Chapter 4

Annyira kívánatosak az ajkai. Tökéletes ívűek, mintha csak egy szobrászmester alkotta volna őket odafigyelve arra, hogy teljesen arányosak legyenek. A színe is nagyon tetszik, egyszerűen gyönyörű szája van. Minden félelmem ellenére nagyon szeretném érezni ajkai simogatását a bőrömön. Valószínűleg nincs annyi türelme, hogy kivárja, mire hajlandó lennék nekiadni magam ilyen szinten.

- Nem megy!- sóhajtottam lehunyt szemekkel. Nem sok mindenre vágytam még ennyire, mint egy igazán finom csókra tőle. 

- Nem probléma, van időnk!- simított végig a hátamon. Mellkasára támasztottam a fejemet. Beszélgetni kezdtünk, mikor megcsörrent a telefonom. Kihalásztam a zsebemből, közben Harry nyakhajlatomba temette az arcát. Először megmerevedtem, ahogy nyakamat kezdte csókolgatni, de hamar rájöttem, hogy ő nem olyan, mint azok a férfiak, akik ezt tették, így hagytam, sőt élveztem, ahogy tevékenykedett.
- A fene megeszi!- szitkozódtam.- Be kell mennem edzeni.- húztam el a számat. Imádom a boxot, de most per pillanat annál is jobb elfoglaltságot találtam.
- Hazaugrunk hozzád cuccért, utána elviszlek, ha szeretnéd.- motyogta a nyakamba, majd fogai közé csípte óvatosan a bőrömet. Na ne! Állj le, hülye hormonbomba-test! Annak ellenére, hogy eddig a férfi nemet csak megszégyeníteni szerettem a boxringben, most Harry-t képes lennék leteperni.
- Nekem az úgy rendben van.- feleltem. Felkászálódtunk az ágyról. Megragadta a derekamat és egy helyben tartott. Orrát az enyémnek dörgölte. Egyfelől megmerevedtem, másrészt viszont jóleső borzongás futott végig a testemen.
- Alig várom, hogy képes légy megcsókolni!-suttogta, ahogy ajkaival végigsimított az enyémen. Kézen fogva kivezetett a kocsihoz, hazavitt a cuccomért, majd elfuvarozott a sulihoz.
- Nos, köszönöm a fuvart!- lépkedtem egyik lábamról a másikra.
- Örömömre szolgált, kisasszony!- csókolt nekem kezet. Halkan felnevettem, majd elindultam az ajtó felé. És akkor eszembe jutott. Mi a fenét művelek? Ő az első olyan ember, aki nem használ ki! Lelöktem a vállamról a sporttáskát és visszaszaladtam a kocsihoz. Arcát kezeim közé vettem és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ideje volt már!- mondtam huncut mosollyal, mikor elképedve nézett rám. Nem szólt semmit, csak a csuklómnál fogva magához húzott és váltottunk még néhány csókot, mielőtt bementem volna. A terembe érve az edzőnőm rám vigyorgott.
- Ilyen jól kijössz a sofőröddel?- kérdezte, mire elvörösödtem.
- Mondhatni. De gyerünk, hagy rúgjam szét valaki seggét!- ugráltam.
- Oké, itt vagyok!- szólalt fel a Ribanc. Az edzőnőmre pillantottam, aki vállat vont. Felőle oké a meccs. Felvettem a kesztyűmet, fogvédő be és indulhattunk a ringbe. A gondolataim még mindig a kinti csókok körül jártak, ezért kaptam egy akkorát, hogy hamar a földön találtam magam. Észbe kellett kapnom. Felpattantam és rendesen megsoroztam a picsát. Erre ő lefejelt, ami ugye szabálytalanság. Megráztam a fejem, majd addig ütöttem, még a földre nem került.
- Elég lesz Leena!- pattant be a ringbe az edző. Az ő szavára leálltam.
- Az orosz hatékonyság!- vigyorogtam a földön fetrengő kurvára, majd elmentem zuhanyozni. Ez elég edzés volt, az edzőm szerint sok az energiám ma. Fehérneműben járkáltam az öltözőben, ahogy a cuccaimat pakolásztam, mikor a Ribanc sétált be.
- Öltözz már fel, mindjárt hányok!- öklendezett.
- Vicces vagy! Hidd el, hogy nem vagy sokkal különb nálam.- mosolyogtam.
- Ugyan, én legalább sok fiúnak tetszem!- dobta át a válla felett a haját.
- Én ha nem is soknak, sokkal értékesebb srácoknak, mint akik leállnának veled.- feleltem.
- Ugyan, egy valakit mondj, akinek te kellesz.- nevetett gúnyosan.
- Harry Styles!- kiszaladt a számon. Nevetése még harsányabbá vált.
- Már hazudozol is?- törölgette a szemét, mire a pofájába toltam a telefonomat, amin egy közös képünk a háttér.- Ezt nem hiszem el!- hüledezett. Elégedetten mentem vissza a táskámhoz a ruhámért. Felöltöztem és haza indultam. Otthon gyorsan átnéztem hétfőre a tanulni valókat, mindent rendben találtam. Mivel Miranda nem volt itthon, segítettem Jess-nek a matekban, majd heverésztem az ágyamon. Úgy döntöttem felhívom Harry-t. A srácokkal volt, úgyhogy nem terveztem hosszú csevegést, csak gyorsan elmeséltem neki, mi történt velem. Lecsapta a telefont. Meglepődtem, de elkönyveltem magamban, hogy biztos valami dolguk akadt. Felkaptam a kamerám és kimentem az udvarra. A nap éppen lenyugvóban volt. Az objektívvel szórakoztam, mikor valami eltakarta a kilátást. Elemeltem a kamerát a szemem elől. Harry állt előttem, roppant dühös volt.
- Gyere csak!- füstölgött és berángatott a házba. A nappaliban megállt. Egyáltalán nem volt finom velem. Azokra a férfiakra emlékeztetett, akik egy éjszakáért fizettek velem. Nem veszem jó néven, ha emlékeztetnek erre az időszakra.
- Hogy gondoltad, hogy elmeséled azt, ami köztünk van valami kis barátnődnek?- kiáltott rám.
- Hátrább az agarakkal, Harry! Az én házamban vagyunk, ne ordíts velem! És amúgy sem a barátnőm. Szerintem a "Ribanc" megszólítás eléggé nyilvánvalóan utal arra, hogy nem kedvelem.- magyaráztam.
- Az nem számít. Hát nem érted, hogy mennyire kibaszottul helytelen, amit mi ketten csinálunk?- kapta el a csuklómat. Kővé dermedtem. Mély lélegzeteket vettem.
- Eressz el, vagy komolyan pofán verlek!- sóhajtottam lehunyt szemekkel. Nem akarom bántani, de ha nem ad más lehetőséget, megteszem!
- Te érdemelnél meg egy irdatlan pofont, hogy megtanuld, hol a helyed! Hogy képzeled, hogy kikezdesz egy 20 éves sráccal?- korholt. Ezt most komolyan mondja? Szabad kezemet lendítettem és hatalmasat csattant az arcán.
- Ki rángatott át azon a kicseszett kordonon? Te akartál annyira engem! Eleinte nem akartam közeledni hozzád, de olyan szépen elhitetted velem, hogy nem csak megdugni akarsz. Most pedig takarodj az életemből! Nem kérek belőled!- közöltem. Hirtelen felfogta, hogy mit mondott és én mit mondtam.
- Leena...-halkult el.
- Nem érdekel, most tűnj el!- fordítottam el a fejem. Kezei közé fogta az arcom és ajkait gyengéden az enyémekhez érintette, majd hátat fordított és kiment az ajtón. Az üresség égetett belülről. Úgy éreztem magam, mint akit kizsigereltek és a dobogó szívét a keselyűk elé lökték, hogy végignézze, mint falják fel azt. Meggondolatlanul rohantam ki az ajtón. Keze ökölbe szorítva. A kocsira támaszkodott, feje a felkarjára hajtva.
- Harry!- szólaltam meg halkan. Összevont szemöldökkel nézett rám. Megiramodtam és ráugrottam. Karjaim a nyaka köré fontam, lábaimmal derekát öleltem és hosszan megcsókoltam.
- Ki vagy te, hogy egy 20 éves srácnál próbálkozz?- kérdezte hidegen, miközben lerakott a földre. Szóval így állunk.
- Igazad van. Én egy senki vagyok. Egy nyomorult, aki képes lett volna széttárni előtted a lábait, ha azt akartad volna.- nevettem kínomban. Elvettem a telefonját és kitörölgettem a képeinket.- Felejtsd el, hogy valaha is ismertél!- biccentettem diplomatikusan, a kezébe nyomtam a telefont és otthagytam. A szobámba lépve az ágyra vetettem magam és sírni kezdtem. Én tényleg azt hittem, hogy jelentek neki valamit. Lépteket hallottam.
- Hagyj békén!- fúrtam fejemet a párnámba. Az illető, mintha meg sem hallotta volna a kérésemet, az ágyamra mászott és karjaim alá fúrva magát szorosan megölelt. Jess volt az.
- Mi a baj, nővérkém?- kérdezte remegő hangon. Nehogy elkezdjen nekem sírni!
- Tévedtél, húgi! Nem voltak komolyak a szándékai. Csak ki akart használni!- szipogtam.
- Nem érdemli meg, hogy miatta sírj.- állapította meg. Mindig meglep, milyen bölcs 9 éves létére. Ő is komoly dolgokon ment keresztül. Az anyja drogos volt, az apja meg lelépett. Árvaházról árvaházra költöztették. Talán az ilyenek ölik ki belőlünk a gyermekkort. Ahogy csendben feküdtünk egymás mellett, eszembe jutott a Tatu egyik albumának címe. "200 km/h in the wrong lane" Úgy érzem magam, mint aki 200 km/órás sebességgel csapódott neki egy betonfalnak. Bárcsak így lenne. Akkor nem kéne ezeket a súlyokat cipelnem az életemben. Kopogásokat hallottam az erkélyajtómon. Mi a fene lehet? Csak nem mászott fel oda valaki?
- Maradj itt!- szóltam Jess-nek, aki bólintott. Az erkélyhez mentem és kinyitottam az ajtót. Harry állt az ablakom alatt, kavicsokkal dobálta az erkélyemet.
- Mit művelsz?- kiáltottam le. Felnézett rám. A szemeiben megbánás csillogott.
- Rendbe hozom az életem.- közölte.
- Ez egy kicsit...-kezdtem.
- Te vagy az életem!- nézett mélyen a szemembe. Leszaladtam az emeletről az ajtóhoz, odahívtam őt is és hosszan megcsókoltam, megbocsájtásom zálogaként. Beráncigáltam a szobámba. Jess okos lány, mire visszaértünk, már nem volt ott. Lábujjhegyre állva csimpaszkodtam Haz nyakába, ahogy egymás ajkát faltuk.
- Maradj éjszakára!- nyögtem a szájába.
- Holnap hétfő.- húzta el a száját.
- Nem érdekel!- túrtam bele a hajába.
- Miss Lenner megnyúzna érte.- védekezett.
- Nem fogja megtudni!- mosolyodtam el sokat sejtetően. Pólója alját megmarkoltam és áthúztam a feje felett. Ajkamba harapva simítottam végig kockás hasán.
- A kurva életbe is, maradok!- hörögte. Nyelvem végigsiklott nyaka ívén, ameddig elértem.
- Ez a beszéd!- markoltam meg a csípőjét. Egymás szemébe néztünk. Akár a ragadozó és a zsákmánya. Kérdés, hogy kié melyik szerep?