Chapter 6

Itt az új rész. Nos, nem tudom, szerintem ezt a blogomat nem annyira szeretitek. Szögezzük le, hogy nem fogok könyörögni a kommentekért, de ha nincs elegendő visszajelzés, nem fogom írni a blogot. Ez most nem fenyegetés, vegyétek ténynek. Jó olvasást.

*Leena szemszög*

A kapuban ácsorogva vártam James-t és magamban mulattam a tervem sikerességén. Hirtelen megéreztem magam mögött a jelenlétét, a testéből áradó meleget.
- Ezt komolyan gondoltad?- kérdezte távoli, fagyos hanggal. Most aztán kiakasztottam rendesen. Megérdemelte.
- Megcsaltál! Hát visszakaptad!- feleltem, magam elé bámulva. Megragadta derekamat, maga felé fordított, majd nekiszorított a kerítésnek.
- Nem csaltalak meg, nem vagyunk együtt! Ezt jól vésd az eszedbe!- fújtatott. Megmeredtem erős szorítása alatt. Ő nem ugyan az a srác, aki ma mellettem ébredt.- És tudod hogy tartja a mondás, ha valamit elkezdünk, azt illik befejezni!- suttogta a fülembe, majd megnyalta fülcimpámat.
- Nekem úgy rémlik, befejeztem. Most pedig eressz el!- morogtam. Mint aki meg sem hallotta, közelebb húzódott hozzám. Tenyereimmel megtámaszkodtam a csípőjén és hatalmasat toltam rajta. Rögtön utánam kapott és megfogta az állam. Másik kezével összefogta a csuklóimat, mozdulatlanná téve.
- Ne idegesíts fel! Gyerünk be és elégíts ki!- lökte nekem csípőjét. Parancsoló hangjára könnyeim kicsordultak. Nem akartam, hogy újra valaki is parancsolgasson nekem ilyen téren.
- Itt van valami neked is! Ameddig nem tudod felfogni, hogy mit éltem át, hagyj békén! Te ezt vésd jól a fejedbe!- kiáltottam rá, majd nagy nehezen kitéptem magam a szorításából és megindultam az utca elejére, mert láttam közeledni a kocsinkat. James lefékezett.
- Leena, minden rendben?- aggódva pillantott rám.
- Nem! Menjünk!- szipogtam, miközben beültem hátra. Így legalább nem lát annyira rám. Ahogy hazaértünk, letöröltem magamról az elmaszatolt sminkemet, majd átöltöztem. Nem bírtam tovább ezt a ribancos göncöt. Miután visszaváltottam Dreier-stílusra, lementem a nappaliba, még mindig szipogva. James éppen ajtót nyitott valakinek, így igyekeztem elslisszolni, hogy ne nagyon lássák meg a szétbőgött fejem.
- Leena, ne olyan gyorsan!- kiáltott utánam a remélem-hamarosan nevelőapám. Visszafordultam és az ajtóban megpillantottam Ben-t. Valamivel jobb kedvem lett. Behívtam, de mondta, hogy menjek én vele, mert be akar mutatni valakinek. Felkaptam a kabátomat és leléptem vele.
- És mi volt a sírás oka?- szegezte nekem a kérdést. Ki akartam ezt kerülni, de éreztem, hogy lehetetlen.
- Harry.- nyögtem ki.
- Mit tett?- nézett rám. Értelmes választ várt.
- Elcseszte. Vagyis, ha úgy nézzük az én hibám is. Bár most úgy érzem, hogy a legnagyobb hibám az volt, hogy elvittem a húgom arra a kicseszett koncertre. Nem kellett volna ott lennem.- magyaráztam. Nem szólt semmit, csak magához ölelt. Olyan jól esett, ahogy homlokom nyakának támaszthattam. Annyira megnyugtató volt a közelsége. Nagyot sóhajtottam, majd kibontakoztunk az ölelésből és sétáltunk tovább. Egy ház előtt álltunk meg. Egy normál családi ház. Szép, rendezett udvarral. Mikor bementünk, bent is hasonló hangulat fogadott. Egy nagyjából 38-40 éves, alacsony, vékony nő takarította az amúgy is tiszta konyhát.
- Jane!- szólította meg Ben, mire megfordult. Vidám meglepődés suhant át az arcán, ahogy meglátott.
- Ben, kit köszönthetünk?- mosolygott rám.
- Ő Leena, az egyik barátom.- vigyorgott nevelőanyjára. Édesen csinálja.
- Nagyon örülök!- mondtam, mire Jane magához ölelt. Hú, nem sok lány járhat erre.
- Judy itthon van?- érdeklődött Ben. Jane nemet intett a fejével.
- Nemsokára hazaér.- közölte. Haverom elkapta a csuklómat és felrángatott az emeletre. Kitárta előttem a szobája ajtaját és beterelt. Leültünk és együtt röhögtünk. Szinte el is felejtettem a Harry-ügyet.

A kedvemet egyedül az rontotta el, mikor Harry hívott. Felvettem, de mielőtt belekezdett volna a mondanivalójába, Ben kikapta a kezemből a mobilt.
- Ezt elkúrtad, Styles.- sziszegte, majd kinyomta.- Parancsolj!- nyújtotta vissza a telefont. Vállat rántottam, majd beszélgettünk tovább. Hamarosan csörgött a telefonom újra. Dünnyögve vettem fel.
- Louis vagyok, Leena, sürgősen kéne a segítséged!- kezdte köszönés nélkül.
- Hallgatlak.- feleltem.
- Harry nagyon durván leitta magát. sosem láttam ilyennek. Téged akar!- közölte.
- Akarjon, engem nem érdekel!- vontam meg a vállam.
- Könyörögve kérlek téged! Nem azt akarom, hogy megbocsáss neki mindent, csak gyere ide és nyugtasd meg, különben szétveri a házat!- sóhajtott.
- Oké, mondom a címet, gyere értem.- adtam fel. Ben kicsit elszontyolodott. Miután letettük, elmeséltem neki a történetet. Louis csörgött, úgyhogy indulnom kellett.
- Leena!- szólt utánam Ben.- Még akartam valamit..-kezdte.
- Itt vagyok még.- mosolyogtam rá. Felállt az ágyáról és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, mikor odamész, hogy van választásod!- mosolygott rám elpirulva. Bólintottam, majd lerobogtam az emeletről. Elköszöntem Jane-től és kirohantam a ház előtt várakozó kocsihoz. Louis kipattant és megölelt, majd alig, hogy bekötöttem a biztonsági övet, indított is. Az utat világító lámpák fénye egy hosszú csíkká olvadt össze. Satufékkel megálltunk a ház előtt és rohantunk be.
- Harry, maradj már nyugton!- ordított Niall kikelve magából.
- Nyugi, itt a felmentősereg!- mosolyogtam rájuk, ahogy beléptünk a nappaliba. Minden jókedv elhagyta a testem, amint megpillantottam Harry-t. A ruhái mocskosak, az arcán pedig sebek éktelenkednek.
- Leena!- pattant fel a kanapéról.
- Ülj le!- szóltam rá halkan, de erélyese.
- Nem!- dünnyögött.
- Ne idegesíts fel, tedd, amit mondtam!- makacsoltam meg magam.
- Nekem nem parancsol senki! Főleg nem egy 14 éves picsa!- köpte a szavakat felém.
- Jó, én leléptem!- közöltem és az ajtó felé indultam. Louis elkapta a csuklómat és egy helyben tartott.
- Maradj itt! Szüksége van rád!- kérlelt.
- Édes, ahogy aggódtok érte, de nem érdemli meg!- pillantottam hűvösen a csutak részeg srácra. Zayn megkérte Harry-t, hogy tegye azt, amit mondok. Fújtatva, de engedelmeskedett. Niall odaadta az elsősegély készletet, én pedig leültem Harry-vel szemben a dohányzóasztalra. Óvatosan tisztogatni kezdtem a szétkenődött vért a sebei körül.
- Nekünk muszáj lefeküdnünk, holnap interjúnk lesz, úgyhogy tiéd a megtisztelő feladat, hogy egész éjszaka ápolgasd.- vigyorgott rám Liam.
- Még mit nem! Nem az én bandatársam!- mondtam.
- Nem a mi pasink.- röhögött Zayn.
- Hát az enyém sem!- védekeztem. Ekkor Harry átkarolta a derekamat és a hasamra fektette az arcát.
- Ne hagyj magamra!- kérlelt. Haját simogattam és megígértem, hogy vele maradok. Felhívtam Miranda-t is, aki közölte, hogy nem tetszik neki a dolog, de ezt majd máskor megbeszéljük. Mikor a göndör angyalom öklendezni kezdett, a kezébe nyomtam azt a bizbaszt, amit a kanapé mellett találtam. Valami lavór féleség. Nyugtatólag simogattam a karját. Mikor végzett, visszatette oda, ahonnan elvettem.
- Tessék drága, kortyolgass, amíg én keresek neked valamit fejfájás és hányinger csillapításra.- nyomtam egy puszit a homlokára, miközben adtam neki egy pohár vizet. Turkáltam egy sort a gyógyszeres szekrényben és találtam is a nyavalyáira való bogyót. Lehajtotta őket az utolsó korty vízzel, majd maga mellé ültetett. Fejét a mellemre hajtotta és úgy szuszogott.
- Azt akarom, hogy a feleségem légy! Tudsz rólam gondoskodni.- motyogta. Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Ha a feleséged is leszek, amit kétlek, nem hagyom, hogy éhgyomorra igyál ennyit!-mosolyogva temettem ujjaimat göndör fürtjei közé.
- Miért kétled? Nem szeretsz engem?- nézett rám hatalmas, bár most ködös zöld tekintetével.
- Én nagyon szeretlek, Harry, de te találni fogsz mást, akit el akarsz venni. Engem pedig elfelejtesz.- mondtam ki fájón. Remélem, hogy ez még nagyon távoli jövő. Úgy döntöttem, megfürdetem, piszkosan mégsem feküdhet le. Engedtem egy kád kellemes hőfokú vizet, rengeteg habbal.
- Menni fog egyedül?- kérdeztem.
- Nem hiszem.- csóválta a fejét. Igaz, hisz idáig is én támogattam el. Elkezdtem vetkőztetni. Levettem a pólóját és végigsimítottam kiálló kulcscsontját, izmos mellkasát és kockás hasát. Kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját és lerángattam róla. Egyetlen bokszer fedte tökéletes testét.
- Elforduljak?- kérdeztem röhögve. Kicsit imbolyogva, de tett egy lépést felém, a kezeimet a bokszere széléhez vezette.
- Azt akarom, hogy segíts ezt is levenni.- suttogta a fülembe. Kezdem azt hinni, hogy már nincs is olyan rosszul. Ujjaimat beakasztottam bokszere korcába és combközépig lehúztam. Onnan lecsúszott a bokájáig. Ajkamba harapva futtattam végig pillantásomat a testén.
- Csatlakozol?- kérdezte. Nemlegesen ráztam a fejem, majd miután beleült a kádba, valamivel nyugodtabbá vált a szívverésem. Elvettem a szivacsot és mosni kezdtem a hátát.
- Nagyon szeretlek!- motyogta, miközben lehunyta szemeim.
- Én is nagyon szeretlek, csak el ne aludj, Harry!- nevettem fel. Mikor elértem egy ponthoz, felszisszent.
- Ott fáj.- motyogta. Nem kellemes, mikor ellöknek a betonon.-tette hozzá. Áttértem a mellkasára, ott is átdörgöltem a szivaccsal.
- Most már makulátlan tiszta vagy!- adtam egy pici csókot a szájára. Kiszállt a kádból, én pedig végigtörölgettem a testét egy törölközővel, amit utána a dereka köré tekert. Átsegítettem a szobájába és leültettem az ágyra. A szekrényéből előtúrtam egy másik alsógatyát és hozzávágtam. Azt már fel tudta venni egyedül is. Bemászott az ágyba én pedig lementem a konyhába egy kis vízért, hátha szükség lesz rá. Lent összefutottam Niall-el.
- Figyelj! Bocsi, hogy olyan hülye voltam eddig. Még a korombeli lányok is éretlenek, nem hittem, hogy te érettebb lehetsz a korosztályodnál.- makogott.- Nincs harag?- tárta szét a karjait.
- Persze, hogy nincs!- mosolyodtam el és megöleltem.- De most megyek, megnézem mi van a kis beteggel.- nevettem fel, majd a vízzel felmentem a szobába. Harry mintha már elszundított volna. Felültem mellé az ágyra.
- Gyere, bújj ide mellém!- kérte rekedtesen motyogva. Halkan kuncogtam, majd tettem, amire kért.
Reggel, mikor lementem, már mindenki ébren volt, kivéve Harry-t.
- Jó reggelt, srácok!- mosolyogtam rájuk, amennyire csak tellett. Négy széles vigyor jött válaszul.
- Hosszú volt az éjszaka?- röhögött ki Liam.
- Talán másfél órát aludhattam. Elég nyugtalanul alszik az uraság, ha részeg, így nem nagyon mertem elszundítani sem.- ásítottam. - Reggeliztetek már?- kérdeztem, mire rázták a fejüket. Ez esetben én készítek reggelit. Palacsintára gondoltam. Mindent megtaláltam hozzá és már épp készen lettem, mikor Harry felébredt. A srácoknak már volt kint tányér, ezért csak Harry-nek vittem egyet, na meg a púpos tányér palacsintát. Harry rám nézett, majd a srácokra.
- Hát ez a tiniribanc mit keres itt?- fintorgott. Itt végleg elszakadt a húr.
- Tudod mit keresek itt? Miután tegnap leittad magad és értem könyörögtél, az első füttyre ide jöttem. Elláttam a sebeidet, adtam gyógyszert, megfürdettelek és egész éjszaka melletted virrasztottam, hogy ha szükséged van bármire, tudjak segíteni. És tessék, itt van a reggeli is!- levágtam elé a tányérját meg a palacsintát és felszaladtam az emeletre. Összeszedtem a cuccomat és indulni készültem.
- És tudod mit még? Bekaphatod! Ha nem lettem volna olyan hülye, hogy idejövök rajtad segíteni, akkor talán már lenne barátom, aki megadhatja azt a normális kapcsolatot, amire szükségem van.- fújtattam, majd az ajtó felé indultam.
- Ne haragudj!- kérlelt.
- Elegem van abból, hogy te feszegeted a határokat én meg eltűröm. Idáig feszül a határ, nincs tovább, ezt már nem nyelem le! Most szépen hazamegyek és meghallgatom a nevelőanyám prédikációját, ami arról fog szólni, hogy felelőtlenség volt idejönni. És tudod mit? Kibaszottul egyet értek majd vele, mert igaza lesz! Nincs szükségem ezekre a hülye drámákra, amiket miattad élek át. Ha annyira kell valaki, fogj magadnak egy naiv csajt, aki elhiszi, hogy te egy igazi angyal vagy, engem meg hagyj békén!- reccsentem rá, majd kimentem az ajtón és eldöntöttem, hogy haza sétálok. Mire beestem az ajtón, kellőképpen elfáradtam, így összecsuklottam.
- Leena!- rohant oda hozzám Miranda. Felszedett a földről és a kanapéra ültetett.
- Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy csak össze fogja törni a szívemet.- motyogtam elfúló hangon, majd sírva borultam a nyakába.