Chapter 2

A stúdióban ülök, tök ideges vagyok, hogy Christian hív-e. Mennem kell énekelni. A telefonomat kint kell hagynom. Nagy nehezen ráhangolódok az énekelt sorokra, mikor Louis feltartja a telefonomat és mutogat rá, közben bőszen vigyorog. Kilököm a süketszoba ajtaját és elveszem tőle. Christian! Kezemben a telefonnal rohanok a folyosón. Talált valamit! Kocsiba pattanok és padlógázt adok. A lakása előtt satuféket nyomok. Felrobogok a lépcsőházban, nincs hangulatom megvárni a liftet. Az ajtót püfölöm, mire Christian ajtót nyit. Kezet fogunk és beterel. Izgatottan ülök le az ágyára.
- Egy igazi fantomlány. Semmit sem találtam róla. Nagyon elrejtik a világ elől. Tudom, hogy nem akarod ezt hallani, de talán el kéne engedned a gondolatát, hogy valaha megtalálod.- magyarázott. Elkeseredve bólogattam. Igaza van. Leena sosem lesz az enyém! Megköszöntem a fáradozást, majd visszamentem a stúdióba. Igazán le lettem cseszve, de nem érdekel. A remény hajtott, aminek mostanra annyi. Liam és Niall nem beszéltek hülyeséget, ahogy Christian sem. Beálltam a srácokhoz táncolni, bár semmi kedvem nem volt hozzá, igaz, sosincs. Nem erősségem a tánc, de ha egyszer muszáj, akkor nincs mit tenni. Másfél óra táncikálás után fáradtan rogytunk le mind a padlóra.
- Na, a haverod talált valamit a kis álomlánykádról?- faggatott Liam.
- Hogy talált volna?- lökte meg Niall. Elegem van már ebből! Felpattantam a fekvő pozícióból.
- Srácok, folytathatjuk?- tért vissza a tánctanár.
- Számomra vége a próbának!- közöltem, majd elviharzottam mellette. Még hallottam, ahogy Louis hitetlenkedve cuppog.
- Muszáj mindig csesztetnetek?- háborodott fel.- Legalább ne a koncert napján haragítanátok magatokra!- motyogta. Na ja, a koncert. Nincs hozzá kedvem. Bár, mostanában mihez van?

A koncert kezdetére kicsit lenyugodtam. Liam és Niall bocsánatot kértek, erősen Louis és Zayn hatására. Már hallani lehetett a rengeteg rajongó sikítását. Azt hiszem, egyszer mind megsüketülünk tőlük, amit igazából nem bánok, a szeretetüket próbálják kifejezni, ami nekünk a mindent jelenti. Egy nagy ölelés után színpadra léptünk. Nem sokkal később megpillantottam valakit a tömegben. Ő volt az! Ezt nem hiszem el! Ahogy egymásra néztünk, némi kis fáziskéséssel énekeltem a részem. Egy pillanatra szem előle vesztettem a tömérdek ember közt, de újra összetalálkozott a tekintetünk és akkor elborult az agyam. Sietős léptekkel szaladtam és leugrottam a színpadról. A színpad és a kordonok közt rohantam, ahol szemben álltunk egymással. Egy kilenc éves forma kislány derekát szorította, nehogy elveszítse.
- Beszélnünk kell!- ordítottam túl a tömeget. Hirtelen elcsendesedett a terem, leszámítva az alap morajt. Értetlenül bámult rám, mire a kislány felnézett rá és lassan elismételte, mire Leena bólintott, majd újra értetlenül nézett. Kinyújtottam a karomat, a lökdösődő tömegben nehezemre esett megfogni, de sikerült. Átemeltem őt is és a vele lévő kislányt is a kordon felett, majd kézen fogva őket elrohantam az egyik backstage-be vezető ajtóhoz. Egy csöndes részére sétáltam a folyosóra.
- Na jó!- fordítottam magammal szembe az idősebbik lányt.- Furán fog hangzani, de rólad álmodok napok óta, pedig sosem láttalak még. Teljesen elvarázsoltál!- hadartam, de semmi válasz.
- Lassabban beszélj, az angolja még nem hibátlan!- világosított fel a kislány.
- Jessica! Nem szeretem, mikor degradálsz!- korholta Leena, ezek szerint Jessica-t.- Értettem amit mondott! Jó, oké, csak nagyjából. De a lényeget felfogtam!- füstölgött.
- Igen? És mit mondasz?- kérdeztem ragyogó szemekkel. Minden reményem benne van!
- Azt, hogy te csak szórakozol velem! Nem kellhetek neked!- felelte. Annyira nem is problémás az angolja. Kézen fogta Jessica-t, de ő nem mozdult.
- Небо благословляет *, Jessica! Menjünk már!- fortyogott.
- Leena! Harry szándékai komolyak! Ne légy ilyen!- kérlelte a nővérét.
- Mit vársz tőlem, orosz vagyok!- rikácsolt a kislányra. Még dühösen is elbűvölő.
- Kérlek, csak egy esélyt kérek! Ismerjük meg egymást!- szólaltam fel. Szikrázó kék szemei rám villantak. Vigyáznom kell a számra, különben megismerem az orosz hatékonyságot.
- Legyen! Hagyom, hogy megismerj!- sóhajtott megadóan. Nem tudtam magam visszafogni, magamhoz öleltem.
- Köszönöm! Nem fogsz csalódni!- ígérgettem, majd kezet csókoltam neki.- Maradjatok itt! Nem lenne biztonságos visszamenni a rajongók közé!- kértem őket, majd visszarohantam a színpadra.

*Leena szemszöge*

- Jessica! Ugye tudod, hogy Miranda ki fog akadni, ha hazaviszek egy húsz éves világsztárt?- korholtam mostohahúgomat.
- Nem, nem fog! Ismerem őt!- esküdözött.
- Ahogy én is!- morogtam.
- Nincs semmi baj azzal, ha végre közel engedsz magadhoz egy srácot.- okoskodott. Nagyon művelt, ahhoz képest, hogy 9 éves.
- Azzal nem lenne, de ez a srác felnőtt és én csak 14 vagyok!- visongtam kiborulva. Az igazat megvallva Harry nagyon is vonzó, annak ellenére, hogy mi a véleményem az egész férfi nemről.
- Leena Dreier, te úgy gondolkodsz, mint egy őskövület!- kiáltott rám. Próbáltam dühös ábrázatot ölteni, de ez szemtelenül aranyos volt. Nevetve húztam magamhoz Jess-t. Elég kiborító tud lenni, de attól szeretem. Talán ő büszkébb rám, mint Miranda. A visításból ítélve, amit hallottunk, vége lehetett a koncertnek. Harry hamar megjelent.
- Gyertek, húzzunk!- parancsolta, majd elkapta a kezemet és húzott maga után egy hatalmas kocsiig. Beültem mellé, Jess hátra és indulhattunk is. Végig navigáltam.
- Hűha, hatalmas házatok van!- ámuldozott. Valószínűnek veszem, hogy az övé kétszer ekkora. Leállította a kocsit és bementünk.
- Miranda, megérkeztünk!- kiáltottam fel az emeletre. Szeretett nevelőanyám lesétált a lépcsőn. Mikor meglátta mögöttünk Harry-t, halványan elmosolyodott.
- Üdvözöllek!- köszöntötte.- Leena?- biccentett a fejével a konyha felé, majd mielőtt előttem elsietett volna, közölte Harry-vel, hogy foglaljon helyet.
- Ez Harry Styles?- hitetlenkedve suttogott. Csak bólogattam.- Ugye tudod, hogy húsz éves?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom, mit akarok tőle! Egyszerűen leugrott a színpadról, mikor meglátott és közölte, hogy rólam álmodik!- feleltem még mindig emésztve a történteket.
- Talán hasznodra válhat ez a fiú, kicsim! Elfeledtethet veled dolgokat, amennyiben lassan haladtok, ha érted, hogy értem!- kacsintott.
- Jézusom, Miranda! Hát milyen lánynak nézel engem?- háborodtam fel.
- Igazad van, ez hülyeség volt! Sajnálom!- biccentett. A beszélgetésünk véget ért, úgyhogy elhagytuk a konyhát.
- Jessica! Irány a zuhany, utána az ágy! Hosszú napod volt!- mosolygott kedvesen nevelt kislányára. Sajátjaiként szeret minket.
- Örülök, hogy megismertelek, Harry!- kedvesen kezet rázott vele, majd eltűnt az emeleten. Feszengve ácsorogtam a majd' másfél fejjel magasabb srác előtt. Nagyon régóta nem került ilyen közel hozzám egyetlen férfi sem.
- Iszol valamit?- dobtam egy mentőövet magamnak, mikor karjai a derekam köré fonódtak.
- Mit ajánlasz?- villantott megnyerő mosolyát. Ez a gesztus igazán tetszik. Szép, fehér fogai vannak. Az arcán gödröcskék jelennek meg, ahogy elmosolyodik.
- Vodka?- kérdeztem, mire elképedt.- Bocsi, poén volt. Tudod, én részben orosz vagyok.- mosolyogtam először őszintén a társaságában, majd behívtam a konyhába, ahol nekiálltam teát készíteni.
- Mesélj magadról!- könyökölt a konyhapultra, miközben követett a pillantásával. Itt az ideje, hogy vázoljam a tényállást.
- Anyám magyar volt, apám orosz. Magyarországon születtem, ott éltem az apámmal 11 éves koromig, aki gyűlöl, mert állítása szerint megfosztottam az egyetlen szerelmétől. Utána Moszkvában éltem, most pedig itt élek Londonban. Három különböző országban éltem a magam kis 14 évével.- közöltem. Félrenyeli a teát, amit időközben nyomtam a kezébe.
- Idősebbnek néztelek!- nyögi ki. Azt hiszem, ez egy finomított verzió.
- Nem te vagy az első.- dünnyögöm. - Mesélj most te!- bukik ki belőlem. Miért kezdett el érdekelni ez a srác?