Chapter 1

Már napok óta ugyanaz az álom gyötör. Nem rémálom, semmi ijesztő nincs benne. Egyszerűen ahogy álomba szenderedek, egy lány jelenik meg előttem. Első alkalommal csak messziről láttam kirajzolódni az alakját. Utána napról napra egyre közelebb ért hozzám, míg végül már láttam az arcát. Igazán gyönyörű lány. Hosszú sötétbarna haja, csillogó kék szemei, hosszú szempillái, világos bőre és halvány rózsaszín ajkai vannak. Arról már nem is beszélve, hogy milyen csinos. Nőies alkattal és hosszú, vékony lábakkal áldotta meg az ég, vagy csak az én képzeletem. Négy legjobb barátom, Louis, Liam, Zayn és Niall tud csak ezekről a különös álmokról. Kezdek megszállottá válni, szinte folyton ez a titokzatos lány jár a fejemben. Vajon valahol láttam már, vagy csak a magányom szülötte? Eldöntöm, hogy megpróbálok elaludni és valamiféle kapcsolatot létesíteni Vele. De nem, a mesterkélt terveim nem jönnek be. Nem jön álom a szememre, akármennyire is próbálkozom. Pedig bármit megadnék, hogy megtudjak valami infót arról a két lábon járó gyönyörűségről. Létezik-e egyáltalán? Nem tudom, de remélem, nagyon remélem! Louis bejött hozzám a szobába.

- Aludni készültél?- kérdezte bűnbánóan. Azt hitte, hogy zavar.

- Már vagy fél órája azon szenvedem, hogy elaludjak, de nem megy.- feleltem.

- A lány miatt próbáltál aludni?- vont kérdőre. Tiltakozni fogok.

- Igen, miatta.- vallottam be. Mégsem tiltakoztam. Ő a legjobb barátom, mellettem áll és elfogadja az összes hülyeségemet. Sóhajtott egy nagyot, majd mosolyogva fordult felém.

- Nagyon tetszik, igaz?- lökött vállba.

- Borzasztóan! Ő minden gondolatom!- áradoztam. Megértően bólogatott, majd elindult a nappaliba, filmezni a srácokkal. Úgy döntöttem, vele tartok, tekintve, hogy amióta tartanak az álmaim, nem sokat vagyok a szobámon kívül. Nem akarom, hogy megharagudjanak rám, vagy valami ilyesmi. Liam és Niall így is azt gondolja, hogy megbolondultam, mert folyton egy lányról beszélek, akit még csak nem is láttam sohasem életemben. Zayn elindította a filmet, de nem volt túl izgalmas, úgyhogy hamarosan elaludtam. Szokás szerint elkezdődött az álom. Megpróbáltam beszélni hozzá.

- Ki vagy te? Miért álmodom rólad? Hol találhatlak meg?- záporoztak a kérdéseim. Értetlen fejet vágott, majd hadarni kezdett, de egy szavát sem értettem. Láttam, hogy mozognak ajkai, hallottam, hogy beszél, de egyetlen szót sem tudtam kivenni belőle.

- Könyörgöm, csak a nevedet áruld el!- kértem.

- Leena.- mondta mosolyogva, majd intett egyet, én pedig felébredtem. Felpattantam a kanapéról, a srácok pedig ijedten pillantottak rám, ugyanis néhány másodperccel ezelőtt még aludtam.

- Leena!- kiáltottam.

- Mi?- vonta össze a szemöldökét Liam.

- A lány neve Leena!- erősködtem.

- Már megint az álomlányról van szó?- forgatta a szemeit Niall. Nem értem, miért állnak így hozzá. Mert azt értem, hogy furcsállják, én is furcsállom, de akkor is lehetnének valamivel kedvesebbek.

- Remek! Szűkült a kör! Most már nem 4 milliárd nő közt kereshetünk, csak nagyjából úgy 500.000 nő közt! Ez jó hír!- ironizált Liam.

- Ne piszkáljátok már!- szólalt fel Zayn a védelmemre. Küldtem felé egy halvány, hálás mosolyt, majd felmentem az emeletre zuhanyozni. A forró víz végigfolyt a testemen miközben bámultam a semmibe. Drága Leena, hol vagy most? Vajon valaha találkozunk, vagy örökké csak álmodni fogok rólad? Egy igazán mély, szívből jövő sóhajjal elzártam a vizet és miután nagyjából megtörölköztem, derekam köré csavartam a törölközőmet, majd lementem a konyhába inni egy pohár vizet. A meleg víztől felhevült testemnek nem esett annyira jól, de a torkom piszkosul ki volt száradva.

- Mit csinálsz itt ilyen későn?- szólított meg Louis. Ijedtemben elejtettem a poharat és a törölköző is lecsúszott a derekamról, aminek rögtön utána kaptam. Mire visszarántottam a pohár földet ért a konyhapulton és hatalmas csörgéssel összetört.

- Bassza meg!- morogtam, majd elkezdtem összeszedegetni a törött darabokat.

- Harry, ez így nem jó! El fogod vágni a kezed!- mondta és mintha csak törvényszerű lett volna, abban a pillanatban az egyik szilánk beleállt a tenyerembe. Erősen az ajkamba haraptam, hogy ne ordítsak fel dühömben. Megfogtam és kirántottam a tenyerembe állt méretes darabkát, majd a konyhapultra hajítottam a többi közé és készültem elindulni az elsősegély készletért, mikor Louis megragadta a másik csuklómat és leültetett. Eltűnt valamerre, majd az előbb említett kis piros dobozzal tért vissza. Lemosta a sebet, fertőtlenítő sebport hintett rá, majd bekötötte.

- Köszönöm!- biccentettem kimérten.

- Mi bánt?- érdeklődött. Ennyire átlátszó vagyok?

- Csak Niall és Liam hozzáállása Leena-hoz. Megértem, hogy őrültségnek tartják, de ha már nem támogatnak, akkor legalább ne csesztetnének!- adtam ki a panaszomat.

- Liam túlságosan kötődik a józan gondolkodáshoz, Niall meg nem hisz az ilyen „első látás előtt szerelem” dologban. Adj nekik időt, hogy megértsék, ez neked fontos!- tanácsolta.

- Mennyi időre lehet szükségük? Elvégre nem nagy dolog, hogy tetszik egy lány...- vontam meg a vállam.

- Azt azért tegyük hozzá, hogy egy olyan lány, akit sosem láttál még, csak az álmaidban!- figyelmeztetett, majd eltűnt a szobája irányában. Oké, ebben igaza van. Talán tényleg én kattantam meg. Mindig, mindenki azt gondolja rólam, hogy egy kéjsóvár pöcs vagyok, aki folyton kanos és nincsenek érzései. Ha végre találnék egy lányt, akit igazán szeretnék és ő ezt viszonozná, megmutathatnám, hogy nem igaz a rólam kialakult kép. Tudok szeretni. Tudok érezni. A fenébe is, Harry Styles-nak van szíve! Miért nem hiszi el ezt senki? Miért én kaptam a médiától a szívtelen szívtipró imázst? Jaj, Leena, nagyobb szükségem van rád, mint eddig gondoltam!  És ekkor beugrott valami. Christian! Ő elég jó abban, hogy megtaláljon embereket. Mielőtt józan eszem közbeszólna, felhívom. Nos, Christian igencsak leteremtett, amiért este tíz után zavarom, de a szerencsétlen hangomat hallva megpuhult és közölte, hogy áll szolgálatomra. Elmondtam neki mindent, amit tudok. 
- Harry, haver, tudod, hogy szeretlek, de ez piszok kevés infó! Valami lakhely, eddigi munkahely, születési dátum?- kérdezett meggyötört hanggal.
- Annyit tudok róla, hogy Leena a neve. A vezetékneve sincs meg. Semmi több!- nyögtem ingerülten. 
- Hát, így nem tudok sokat segíteni, de ígérem, ráállok a témára, te pedig amint megtudsz még valamit a hölgyikéről, kérlek, azonnal tudasd velem, további eredmények reményében. Jó éjt!- köszönt el barátságosan, majd letette. Talán megkérhetnék valakit, hogy készítsen róla egy olyan fantomképet, mint azokban a nyomozós sorozatokban. Lehetséges, hogy Zayn hajlandó segíteni nekem. Holnap reggel megkérdezem, de most inkább alszom, hátha találkozhatok a gyönyörű álomlánnyal.

Nedves mellkassal, levegő után kapkodva ültem fel az ágyamban. A szokásos édes álom helyett valami borzalmasat éltem át. Leena szenvedését láttam. Azt nem tudom, mitől, de keservesen sírt összekuporodva a padlón. Próbáltam vele beszélni, megnyugtatni, de mintha ott sem lettem volna. Valószínűleg ő nem látott engem. Az érzés, hogy nem segíthettem, az egész napomra rányomta a pecsétet. Lementem reggelizni, bár a számat gyötörte a keserű íz. Zayn lent ült, az ölében rajztábla és afelé hajolva lázasan dolgozott. Megálltam mellette. Egy igazán élethű rajzot készített Perrie-ről, valószínűleg a lány közelgő szülinapjára.
- Jó reggelt, Harry!- köszönt, fel sem nézve a munkájából.
- Neked is, Malik!- ültem le mellé. - Kérdezni akartam valamit.- ejtettem el a mondatot félvállról.
- Ki vele, tesó!- bátorított. Letette a ceruzát és minden figyelmét nekem szentelte.
- A segítségedet szeretném kérni. Tudsz valamit a fantomkép rajzolásról?- tettem fel zavartan a kérdésemet. Szemöldöke összeszaladt. Mogyoróbarna szemeivel gyanakodva vizslatott.
- Nos, néhányszor szórakoztam ezzel, hogy megkértem a húgomat, hogy gondoljon egy hírességre, de ne mondja ki, csak a tulajdonságait, én pedig lerajzoltam. Elég jól ment.- büszkélkedett.
- Akkor a legjobbhoz fordultam.- állapítottam meg az államat dörzsölve.
- Leena-ról van szó?- kérdezte. Ó, legalább ő a nevén szólítja, már ha ez a neve. Vagy ha egyáltalán létezik.
- Róla. Christian-nak kell, segít megtalálni.- magyarázkodtam.
- Nem igérhetek sokat, csak annyit, hogy megpróbálom.- kötötte a lelkemre. Bólintottam. Hozott egy másik lapot és visszaült velem szemben.
- Akkor most kezd el lassan sorolni a tulajdonságait. Semmi elfogultság. Mintha egy egyszerű nőről beszélnél!- kérte. Engedelmesen bólintottam és tettem, amire kért. Majdnem egy óra alatt végeztünk. Elképesztett az eredmény.
- Zayn, neked az FBI-nál a helyed!- esküdöztem.
- Ó, ugyan!- szabadkozott.- Mihez kezdenétek a gyönyörűen búgó mély hangom nélkül?- nevetett. Nem is ő lenne, ha ezt a megjegyzést megtartotta volna magának.
- Szeretlek, haver! Kicseszettül szeretlek!- öleltem meg örömömben. Meg sem vártam a reakcióját, rohantam az emeletre. Niall dühösen szólt ki a szobájából és elküldött melegebb éghajlatokra szaladgálni a lépcsőn. Rá sem hederítve feltéptem az iroda ajtaját és meg sem álltam a faxig. Előkotortam a telefonomat a melegítőm zsebéből és kikerestem Christian fax-számát. Miután elfaxoltam, üzenetben értesítettem is erről. Állítása szerint egy ideig el fog tartani, amíg minden egyes adatbázison átfuttatja, amihez hozzáfér. Nagyon remélem, hogy nem egy bűnügyi nyilvántartásban bukkan rá álmaim hercegnőjére.