is. Leültem az egyik székre. Jess ügyes szavaló.
- Ez meseszép volt, húgi!- nyomtam egy puszit a homlokára.
- Na James, maga szerint megtanultam?- nézett fel a majd' két méter magas férfire.
- Szerintem jobban tudod, mint az, aki írta.- simogatta meg a kislány fejét. Nála jobb ember kevés van. Ráadásul azt hiszem, hogy Miranda is így gondolja. Örülnék nekik, tényleg. Felmentem a szobámban, elkészítettem a házimat és tanultam holnapra. Ben-el csevegtem online, mikor kopogtatást hallottam. Jess állt az ajtóban szégyenlős ábrázattal a kezében az összecsukott laptopja.
- Nem tudtam, hogy elmondjam, vagy sem, de azt hiszem, erről tudnod kell!- közölte, majd felnyitotta a készüléket, ami aránytalanul nagy volt hozzá képest. Pötyögött egy sort, majd egy képgaléria jelent meg. Az egyik zenecsatorna weblapján voltunk. A díjátadón készült képek, amiről Harry mesélt. Elértünk a galéria utolsó néhány képéhez, ahol egy nő megcsókolta Harry-t, a következő képen kézen fogja, majd maga után húzza, végül távoznak. Meg sem szólaltam. Bámultam magam elé, mint egy retardált.
- Jól vagy, nővérkém?- érintette meg óvatosan az arcomat.
- Persze, prücsök. Bosszút forralok.- mosolyodtam el, miután megfogtam pici kezét és nyomtam rá egy puszit. A gépével együtt kiugrándozott a szobámból. Ben ellinkelt egy dalt. Ahogy meghallgattam, összeállt a fejemben a kép. Harry ezt megkeserüli!
*négy nappal később*
Alig vártam a pénteket. Egész héten kifogásokat kerestem, amiért nem találkozok Harry-vel. Természetesen nem mondtam el neki, hogy tudok a kis kalandjáról. Viszont miután kicsengettek az utolsó órámról és hazaindultam, felhívtam Őt. Megkértem, hogy intézze úgy, hogy kettesben legyünk nála. Igyekeztem minél több érzéki titokzatosságot és kimondatlan ígéretet belesűríteni a hangomba. Hazaérve a szívem hevesen vert. Alig vártam, hogy a saját tette levében főjön. Nevelőanyám volt csak otthon. A kishúgom szavalóverseny-válogatáson volt.
- Miranda!- szólítottam meg. Letette a kezéből a könyvet és rám nézett.- Valamire készülök, de kíváncsi vagyok, hogy elítélsz-e érte.- motyogtam.
- Mesélj, kincsem!- bátorított. Megpaskolta maga mellett a kanapét.
- Jess lebuktatta Harry-t, hogy egy másik nővel volt. Fényképeket mutatott, amin egy gáláról jönnek el. Úgy gondoltam, hogy megleckéztetem egy kicsit.- kezdtem bele. Miután elmeséltem, nevelőanyám nagyot nézett.
- Most tegyünk úgy, mintha én erről nem tudnék és gyanútlanul engedlek el a sráchoz.- nézett rám komolyan. A szeme sarkában látszottak a ráncok, amik alapján pajkos nevetését próbálta visszatartani. Felszaladtam az emeletre. A gardróbomban előszedtem a legszexisebb fehérnemű-együttesemet és felvettem. Hozzá egy szoknyát, ami igazából nagyon tetszik, de sosem hordom. Egy csíkos, ujjatlan felsővel, plusz fekete telitalpú, ha úgy tetszik platform cipő. Na és a hűvösre tekintettem bőrdzseki. A megszokottnál valamivel szebb sminket tettem fel. a hajamat kivasaltam. Készen álltam az indulásra. James felkapta a kocsikulcsot és elvitt engem Harry-hez. Amint James lelépett, kicsit feljebb húztam a szoknyámat, hogy többet mutasson a combomból. A kaputelefonhoz léptem.
- Engedj be, szerelmem!- suttogtam kéjesen. Ó, Harry Styles, neked annyi!
*Harry szemszög*
Beengedtem Leena-t. Egyszerűen nem önmaga volt, de elképesztően szexisen nézett ki. Rövid szoknyájából kikandikáltak vékony, hosszú combjai, a felsője szabadon hagyta a kulcscsontját és a nyakát. Mintha csak a vacsorámat tálalták volna fel. Fél kézzel megragadtam csípőjét és lehajoltam hozzá egy csókért. Úgy csókolt, mint még sosem! Ajkai éhesen falták az enyémeket. Egész testtel nekem feszült. Muszáj leszek visszafogni magam, vagy olyat teszünk, ami még túl korai! Alsó ajkamba harapott és meghúzta azt, miközben mélyen a szemembe nézett. Valami más volt benne, de nem tudtam sokáig töprengeni, megragadta kezem és az emelet felé irányított. A szobámban kötöttünk ki. Az ágyamra lökött. Lerángatta a pólómat, majd pillantása végigszaladt a testemen és megállapodott az ágyam szélén. Lekapta róla az egyik fejpántomat és pillanatok alatt összecsomózta a csuklóimon, ezzel mozdulatlanná téve. Úgy bámultam rá, akár egy hülyére.
- Annyiszor csinálták ezt velem, annyi különböző tárggyal, hogy ellestem a mozdulatot. Éreztem, hogy hasznát veszem még egyszer!- suttogta a mondat második felét a fülembe. Azt hiszem, ez nem az én élvezetemre megy ki, valahogy mégis beindít. Leszállt rólam és a fiókos szekrényhez lépett. Keresgetni kezdett benne, még végül a kezébe akadt egy bilincs.
- Sejtettem, hogy van egy ilyened!- nézegette a kezében tartott tárgyat. Megragadta az összecsomózott kezemet és hatalmas erővel felrántott az ágy támlájához. A bilincset átfűzte az ágy rácsai között, majd egyik csuklómra rácsatolta. Leszedte a fejpántomat és a másik csuklómat is foglyul ejtette. Elővette a táskájából a telefonját.
- Vele is használtátok?- kérdezte ridegen és a képembe tolta a telefont. Egy képpel. Úristen, honnan van ez neki?- Kérdeztem valamit, Harry!- szólt rám.
- Nem. Nem itt voltunk.- feleltem.
- Á, remek! Gondolom azért voltatok nála, hogy miután aléltan elaludt, olyan reményekkel, hogy megtalálta az igazit, leléphess.- bólogatott. Levette a felsőjét, majd a szoknyáját. Szinte csorgott a nyálam. A táskájában kutatott és egy iPod-ot vett elő. A dokkolóhoz sétált, édesen ringatva a csípőjét. Ó, bárcsak az én ölemben mozogna így! Elindított egy számot. Nem ismertem az előadót, de a refrénből rájöttem, hogy egy Nine Inch Nails szám, a Closer feldolgozása. Mintha egy metál banda lett volna. Ki tudja. Lassan felém sétált. Egy szó nélkül megoldotta az övemet, kigombolta a gatyámat és lerángatta rólam. Valamivel kényelmesebb volt a szűk bokszeremnek. Felmászott az ágyra és végigfeküdt rajtam.
- Mondd el, mit szeretnél!- súgta.
- I wanna fuck you like an animal!- nyögtem a dallal együtt. Feltápászkodott és rám ült. Valószínűleg érezte, mennyire igaz ez a szám. Először gyengéden simított végig a felsőtestemen, majd keményem karmolt, közben folyamatosan dörgölőzött. Már ettől úgy éreztem, hogy el fogok menni. A dal végéig kínzott. Kezét végig távol tartotta a férfiasságomtól. Ajkai bejárták a felsőtestemet, a nyakamat, a fülcimpámat és az én ajkaimat. Végignyalt kockáimon. A következő dal Calvin Harris és Ellie Goulding közös száma, az I need your love volt.
- Én ezt szeretném. Akarom mondani, szerettem volna. De nem kaptam meg. Így te sem, amire te vágysz.- közölte, majd lemászott rólam. Felvette a ruháit, megigazította a tükörben a haját. Elvette a dokkolóból az iPod-ját és készen állt az indulásra.
- Ég veled!- köszönt, majd kilépett az ajtón. A srácok hangját hallottam meg. Louis jött be a szobába.
- Mit műveltél?- kérdezte a fejét ingatva. Ez most komoly?
- Hogy én? Ő mit művelt!-biccentettem az ajtó felé a fejemmel.
- A kezembe nyomta a kulcsot azzal, hogy csak én menjek fel és majd te elmagyarázod a látványt.- mondta. Igazából engem is roppantul érdekel, hogy mi a halál véreres fasza volt ez. Miután elengedett beszélni kezdtem.
- Annyi történt, hogy megtudta valahonnan a hétfő éjszakai kis kalandot és megpróbált felizgatni egy kicsit.- motyogtam.
- Hát az sikerült is a jelek szerint.- röhögött az ölemre pillantva. Szúrós pillantást vetve rá felkapkodtam a ruháimat és kirohantam a házból. A kapu előtt ácsorgott az utat kémlelve. Biztos a sofőrjüket várja. Le sem szarva, hogy mezítláb vagyok, leszaladtam a lépcsőn és kiléptem a kapun.
2014. március 13., csütörtök
Chapter 4
Annyira kívánatosak az ajkai. Tökéletes ívűek, mintha csak egy szobrászmester alkotta volna őket odafigyelve arra, hogy teljesen arányosak legyenek. A színe is nagyon tetszik, egyszerűen gyönyörű szája van. Minden félelmem ellenére nagyon szeretném érezni ajkai simogatását a bőrömön. Valószínűleg nincs annyi türelme, hogy kivárja, mire hajlandó lennék nekiadni magam ilyen szinten.
- Nem megy!- sóhajtottam lehunyt szemekkel. Nem sok mindenre vágytam még ennyire, mint egy igazán finom csókra tőle.
- Nem probléma, van időnk!- simított végig a hátamon. Mellkasára támasztottam a fejemet. Beszélgetni kezdtünk, mikor megcsörrent a telefonom. Kihalásztam a zsebemből, közben Harry nyakhajlatomba temette az arcát. Először megmerevedtem, ahogy nyakamat kezdte csókolgatni, de hamar rájöttem, hogy ő nem olyan, mint azok a férfiak, akik ezt tették, így hagytam, sőt élveztem, ahogy tevékenykedett.
- A fene megeszi!- szitkozódtam.- Be kell mennem edzeni.- húztam el a számat. Imádom a boxot, de most per pillanat annál is jobb elfoglaltságot találtam.
- Hazaugrunk hozzád cuccért, utána elviszlek, ha szeretnéd.- motyogta a nyakamba, majd fogai közé csípte óvatosan a bőrömet. Na ne! Állj le, hülye hormonbomba-test! Annak ellenére, hogy eddig a férfi nemet csak megszégyeníteni szerettem a boxringben, most Harry-t képes lennék leteperni.
- Nekem az úgy rendben van.- feleltem. Felkászálódtunk az ágyról. Megragadta a derekamat és egy helyben tartott. Orrát az enyémnek dörgölte. Egyfelől megmerevedtem, másrészt viszont jóleső borzongás futott végig a testemen.
- Alig várom, hogy képes légy megcsókolni!-suttogta, ahogy ajkaival végigsimított az enyémen. Kézen fogva kivezetett a kocsihoz, hazavitt a cuccomért, majd elfuvarozott a sulihoz.
- Nos, köszönöm a fuvart!- lépkedtem egyik lábamról a másikra.
- Örömömre szolgált, kisasszony!- csókolt nekem kezet. Halkan felnevettem, majd elindultam az ajtó felé. És akkor eszembe jutott. Mi a fenét művelek? Ő az első olyan ember, aki nem használ ki! Lelöktem a vállamról a sporttáskát és visszaszaladtam a kocsihoz. Arcát kezeim közé vettem és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ideje volt már!- mondtam huncut mosollyal, mikor elképedve nézett rám. Nem szólt semmit, csak a csuklómnál fogva magához húzott és váltottunk még néhány csókot, mielőtt bementem volna. A terembe érve az edzőnőm rám vigyorgott.
- Ilyen jól kijössz a sofőröddel?- kérdezte, mire elvörösödtem.
- Mondhatni. De gyerünk, hagy rúgjam szét valaki seggét!- ugráltam.
- Oké, itt vagyok!- szólalt fel a Ribanc. Az edzőnőmre pillantottam, aki vállat vont. Felőle oké a meccs. Felvettem a kesztyűmet, fogvédő be és indulhattunk a ringbe. A gondolataim még mindig a kinti csókok körül jártak, ezért kaptam egy akkorát, hogy hamar a földön találtam magam. Észbe kellett kapnom. Felpattantam és rendesen megsoroztam a picsát. Erre ő lefejelt, ami ugye szabálytalanság. Megráztam a fejem, majd addig ütöttem, még a földre nem került.
- Elég lesz Leena!- pattant be a ringbe az edző. Az ő szavára leálltam.
- Az orosz hatékonyság!- vigyorogtam a földön fetrengő kurvára, majd elmentem zuhanyozni. Ez elég edzés volt, az edzőm szerint sok az energiám ma. Fehérneműben járkáltam az öltözőben, ahogy a cuccaimat pakolásztam, mikor a Ribanc sétált be.
- Öltözz már fel, mindjárt hányok!- öklendezett.
- Vicces vagy! Hidd el, hogy nem vagy sokkal különb nálam.- mosolyogtam.
- Ugyan, én legalább sok fiúnak tetszem!- dobta át a válla felett a haját.
- Én ha nem is soknak, sokkal értékesebb srácoknak, mint akik leállnának veled.- feleltem.
- Ugyan, egy valakit mondj, akinek te kellesz.- nevetett gúnyosan.
- Harry Styles!- kiszaladt a számon. Nevetése még harsányabbá vált.
- Már hazudozol is?- törölgette a szemét, mire a pofájába toltam a telefonomat, amin egy közös képünk a háttér.- Ezt nem hiszem el!- hüledezett. Elégedetten mentem vissza a táskámhoz a ruhámért. Felöltöztem és haza indultam. Otthon gyorsan átnéztem hétfőre a tanulni valókat, mindent rendben találtam. Mivel Miranda nem volt itthon, segítettem Jess-nek a matekban, majd heverésztem az ágyamon. Úgy döntöttem felhívom Harry-t. A srácokkal volt, úgyhogy nem terveztem hosszú csevegést, csak gyorsan elmeséltem neki, mi történt velem. Lecsapta a telefont. Meglepődtem, de elkönyveltem magamban, hogy biztos valami dolguk akadt. Felkaptam a kamerám és kimentem az udvarra. A nap éppen lenyugvóban volt. Az objektívvel szórakoztam, mikor valami eltakarta a kilátást. Elemeltem a kamerát a szemem elől. Harry állt előttem, roppant dühös volt.
- Gyere csak!- füstölgött és berángatott a házba. A nappaliban megállt. Egyáltalán nem volt finom velem. Azokra a férfiakra emlékeztetett, akik egy éjszakáért fizettek velem. Nem veszem jó néven, ha emlékeztetnek erre az időszakra.
- Hogy gondoltad, hogy elmeséled azt, ami köztünk van valami kis barátnődnek?- kiáltott rám.
- Hátrább az agarakkal, Harry! Az én házamban vagyunk, ne ordíts velem! És amúgy sem a barátnőm. Szerintem a "Ribanc" megszólítás eléggé nyilvánvalóan utal arra, hogy nem kedvelem.- magyaráztam.
- Az nem számít. Hát nem érted, hogy mennyire kibaszottul helytelen, amit mi ketten csinálunk?- kapta el a csuklómat. Kővé dermedtem. Mély lélegzeteket vettem.
- Eressz el, vagy komolyan pofán verlek!- sóhajtottam lehunyt szemekkel. Nem akarom bántani, de ha nem ad más lehetőséget, megteszem!
- Te érdemelnél meg egy irdatlan pofont, hogy megtanuld, hol a helyed! Hogy képzeled, hogy kikezdesz egy 20 éves sráccal?- korholt. Ezt most komolyan mondja? Szabad kezemet lendítettem és hatalmasat csattant az arcán.
- Ki rángatott át azon a kicseszett kordonon? Te akartál annyira engem! Eleinte nem akartam közeledni hozzád, de olyan szépen elhitetted velem, hogy nem csak megdugni akarsz. Most pedig takarodj az életemből! Nem kérek belőled!- közöltem. Hirtelen felfogta, hogy mit mondott és én mit mondtam.
- Leena...-halkult el.
- Nem érdekel, most tűnj el!- fordítottam el a fejem. Kezei közé fogta az arcom és ajkait gyengéden az enyémekhez érintette, majd hátat fordított és kiment az ajtón. Az üresség égetett belülről. Úgy éreztem magam, mint akit kizsigereltek és a dobogó szívét a keselyűk elé lökték, hogy végignézze, mint falják fel azt. Meggondolatlanul rohantam ki az ajtón. Keze ökölbe szorítva. A kocsira támaszkodott, feje a felkarjára hajtva.
- Harry!- szólaltam meg halkan. Összevont szemöldökkel nézett rám. Megiramodtam és ráugrottam. Karjaim a nyaka köré fontam, lábaimmal derekát öleltem és hosszan megcsókoltam.
- Ki vagy te, hogy egy 20 éves srácnál próbálkozz?- kérdezte hidegen, miközben lerakott a földre. Szóval így állunk.
- Igazad van. Én egy senki vagyok. Egy nyomorult, aki képes lett volna széttárni előtted a lábait, ha azt akartad volna.- nevettem kínomban. Elvettem a telefonját és kitörölgettem a képeinket.- Felejtsd el, hogy valaha is ismertél!- biccentettem diplomatikusan, a kezébe nyomtam a telefont és otthagytam. A szobámba lépve az ágyra vetettem magam és sírni kezdtem. Én tényleg azt hittem, hogy jelentek neki valamit. Lépteket hallottam.
- Hagyj békén!- fúrtam fejemet a párnámba. Az illető, mintha meg sem hallotta volna a kérésemet, az ágyamra mászott és karjaim alá fúrva magát szorosan megölelt. Jess volt az.
- Mi a baj, nővérkém?- kérdezte remegő hangon. Nehogy elkezdjen nekem sírni!
- Tévedtél, húgi! Nem voltak komolyak a szándékai. Csak ki akart használni!- szipogtam.
- Nem érdemli meg, hogy miatta sírj.- állapította meg. Mindig meglep, milyen bölcs 9 éves létére. Ő is komoly dolgokon ment keresztül. Az anyja drogos volt, az apja meg lelépett. Árvaházról árvaházra költöztették. Talán az ilyenek ölik ki belőlünk a gyermekkort. Ahogy csendben feküdtünk egymás mellett, eszembe jutott a Tatu egyik albumának címe. "200 km/h in the wrong lane" Úgy érzem magam, mint aki 200 km/órás sebességgel csapódott neki egy betonfalnak. Bárcsak így lenne. Akkor nem kéne ezeket a súlyokat cipelnem az életemben. Kopogásokat hallottam az erkélyajtómon. Mi a fene lehet? Csak nem mászott fel oda valaki?
- Maradj itt!- szóltam Jess-nek, aki bólintott. Az erkélyhez mentem és kinyitottam az ajtót. Harry állt az ablakom alatt, kavicsokkal dobálta az erkélyemet.
- Mit művelsz?- kiáltottam le. Felnézett rám. A szemeiben megbánás csillogott.
- Rendbe hozom az életem.- közölte.
- Ez egy kicsit...-kezdtem.
- Te vagy az életem!- nézett mélyen a szemembe. Leszaladtam az emeletről az ajtóhoz, odahívtam őt is és hosszan megcsókoltam, megbocsájtásom zálogaként. Beráncigáltam a szobámba. Jess okos lány, mire visszaértünk, már nem volt ott. Lábujjhegyre állva csimpaszkodtam Haz nyakába, ahogy egymás ajkát faltuk.
- Maradj éjszakára!- nyögtem a szájába.
- Holnap hétfő.- húzta el a száját.
- Nem érdekel!- túrtam bele a hajába.
- Miss Lenner megnyúzna érte.- védekezett.
- Nem fogja megtudni!- mosolyodtam el sokat sejtetően. Pólója alját megmarkoltam és áthúztam a feje felett. Ajkamba harapva simítottam végig kockás hasán.
- A kurva életbe is, maradok!- hörögte. Nyelvem végigsiklott nyaka ívén, ameddig elértem.
- Ez a beszéd!- markoltam meg a csípőjét. Egymás szemébe néztünk. Akár a ragadozó és a zsákmánya. Kérdés, hogy kié melyik szerep?
- A fene megeszi!- szitkozódtam.- Be kell mennem edzeni.- húztam el a számat. Imádom a boxot, de most per pillanat annál is jobb elfoglaltságot találtam.
- Hazaugrunk hozzád cuccért, utána elviszlek, ha szeretnéd.- motyogta a nyakamba, majd fogai közé csípte óvatosan a bőrömet. Na ne! Állj le, hülye hormonbomba-test! Annak ellenére, hogy eddig a férfi nemet csak megszégyeníteni szerettem a boxringben, most Harry-t képes lennék leteperni.
- Nekem az úgy rendben van.- feleltem. Felkászálódtunk az ágyról. Megragadta a derekamat és egy helyben tartott. Orrát az enyémnek dörgölte. Egyfelől megmerevedtem, másrészt viszont jóleső borzongás futott végig a testemen.
- Alig várom, hogy képes légy megcsókolni!-suttogta, ahogy ajkaival végigsimított az enyémen. Kézen fogva kivezetett a kocsihoz, hazavitt a cuccomért, majd elfuvarozott a sulihoz.
- Nos, köszönöm a fuvart!- lépkedtem egyik lábamról a másikra.
- Örömömre szolgált, kisasszony!- csókolt nekem kezet. Halkan felnevettem, majd elindultam az ajtó felé. És akkor eszembe jutott. Mi a fenét művelek? Ő az első olyan ember, aki nem használ ki! Lelöktem a vállamról a sporttáskát és visszaszaladtam a kocsihoz. Arcát kezeim közé vettem és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ideje volt már!- mondtam huncut mosollyal, mikor elképedve nézett rám. Nem szólt semmit, csak a csuklómnál fogva magához húzott és váltottunk még néhány csókot, mielőtt bementem volna. A terembe érve az edzőnőm rám vigyorgott.
- Ilyen jól kijössz a sofőröddel?- kérdezte, mire elvörösödtem.
- Mondhatni. De gyerünk, hagy rúgjam szét valaki seggét!- ugráltam.
- Oké, itt vagyok!- szólalt fel a Ribanc. Az edzőnőmre pillantottam, aki vállat vont. Felőle oké a meccs. Felvettem a kesztyűmet, fogvédő be és indulhattunk a ringbe. A gondolataim még mindig a kinti csókok körül jártak, ezért kaptam egy akkorát, hogy hamar a földön találtam magam. Észbe kellett kapnom. Felpattantam és rendesen megsoroztam a picsát. Erre ő lefejelt, ami ugye szabálytalanság. Megráztam a fejem, majd addig ütöttem, még a földre nem került.
- Elég lesz Leena!- pattant be a ringbe az edző. Az ő szavára leálltam.
- Az orosz hatékonyság!- vigyorogtam a földön fetrengő kurvára, majd elmentem zuhanyozni. Ez elég edzés volt, az edzőm szerint sok az energiám ma. Fehérneműben járkáltam az öltözőben, ahogy a cuccaimat pakolásztam, mikor a Ribanc sétált be.
- Öltözz már fel, mindjárt hányok!- öklendezett.
- Vicces vagy! Hidd el, hogy nem vagy sokkal különb nálam.- mosolyogtam.
- Ugyan, én legalább sok fiúnak tetszem!- dobta át a válla felett a haját.
- Én ha nem is soknak, sokkal értékesebb srácoknak, mint akik leállnának veled.- feleltem.
- Ugyan, egy valakit mondj, akinek te kellesz.- nevetett gúnyosan.
- Harry Styles!- kiszaladt a számon. Nevetése még harsányabbá vált.
- Már hazudozol is?- törölgette a szemét, mire a pofájába toltam a telefonomat, amin egy közös képünk a háttér.- Ezt nem hiszem el!- hüledezett. Elégedetten mentem vissza a táskámhoz a ruhámért. Felöltöztem és haza indultam. Otthon gyorsan átnéztem hétfőre a tanulni valókat, mindent rendben találtam. Mivel Miranda nem volt itthon, segítettem Jess-nek a matekban, majd heverésztem az ágyamon. Úgy döntöttem felhívom Harry-t. A srácokkal volt, úgyhogy nem terveztem hosszú csevegést, csak gyorsan elmeséltem neki, mi történt velem. Lecsapta a telefont. Meglepődtem, de elkönyveltem magamban, hogy biztos valami dolguk akadt. Felkaptam a kamerám és kimentem az udvarra. A nap éppen lenyugvóban volt. Az objektívvel szórakoztam, mikor valami eltakarta a kilátást. Elemeltem a kamerát a szemem elől. Harry állt előttem, roppant dühös volt.
- Gyere csak!- füstölgött és berángatott a házba. A nappaliban megállt. Egyáltalán nem volt finom velem. Azokra a férfiakra emlékeztetett, akik egy éjszakáért fizettek velem. Nem veszem jó néven, ha emlékeztetnek erre az időszakra.
- Hogy gondoltad, hogy elmeséled azt, ami köztünk van valami kis barátnődnek?- kiáltott rám.
- Hátrább az agarakkal, Harry! Az én házamban vagyunk, ne ordíts velem! És amúgy sem a barátnőm. Szerintem a "Ribanc" megszólítás eléggé nyilvánvalóan utal arra, hogy nem kedvelem.- magyaráztam.
- Az nem számít. Hát nem érted, hogy mennyire kibaszottul helytelen, amit mi ketten csinálunk?- kapta el a csuklómat. Kővé dermedtem. Mély lélegzeteket vettem.
- Eressz el, vagy komolyan pofán verlek!- sóhajtottam lehunyt szemekkel. Nem akarom bántani, de ha nem ad más lehetőséget, megteszem!
- Te érdemelnél meg egy irdatlan pofont, hogy megtanuld, hol a helyed! Hogy képzeled, hogy kikezdesz egy 20 éves sráccal?- korholt. Ezt most komolyan mondja? Szabad kezemet lendítettem és hatalmasat csattant az arcán.
- Ki rángatott át azon a kicseszett kordonon? Te akartál annyira engem! Eleinte nem akartam közeledni hozzád, de olyan szépen elhitetted velem, hogy nem csak megdugni akarsz. Most pedig takarodj az életemből! Nem kérek belőled!- közöltem. Hirtelen felfogta, hogy mit mondott és én mit mondtam.
- Leena...-halkult el.
- Nem érdekel, most tűnj el!- fordítottam el a fejem. Kezei közé fogta az arcom és ajkait gyengéden az enyémekhez érintette, majd hátat fordított és kiment az ajtón. Az üresség égetett belülről. Úgy éreztem magam, mint akit kizsigereltek és a dobogó szívét a keselyűk elé lökték, hogy végignézze, mint falják fel azt. Meggondolatlanul rohantam ki az ajtón. Keze ökölbe szorítva. A kocsira támaszkodott, feje a felkarjára hajtva.
- Harry!- szólaltam meg halkan. Összevont szemöldökkel nézett rám. Megiramodtam és ráugrottam. Karjaim a nyaka köré fontam, lábaimmal derekát öleltem és hosszan megcsókoltam.
- Ki vagy te, hogy egy 20 éves srácnál próbálkozz?- kérdezte hidegen, miközben lerakott a földre. Szóval így állunk.
- Igazad van. Én egy senki vagyok. Egy nyomorult, aki képes lett volna széttárni előtted a lábait, ha azt akartad volna.- nevettem kínomban. Elvettem a telefonját és kitörölgettem a képeinket.- Felejtsd el, hogy valaha is ismertél!- biccentettem diplomatikusan, a kezébe nyomtam a telefont és otthagytam. A szobámba lépve az ágyra vetettem magam és sírni kezdtem. Én tényleg azt hittem, hogy jelentek neki valamit. Lépteket hallottam.
- Hagyj békén!- fúrtam fejemet a párnámba. Az illető, mintha meg sem hallotta volna a kérésemet, az ágyamra mászott és karjaim alá fúrva magát szorosan megölelt. Jess volt az.
- Mi a baj, nővérkém?- kérdezte remegő hangon. Nehogy elkezdjen nekem sírni!
- Tévedtél, húgi! Nem voltak komolyak a szándékai. Csak ki akart használni!- szipogtam.
- Nem érdemli meg, hogy miatta sírj.- állapította meg. Mindig meglep, milyen bölcs 9 éves létére. Ő is komoly dolgokon ment keresztül. Az anyja drogos volt, az apja meg lelépett. Árvaházról árvaházra költöztették. Talán az ilyenek ölik ki belőlünk a gyermekkort. Ahogy csendben feküdtünk egymás mellett, eszembe jutott a Tatu egyik albumának címe. "200 km/h in the wrong lane" Úgy érzem magam, mint aki 200 km/órás sebességgel csapódott neki egy betonfalnak. Bárcsak így lenne. Akkor nem kéne ezeket a súlyokat cipelnem az életemben. Kopogásokat hallottam az erkélyajtómon. Mi a fene lehet? Csak nem mászott fel oda valaki?
- Maradj itt!- szóltam Jess-nek, aki bólintott. Az erkélyhez mentem és kinyitottam az ajtót. Harry állt az ablakom alatt, kavicsokkal dobálta az erkélyemet.
- Mit művelsz?- kiáltottam le. Felnézett rám. A szemeiben megbánás csillogott.
- Rendbe hozom az életem.- közölte.
- Ez egy kicsit...-kezdtem.
- Te vagy az életem!- nézett mélyen a szemembe. Leszaladtam az emeletről az ajtóhoz, odahívtam őt is és hosszan megcsókoltam, megbocsájtásom zálogaként. Beráncigáltam a szobámba. Jess okos lány, mire visszaértünk, már nem volt ott. Lábujjhegyre állva csimpaszkodtam Haz nyakába, ahogy egymás ajkát faltuk.
- Maradj éjszakára!- nyögtem a szájába.
- Holnap hétfő.- húzta el a száját.
- Nem érdekel!- túrtam bele a hajába.
- Miss Lenner megnyúzna érte.- védekezett.
- Nem fogja megtudni!- mosolyodtam el sokat sejtetően. Pólója alját megmarkoltam és áthúztam a feje felett. Ajkamba harapva simítottam végig kockás hasán.
- A kurva életbe is, maradok!- hörögte. Nyelvem végigsiklott nyaka ívén, ameddig elértem.
- Ez a beszéd!- markoltam meg a csípőjét. Egymás szemébe néztünk. Akár a ragadozó és a zsákmánya. Kérdés, hogy kié melyik szerep?
2014. március 11., kedd
Chapter 3
Heló mindenki! Remélem eddig tetszik a sztori! Némi kis visszajelzésnek nagyon örülnék. Egyébként úgy döntöttem, hogy végig Leena szemszögében fogok írni. Igazat megvallva nehezebb fiú fejjel gondolkodni, mint ahogy én azt sejtettem. Remélem ettől még érdekesnek találjátok majd a történetet. xxx
*Harry szemszöge*
Leena roppant érdekes lány, de úgy tűnik van, amit nem mondott még el. Ezt viszont megértem. Én sem mesélnék el mindent egy idegen srácnak rögtön. Az viszont nagyon meglepett, hogy 14 éves. A kinézete alapján simán lehetne akár 19 is. Annyira jól esett, mikor megkért, hogy én is meséljek. Ezek szerint talán érdeklődik irántam.
- Nem sok érdekesség van velem kapcsolatban.- rántottam vállat, mire hitetlenül felkacagott. Elbűvölő nevetése van.
- Világsztár vagy és azt mondod, nem érdekes az életed?- kérdezte. Sötét haja a derekáig ért, ahogy oldalra biccentette a fejét. Keresztülnyúltam a pulton a keze után. A mosoly lefagyott az arcáról. Először visszahúzta a kezét, majd lassan eleresztette ujjait és megfogta a kezem. Eleinte éreztem, ahogy az izmok feszülnek apró kezében, majd ahogy beszélgettünk teljesen elernyedtek. Felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy miért ódzkodott ennyire az érintéstől, de már olyan jól éreztük magunkat, hogy nem akartam elrontani.
- Üljünk át a kanapéra, ott kényelmesebb!- ajánlotta. Felvontam a szemöldökömet, ahogy elcsodálkoztam. A kis hölgy felbátorodott. Megkerülte a konyhaszigetet, közben nem eresztette a kezem és a kanapéhoz sétáltunk, majd letelepedtünk. Csak ültünk és beszélgettünk. Általában ez nem így zajlik, ha lányokkal vagyok. Tény, hogy azok a lányok általában idősebbek, mint Leena és valószínűleg tapasztaltabbak is. Elbambultam és mire visszatértem a földre, feltűnt, hogy Leena hozzám bújt.
- Mit művelsz?- kérdeztem meglepve, bár boldogan.
- Ó, zavar?- emelte fel a fejét a mellkasomról zavartan.- Ne haragudj!- dadogta. Átkaroltam a vállát és visszahúztam magamhoz.
- Egyáltalán nem zavar! Csak megleptél, azok után, hogy a kezemet alig akartad megfogni.- suttogtam a homlokához, miközben nyomtam rá egy puszit.
- Mikor utoljára megfogtam egy férfi kezét,- kezdte, de elcsuklott a hangja. Piszok kíváncsivá tett, de nem akartam, hogy elsírja itt magát. Bizonyára rossz emlék.
- Pszt, Leena! Értettem. Rossz emlék! Ne folytasd!- dörgöltem gyengéden a vállát, hogy nyugtassam.
- Te más vagy, mint amilyenek ők voltak.- állapította meg. Fogalmam sincs, kikre gondol.
- Ez jó?- kérdeztem.
- Hát, ha a hatóságok megtudnák, hogy Ők mit tettek, már sitten ülnének, úgyhogy szerintem jó, amennyiben nem az a célod, hogy leültessenek a rács mögé.- magyarázkodott. Kirázott a hideg a gondolatra. Mit tudhat ez a lány, amivel valakiket sittre juttathatna? És ha olyan szörnyűségeket műveltek, miért tartja meg magának az infót?
Sokáig beszélgettünk, éjfél is elmúlt, mire eldöntöttem, hogy ideje hazamennem. A kapuban ácsorogva búcsúzkodtunk. Magamhoz öleltem apró, törékeny testét.
- Annyira meg akarlak csókolni!- motyogtam a fülébe.
- Eljön majd annak is az ideje!- mosolyogva végigsimított az arccsontomon. - Jó éjt, Harry!- köszönt el. Bizonyára már fázott.
- Jó éjt, Leena!- biccentettem és vadalma módra vigyorogva beültem a kocsiba és elhúztam. A telefonkönyvem gazdagabb egy új telefonszámmal és a hátterem is egy közös képünk. A nagy örömöm addig tartott, míg rá nem jöttem, mit kapok otthon a srácoktól, amiért félbeszakítottam a koncertet. Már ha persze beengednek a házba.
Ahogy hazaértem, hajnal háromig ordítottak velem a srácok, Louis kivételével. Ő csendes szemlélőként ült a kanapén. Összeesküvő vigyorával bátorított néha. Mikor Liam elfáradt és nem tudott tovább kiabálni velem és Niall is megunta, hogy szidjon, leléptek aludni. Elindultam volna a fürdőszobába, de Louis az utamat állta.
- Ne olyan gyorsan, uraság! Mesélj el mindent! Megvolt?- vigyorgott. Nagyot sóhajtottam.
- Gyere!- intettem a szobám felé. Bent leültünk és elmeséltem mindent.
- Komolyan 14?- faggatott kikerekedett szemekkel.
- Ja.- bólogattam. Elvette a telefonomat és a háttért nézte.
- Kinéz akár 18-nak is.- állapította meg. Szerintem is. Louis visszafeküdt, én pedig vettem egy zuhanyt. A szobámba visszaérve Leena üzenete fogadott. Azt írta, nagyon jól érezte velem magát és reméli, a közeljövőben találkozunk. Na azt én is remélem.
- Ja.- bólogattam. Elvette a telefonomat és a háttért nézte.
- Kinéz akár 18-nak is.- állapította meg. Szerintem is. Louis visszafeküdt, én pedig vettem egy zuhanyt. A szobámba visszaérve Leena üzenete fogadott. Azt írta, nagyon jól érezte velem magát és reméli, a közeljövőben találkozunk. Na azt én is remélem.
*Leena szemszöge*
Megrémiszt, amit érzek. Harry nagyon vonzó és édes srác. Bár tény, hogy lényegesen idősebb. Akármennyire lehet egy 20 éves srác figyelmes, meg türelmes, vannak igényei, amit én nem tudok kielégíteni. Talán ha idősebb lennék, sem tudnék eleget tenni neki.
Vasárnap újra találkoztunk. Elvitt magukhoz. Louis és Niall voltak otthon csak. Mindketten aranyosak, bár Niall mintha nem szívlelne engem annyira. Biztos félti Harry hírnevét. Nem egy büszkeség 14 éves lánnyal kezdeni, ha te magad 20 éves vagy. Ennek ellenére Louis végtelenül kedves volt. Sokat beszélgettem vele, ameddig fel nem mentünk Harry szobájába. Niall persze utánunk hurrogott. Harry elfeküdt az ágyon én pedig a csípőjére ültem. Amióta ismerem, folyamatosan meglepem saját magam.
- Remélem tudod, hogy Niall csak gyökérkedik. Nem akarlak megrontani.- közölte komolyan.
- Hát, nem is tudnál!- csúszott ki a számon. Testtartása megmerevedett.
- Akarom tudni?- pillantott rám óvatosan.
- Szerintem akarod, majd ha megtudtad, mondhatod, hogy mégsem akartad.- magyaráztam. Jó, ez oroszul értelmesebben hangzott a fejemben.
- Hallgatlak!- bólintott. Ujjait összefűzte az enyémekkel, így valamennyire támaszkodtam.
- Ugye tegnap meséltem, hogy az anyám belehalt a szülésbe, ezért az apám utál engem. Mindig is ilyen fejlett voltam. 12 évesen olyan voltam, mint egy 15 éves. Kiköltöztünk Oroszországba, ahol apu ismert striciket. Megmutatott az egyiknek és valami bődületes pénzt ígértek. Értem, vagyis a szüzességemért.- makogtam.- Természetesen tiltakoztam, nem akartam engedni. Erre az én szerető, gondoskodó apám belém tuszkolt egy adag narkót. Mire kitisztult a fejem, odavolt az ártatlanságommal együtt az életkedvem és a becsületem. Ne akard tudni, hány férfi költötte el apámnál a fizetését, csak azért, hogy velem legyen. Mikor emiatt már a suliból is kimaradtam, a gyermekvédelem elkezdett foglalkozni az üggyel. Nagyon összebarátkoztam a pszichológusukkal. Ő segített. Aztán Mirandát kaptam a 14. születésnapomra, megtoldva Jess-el. Én voltam a legboldogabb, mikor végre otthagyhattam azt a seggfejet.- motyogtam. Egészen elöntött a düh, mikor az apámra gondoltam.
- Mekkora tetű! Az az egy szerencséje van, hogy nem itt él! Bár, ha végiggondolom, simán kimennék Moszkvába, hogy agyonüssem!- fortyogott.
- Nem engednélek annak a rohadéknak a közelébe! Ahhoz túlságosan fontos vagy nekem!- böktem ki. Már én is vágyom arra a csókra, de nem akarok sietni vele. Végigfeküdtem rajta. Ajkaimat simogatta.
- Csókolj meg!- nyögte. Ó Harry! Miért vagy te ennyire vadító?
- Mekkora tetű! Az az egy szerencséje van, hogy nem itt él! Bár, ha végiggondolom, simán kimennék Moszkvába, hogy agyonüssem!- fortyogott.
- Nem engednélek annak a rohadéknak a közelébe! Ahhoz túlságosan fontos vagy nekem!- böktem ki. Már én is vágyom arra a csókra, de nem akarok sietni vele. Végigfeküdtem rajta. Ajkaimat simogatta.
- Csókolj meg!- nyögte. Ó Harry! Miért vagy te ennyire vadító?
2014. március 10., hétfő
Chapter 2
A stúdióban ülök, tök ideges vagyok, hogy Christian hív-e. Mennem kell énekelni. A telefonomat kint kell hagynom. Nagy nehezen ráhangolódok az énekelt sorokra, mikor Louis feltartja a telefonomat és mutogat rá, közben bőszen vigyorog. Kilököm a süketszoba ajtaját és elveszem tőle. Christian! Kezemben a telefonnal rohanok a folyosón. Talált valamit! Kocsiba pattanok és padlógázt adok. A lakása előtt satuféket nyomok. Felrobogok a lépcsőházban, nincs hangulatom megvárni a liftet. Az ajtót püfölöm, mire Christian ajtót nyit. Kezet fogunk és beterel. Izgatottan ülök le az ágyára.
- Egy igazi fantomlány. Semmit sem találtam róla. Nagyon elrejtik a világ elől. Tudom, hogy nem akarod ezt hallani, de talán el kéne engedned a gondolatát, hogy valaha megtalálod.- magyarázott. Elkeseredve bólogattam. Igaza van. Leena sosem lesz az enyém! Megköszöntem a fáradozást, majd visszamentem a stúdióba. Igazán le lettem cseszve, de nem érdekel. A remény hajtott, aminek mostanra annyi. Liam és Niall nem beszéltek hülyeséget, ahogy Christian sem. Beálltam a srácokhoz táncolni, bár semmi kedvem nem volt hozzá, igaz, sosincs. Nem erősségem a tánc, de ha egyszer muszáj, akkor nincs mit tenni. Másfél óra táncikálás után fáradtan rogytunk le mind a padlóra.
- Na, a haverod talált valamit a kis álomlánykádról?- faggatott Liam.
- Hogy talált volna?- lökte meg Niall. Elegem van már ebből! Felpattantam a fekvő pozícióból.
- Srácok, folytathatjuk?- tért vissza a tánctanár.
- Számomra vége a próbának!- közöltem, majd elviharzottam mellette. Még hallottam, ahogy Louis hitetlenkedve cuppog.
- Muszáj mindig csesztetnetek?- háborodott fel.- Legalább ne a koncert napján haragítanátok magatokra!- motyogta. Na ja, a koncert. Nincs hozzá kedvem. Bár, mostanában mihez van?
A koncert kezdetére kicsit lenyugodtam. Liam és Niall bocsánatot kértek, erősen Louis és Zayn hatására. Már hallani lehetett a rengeteg rajongó sikítását. Azt hiszem, egyszer mind megsüketülünk tőlük, amit igazából nem bánok, a szeretetüket próbálják kifejezni, ami nekünk a mindent jelenti. Egy nagy ölelés után színpadra léptünk. Nem sokkal később megpillantottam valakit a tömegben. Ő volt az! Ezt nem hiszem el! Ahogy egymásra néztünk, némi kis fáziskéséssel énekeltem a részem. Egy pillanatra szem előle vesztettem a tömérdek ember közt, de újra összetalálkozott a tekintetünk és akkor elborult az agyam. Sietős léptekkel szaladtam és leugrottam a színpadról. A színpad és a kordonok közt rohantam, ahol szemben álltunk egymással. Egy kilenc éves forma kislány derekát szorította, nehogy elveszítse.
- Beszélnünk kell!- ordítottam túl a tömeget. Hirtelen elcsendesedett a terem, leszámítva az alap morajt. Értetlenül bámult rám, mire a kislány felnézett rá és lassan elismételte, mire Leena bólintott, majd újra értetlenül nézett. Kinyújtottam a karomat, a lökdösődő tömegben nehezemre esett megfogni, de sikerült. Átemeltem őt is és a vele lévő kislányt is a kordon felett, majd kézen fogva őket elrohantam az egyik backstage-be vezető ajtóhoz. Egy csöndes részére sétáltam a folyosóra.
- Na jó!- fordítottam magammal szembe az idősebbik lányt.- Furán fog hangzani, de rólad álmodok napok óta, pedig sosem láttalak még. Teljesen elvarázsoltál!- hadartam, de semmi válasz.
- Lassabban beszélj, az angolja még nem hibátlan!- világosított fel a kislány.
- Jessica! Nem szeretem, mikor degradálsz!- korholta Leena, ezek szerint Jessica-t.- Értettem amit mondott! Jó, oké, csak nagyjából. De a lényeget felfogtam!- füstölgött.
- Igen? És mit mondasz?- kérdeztem ragyogó szemekkel. Minden reményem benne van!
- Azt, hogy te csak szórakozol velem! Nem kellhetek neked!- felelte. Annyira nem is problémás az angolja. Kézen fogta Jessica-t, de ő nem mozdult.
- Небо благословляет *, Jessica! Menjünk már!- fortyogott.
- Leena! Harry szándékai komolyak! Ne légy ilyen!- kérlelte a nővérét.
- Mit vársz tőlem, orosz vagyok!- rikácsolt a kislányra. Még dühösen is elbűvölő.
- Kérlek, csak egy esélyt kérek! Ismerjük meg egymást!- szólaltam fel. Szikrázó kék szemei rám villantak. Vigyáznom kell a számra, különben megismerem az orosz hatékonyságot.
- Legyen! Hagyom, hogy megismerj!- sóhajtott megadóan. Nem tudtam magam visszafogni, magamhoz öleltem.
- Köszönöm! Nem fogsz csalódni!- ígérgettem, majd kezet csókoltam neki.- Maradjatok itt! Nem lenne biztonságos visszamenni a rajongók közé!- kértem őket, majd visszarohantam a színpadra.
- Egy igazi fantomlány. Semmit sem találtam róla. Nagyon elrejtik a világ elől. Tudom, hogy nem akarod ezt hallani, de talán el kéne engedned a gondolatát, hogy valaha megtalálod.- magyarázott. Elkeseredve bólogattam. Igaza van. Leena sosem lesz az enyém! Megköszöntem a fáradozást, majd visszamentem a stúdióba. Igazán le lettem cseszve, de nem érdekel. A remény hajtott, aminek mostanra annyi. Liam és Niall nem beszéltek hülyeséget, ahogy Christian sem. Beálltam a srácokhoz táncolni, bár semmi kedvem nem volt hozzá, igaz, sosincs. Nem erősségem a tánc, de ha egyszer muszáj, akkor nincs mit tenni. Másfél óra táncikálás után fáradtan rogytunk le mind a padlóra.
- Na, a haverod talált valamit a kis álomlánykádról?- faggatott Liam.
- Hogy talált volna?- lökte meg Niall. Elegem van már ebből! Felpattantam a fekvő pozícióból.
- Srácok, folytathatjuk?- tért vissza a tánctanár.
- Számomra vége a próbának!- közöltem, majd elviharzottam mellette. Még hallottam, ahogy Louis hitetlenkedve cuppog.
- Muszáj mindig csesztetnetek?- háborodott fel.- Legalább ne a koncert napján haragítanátok magatokra!- motyogta. Na ja, a koncert. Nincs hozzá kedvem. Bár, mostanában mihez van?
A koncert kezdetére kicsit lenyugodtam. Liam és Niall bocsánatot kértek, erősen Louis és Zayn hatására. Már hallani lehetett a rengeteg rajongó sikítását. Azt hiszem, egyszer mind megsüketülünk tőlük, amit igazából nem bánok, a szeretetüket próbálják kifejezni, ami nekünk a mindent jelenti. Egy nagy ölelés után színpadra léptünk. Nem sokkal később megpillantottam valakit a tömegben. Ő volt az! Ezt nem hiszem el! Ahogy egymásra néztünk, némi kis fáziskéséssel énekeltem a részem. Egy pillanatra szem előle vesztettem a tömérdek ember közt, de újra összetalálkozott a tekintetünk és akkor elborult az agyam. Sietős léptekkel szaladtam és leugrottam a színpadról. A színpad és a kordonok közt rohantam, ahol szemben álltunk egymással. Egy kilenc éves forma kislány derekát szorította, nehogy elveszítse.
- Beszélnünk kell!- ordítottam túl a tömeget. Hirtelen elcsendesedett a terem, leszámítva az alap morajt. Értetlenül bámult rám, mire a kislány felnézett rá és lassan elismételte, mire Leena bólintott, majd újra értetlenül nézett. Kinyújtottam a karomat, a lökdösődő tömegben nehezemre esett megfogni, de sikerült. Átemeltem őt is és a vele lévő kislányt is a kordon felett, majd kézen fogva őket elrohantam az egyik backstage-be vezető ajtóhoz. Egy csöndes részére sétáltam a folyosóra.
- Na jó!- fordítottam magammal szembe az idősebbik lányt.- Furán fog hangzani, de rólad álmodok napok óta, pedig sosem láttalak még. Teljesen elvarázsoltál!- hadartam, de semmi válasz.
- Lassabban beszélj, az angolja még nem hibátlan!- világosított fel a kislány.
- Jessica! Nem szeretem, mikor degradálsz!- korholta Leena, ezek szerint Jessica-t.- Értettem amit mondott! Jó, oké, csak nagyjából. De a lényeget felfogtam!- füstölgött.
- Igen? És mit mondasz?- kérdeztem ragyogó szemekkel. Minden reményem benne van!
- Azt, hogy te csak szórakozol velem! Nem kellhetek neked!- felelte. Annyira nem is problémás az angolja. Kézen fogta Jessica-t, de ő nem mozdult.
- Небо благословляет *, Jessica! Menjünk már!- fortyogott.
- Leena! Harry szándékai komolyak! Ne légy ilyen!- kérlelte a nővérét.
- Mit vársz tőlem, orosz vagyok!- rikácsolt a kislányra. Még dühösen is elbűvölő.
- Kérlek, csak egy esélyt kérek! Ismerjük meg egymást!- szólaltam fel. Szikrázó kék szemei rám villantak. Vigyáznom kell a számra, különben megismerem az orosz hatékonyságot.
- Legyen! Hagyom, hogy megismerj!- sóhajtott megadóan. Nem tudtam magam visszafogni, magamhoz öleltem.
- Köszönöm! Nem fogsz csalódni!- ígérgettem, majd kezet csókoltam neki.- Maradjatok itt! Nem lenne biztonságos visszamenni a rajongók közé!- kértem őket, majd visszarohantam a színpadra.
*Leena szemszöge*
- Jessica! Ugye tudod, hogy Miranda ki fog akadni, ha hazaviszek egy húsz éves világsztárt?- korholtam mostohahúgomat.
- Nem, nem fog! Ismerem őt!- esküdözött.
- Ahogy én is!- morogtam.
- Nincs semmi baj azzal, ha végre közel engedsz magadhoz egy srácot.- okoskodott. Nagyon művelt, ahhoz képest, hogy 9 éves.
- Azzal nem lenne, de ez a srác felnőtt és én csak 14 vagyok!- visongtam kiborulva. Az igazat megvallva Harry nagyon is vonzó, annak ellenére, hogy mi a véleményem az egész férfi nemről.
- Leena Dreier, te úgy gondolkodsz, mint egy őskövület!- kiáltott rám. Próbáltam dühös ábrázatot ölteni, de ez szemtelenül aranyos volt. Nevetve húztam magamhoz Jess-t. Elég kiborító tud lenni, de attól szeretem. Talán ő büszkébb rám, mint Miranda. A visításból ítélve, amit hallottunk, vége lehetett a koncertnek. Harry hamar megjelent.
- Gyertek, húzzunk!- parancsolta, majd elkapta a kezemet és húzott maga után egy hatalmas kocsiig. Beültem mellé, Jess hátra és indulhattunk is. Végig navigáltam.
- Hűha, hatalmas házatok van!- ámuldozott. Valószínűnek veszem, hogy az övé kétszer ekkora. Leállította a kocsit és bementünk.
- Miranda, megérkeztünk!- kiáltottam fel az emeletre. Szeretett nevelőanyám lesétált a lépcsőn. Mikor meglátta mögöttünk Harry-t, halványan elmosolyodott.
- Üdvözöllek!- köszöntötte.- Leena?- biccentett a fejével a konyha felé, majd mielőtt előttem elsietett volna, közölte Harry-vel, hogy foglaljon helyet.
- Ez Harry Styles?- hitetlenkedve suttogott. Csak bólogattam.- Ugye tudod, hogy húsz éves?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom, mit akarok tőle! Egyszerűen leugrott a színpadról, mikor meglátott és közölte, hogy rólam álmodik!- feleltem még mindig emésztve a történteket.
- Talán hasznodra válhat ez a fiú, kicsim! Elfeledtethet veled dolgokat, amennyiben lassan haladtok, ha érted, hogy értem!- kacsintott.
- Jézusom, Miranda! Hát milyen lánynak nézel engem?- háborodtam fel.
- Igazad van, ez hülyeség volt! Sajnálom!- biccentett. A beszélgetésünk véget ért, úgyhogy elhagytuk a konyhát.
- Jessica! Irány a zuhany, utána az ágy! Hosszú napod volt!- mosolygott kedvesen nevelt kislányára. Sajátjaiként szeret minket.
- Örülök, hogy megismertelek, Harry!- kedvesen kezet rázott vele, majd eltűnt az emeleten. Feszengve ácsorogtam a majd' másfél fejjel magasabb srác előtt. Nagyon régóta nem került ilyen közel hozzám egyetlen férfi sem.
- Iszol valamit?- dobtam egy mentőövet magamnak, mikor karjai a derekam köré fonódtak.
- Mit ajánlasz?- villantott megnyerő mosolyát. Ez a gesztus igazán tetszik. Szép, fehér fogai vannak. Az arcán gödröcskék jelennek meg, ahogy elmosolyodik.
- Vodka?- kérdeztem, mire elképedt.- Bocsi, poén volt. Tudod, én részben orosz vagyok.- mosolyogtam először őszintén a társaságában, majd behívtam a konyhába, ahol nekiálltam teát készíteni.
- Mesélj magadról!- könyökölt a konyhapultra, miközben követett a pillantásával. Itt az ideje, hogy vázoljam a tényállást.
- Anyám magyar volt, apám orosz. Magyarországon születtem, ott éltem az apámmal 11 éves koromig, aki gyűlöl, mert állítása szerint megfosztottam az egyetlen szerelmétől. Utána Moszkvában éltem, most pedig itt élek Londonban. Három különböző országban éltem a magam kis 14 évével.- közöltem. Félrenyeli a teát, amit időközben nyomtam a kezébe.
- Idősebbnek néztelek!- nyögi ki. Azt hiszem, ez egy finomított verzió.
- Nem te vagy az első.- dünnyögöm. - Mesélj most te!- bukik ki belőlem. Miért kezdett el érdekelni ez a srác?
- Nem, nem fog! Ismerem őt!- esküdözött.
- Ahogy én is!- morogtam.
- Nincs semmi baj azzal, ha végre közel engedsz magadhoz egy srácot.- okoskodott. Nagyon művelt, ahhoz képest, hogy 9 éves.
- Azzal nem lenne, de ez a srác felnőtt és én csak 14 vagyok!- visongtam kiborulva. Az igazat megvallva Harry nagyon is vonzó, annak ellenére, hogy mi a véleményem az egész férfi nemről.
- Leena Dreier, te úgy gondolkodsz, mint egy őskövület!- kiáltott rám. Próbáltam dühös ábrázatot ölteni, de ez szemtelenül aranyos volt. Nevetve húztam magamhoz Jess-t. Elég kiborító tud lenni, de attól szeretem. Talán ő büszkébb rám, mint Miranda. A visításból ítélve, amit hallottunk, vége lehetett a koncertnek. Harry hamar megjelent.
- Gyertek, húzzunk!- parancsolta, majd elkapta a kezemet és húzott maga után egy hatalmas kocsiig. Beültem mellé, Jess hátra és indulhattunk is. Végig navigáltam.
- Hűha, hatalmas házatok van!- ámuldozott. Valószínűnek veszem, hogy az övé kétszer ekkora. Leállította a kocsit és bementünk.
- Miranda, megérkeztünk!- kiáltottam fel az emeletre. Szeretett nevelőanyám lesétált a lépcsőn. Mikor meglátta mögöttünk Harry-t, halványan elmosolyodott.
- Üdvözöllek!- köszöntötte.- Leena?- biccentett a fejével a konyha felé, majd mielőtt előttem elsietett volna, közölte Harry-vel, hogy foglaljon helyet.
- Ez Harry Styles?- hitetlenkedve suttogott. Csak bólogattam.- Ugye tudod, hogy húsz éves?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom, mit akarok tőle! Egyszerűen leugrott a színpadról, mikor meglátott és közölte, hogy rólam álmodik!- feleltem még mindig emésztve a történteket.
- Talán hasznodra válhat ez a fiú, kicsim! Elfeledtethet veled dolgokat, amennyiben lassan haladtok, ha érted, hogy értem!- kacsintott.
- Jézusom, Miranda! Hát milyen lánynak nézel engem?- háborodtam fel.
- Igazad van, ez hülyeség volt! Sajnálom!- biccentett. A beszélgetésünk véget ért, úgyhogy elhagytuk a konyhát.
- Jessica! Irány a zuhany, utána az ágy! Hosszú napod volt!- mosolygott kedvesen nevelt kislányára. Sajátjaiként szeret minket.
- Örülök, hogy megismertelek, Harry!- kedvesen kezet rázott vele, majd eltűnt az emeleten. Feszengve ácsorogtam a majd' másfél fejjel magasabb srác előtt. Nagyon régóta nem került ilyen közel hozzám egyetlen férfi sem.
- Iszol valamit?- dobtam egy mentőövet magamnak, mikor karjai a derekam köré fonódtak.
- Mit ajánlasz?- villantott megnyerő mosolyát. Ez a gesztus igazán tetszik. Szép, fehér fogai vannak. Az arcán gödröcskék jelennek meg, ahogy elmosolyodik.
- Vodka?- kérdeztem, mire elképedt.- Bocsi, poén volt. Tudod, én részben orosz vagyok.- mosolyogtam először őszintén a társaságában, majd behívtam a konyhába, ahol nekiálltam teát készíteni.
- Mesélj magadról!- könyökölt a konyhapultra, miközben követett a pillantásával. Itt az ideje, hogy vázoljam a tényállást.
- Anyám magyar volt, apám orosz. Magyarországon születtem, ott éltem az apámmal 11 éves koromig, aki gyűlöl, mert állítása szerint megfosztottam az egyetlen szerelmétől. Utána Moszkvában éltem, most pedig itt élek Londonban. Három különböző országban éltem a magam kis 14 évével.- közöltem. Félrenyeli a teát, amit időközben nyomtam a kezébe.
- Idősebbnek néztelek!- nyögi ki. Azt hiszem, ez egy finomított verzió.
- Nem te vagy az első.- dünnyögöm. - Mesélj most te!- bukik ki belőlem. Miért kezdett el érdekelni ez a srác?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)