xx
Az ébresztőm csörgésére felpattantak szemeim. Harry izmos karjai szorosan körém fonódva. Egyetlen bokszer takarja a testét. Rajtam egy bugyi van és az ő pólója. Nem történt semmi, amit soknak találnék. Próbáltam kibújni a szorításából, hogy ne ébresszem fel, de morogva visszahúzott magához.
- Harry!- kuncogtam halkan. Ajkát megéreztem a nyakam hátsó részén.
- Jó reggelt, szépségem!- motyogta. Szembefordultam vele. Zöld szemei vidáman csillogtak. Lágy csókjai olyan ígéretet hordoztak magukban, amitől tudtam, hogy kibírom a napot. Kikászálódtunk az ágyból és együtt mentünk le a nappaliba. Nevelőanyám lent ült a húgommal. Basszus!
- Jó reggelt Leena, Harry!- mosolygott ránk. Mi a? Ez komoly.
- Miss Lenner!- biccentett Harry tisztelettudóan.
- Miranda.- javította ki. Tetszik, hogy ennyire kijönnek egymással! Elkezdtünk reggelizni. Fura volt. Miután végeztem, ódzkodva mentem csak vele, hogy ott hagyjam kettesben a nevelőanyámat a, kivel is? A barátommal? Nem beszéltük meg, hogy mit jelentünk egymásnak.
Jess és én felöltöztünk már és éppen fogat mostunk.
- Harry itt aludt?- érdeklődött.
- Aha.- vigyorogtam.
- Szeret téged.- nézett mélyen a szemembe. Kiköptem a számból a fogkrémet.
- Én is szeretem.- mosolyodtam el a kócos, zöld szemű adoniszra gondolva, aki velem töltötte az éjszakát. Végeztünk és lementünk az emeletről. Harry felöltözött, így valamivel kevésbé feszélyezett, hogy Miranda is a nappaliban üldögél vele. És ha jól látom beszélgetnek. Miranda nem fenyegette meg, hogy megöli, ha a közelembe jön? Ez már haladás!
- Itt vagyok!- huppantam le Harold mellé és nyomtam egy puszit az arcára.
- Elviszlek!- jelentette be. Felpattantunk, elköszöntem nevelőanyámtól és a húgomtól, majd a hátizsákommal az egyik vállamon baktattam ki az ajtón Harry előtt. Beültem a kocsiba. A nap fényesen sütött, így Harry felvette pilóta fazonú napszemüvegét.
- Az őrületbe kergetsz!- csúszott ki a számon. Villantott felém egy édes mosolyt. Kikanyarodott az utcából, majd szabad kezével az enyémet fogta.
- Sajnálom, amiket tegnap mondtam. Nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen össze voltam zavarodva.- magyarázkodott.
- Pszt, Harry! Tudom, én is össze vagyok zavarodva. Sosem éreztem még ehhez hasonlót, mint ami azóta mérgezi a tudatomat, mióta leugrottál a színpadról. Meg akarom tudni, mi ez az érzés és ahhoz sok együtt töltött időre lesz szükségem veled!- pillantottam rá. Nem szólt semmit, csak lefékezett a suli előtt, kiszállt, megkerülte a kocsit és ajtót nyitott nekem. Kapucnija a fején volt a napszemövege pedig még mindig takarta a szemét. Háttal egészen felismerhetetlen lehetett. Egyik karját a csípőm köré fonta és megemelve megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, végigsimítottam gyönyörű arcán.
- Szép napot, Mr. Styles!- búcsúztam el.
- Neked is szép napot, kis hölgy!- mosolyogva szólt utánam. Besétáltam a portára, miközben éreztem perzselő pillantását magamon. El kellett valahogy feledkeznem róla, mert kemény óráim lesznek ma.
Éppen az utolsó órámon ültem, a világ legkeményebb tanárával. Egy igazi szociopata. Amióta ide járok csak kínoz. Legnagyobb szerencsétlenségére nem tud megbuktatni, mert nagyon értem a történelmet. Unottan bámultam, ahogy a minden órán megrendezett "vérfürdőt" vezényeli le és gyanútlan tanulóknak tesz fel villámkérdéseket a térképnél. Gondolataim az estére kalandoznak. Harry gondolatára halványan elmosolyodtam.
- Dreier mit vigyorog?- vágta hozzám a kérdést a tanár.
- Semmit.- feleltem flegmábban, mint kellett volna.
- Szóval semmin. Hölgyeim és Uraim, köszöntsék az áldozatot!- vigyorgott. A térképnél állók megkönnyebbülten sóhajtottak fel és foglaltak helyet.
- Íme a szabályok! Ha hibátlanul válaszolsz minden kérdésre, amit kétlek, megkapod a tantárgyi ötöst. Viszont! Ha egyetlen egy kérdésre is akárcsak nyelvbotlásból rossz megoldást adsz, két egyest kapsz!- közölte ridegen, mire az osztály elnémult. Végignéztem rajtuk. Nem ijesztett meg. A hátsó sorból valaki egy bátorító mosolyt küldött felém. Kaptam a kérdéseket, mindre rögtön és hibátlanul válaszoltam.
- Nos, ezt megúsztad. Szerencséd volt.- biccentett a tanár. A csengő megszólalt, az órának vége.
- Ennyi volt?- csúszott ki a számon a cinikus kérdés, miközben aláírattam vele az ötöst. A kezembe nyomta az ellenőrzőmet, én pedig igyekeztem ki a teremből.
- Ne olyan gyorsan, Leena! Nézd meg az ellenőrződ!- parancsolta. Elképedve vettem tudomásul, hogy egy cetli van benne, miszerint elzárásra kell mennem.
- Köszönöm!- köptem a szavakat.
- Szép napot!- intett egyet az a seggfej, hamis mosollyal az arcán. Duzzogva mentem a büntető terem felé. Bent letettem az asztalra a papírt és a táskám a padlóra hajítottam az egyik pad mellé. Levágtam magam a székre és írtam egy üzenetet Harry-nek. Elmeséltem neki, mennyire megszívtam. Ő pedig arról írt, hogy ma valamilyen díjátadóra mennek, vagy hová, ahol fellépnek. Ezek szerint csak az én napom alakul szarul.
- Szia neked is!- hallottam meg egy mély hangot a terem hátuljából. Odapillantottam. Észre sem vettem, hogy van itt más is.
- Mit akarsz, Ben?- vontam fel a szemöldököm.
- Beszélgetni az egyetlen normális emberrel a gimiben?-kérdezett vissza.- Tudod, te vagy az egyetlen, aki rajtam kívül utálja a lotyó húgomat.- vigyorgott. Hirtelen kedvet kaptam a beszélgetéshez, így hátraültem hozzá.
- Elképesztő voltál törin! Az a vén pöcs azt hittem, hogy kicseszett veled, de te foltot ejtettél a makulátlan uralmán.- nevetett. Ben igazán helyes srác. A kiköpött rossz fiú. Piercingek, fültágító, tetoválások, pedig 16 éves.
- Igen, valószínűleg ezért ülök itt!- röhögtem fel. Ekkor belépett egy tanár. Az asztalhoz ment, felvette a papírokat, majd ránk pillantott.
- Ketten lesztek?- kérdezte.
- Nem tudjuk.- feleltük egyszerre, majd összenézve elmosolyodtunk.
- Na mindegy, most van két óra. Ötkor elmehettek, de addig itt maradtok bent. Ha elhagyjátok az emeletet, azt úgy is megtudom!- mosolygott ránk kedvese.- Jó szórakozást!- búcsúzott el, majd lelépett. Mi meg csak beszélgettünk tovább.
- És miért utálod ennyire a húgodat?- kérdeztem belekortyolva az üdítőmbe.
- Több okom is van. Az első, hogy miatta váltak el a szüleink. Mert valami kis hülye félreértés történt, ő elmondta anyunak, hogy apu megcsalta, aki rögtön beadta a válókeresetet. Eltiltott minket aputól. Nekem volt a legrosszabb, nagyon apás voltam mindig is. Akkor csináltattam az első piercingemet, tetkót, a tágeszt, na meg füvezni kezdtem. Magyarán megindultam a lejtőn. Természetesen az a szuka engem is beköpött. Ordítottunk egy sort, aztán apuhoz cuccoltam. Azóta vele élek, a kedvéért a fűről leszoktam, de csak ennyi változott. Anyu minden találkozásnál próbál hazacsábítani, de kár a gőzért. Nem teszem be többé a lábam abba a kupiba! A húgom hobbi-szerűen kefélteti meg magát a végzősökkel, én meg ebből nem kérek!- magyarázta.
- Akkor neked sem volt cukormázas gyerekkorod.- állapítottam meg.- Üdv a klubban!- vigyorogtam keserűen.
- Miért? Miranda Lenner nem jó nevelőszülő?- csodálkozott.
- A legjobbnál is sokkalta jobb! Az előtte való időszak volt megvalósult pokol.- motyogtam. Úgy tűnt érdekli a sztori. Végül is, őszinte volt velem, lehetek én is őszinte.
- Gyerünk, mesélj, orosz szépség!- biztatott. Halvány pír öntötte el az arcom a megszólításra.
- Hát jó! Anyám belehalt a szülésbe, de engem sikerült megmenteni. Állítólag apám órákig ordított az orvossal, amiért nem anyámat, hanem engem mentett. Így érthető, hogy ki nem állhat engem. Tizenkét éves koromig Magyarországon éltem, utána Moszkvában. Ő lusta volt dolgozni, a palota szerű villánkat viszont fizetnie kellett valamiből. Úgy döntött, hogy kiskorú prostit csinál belőlem. Gazdag faszik licitáltak a szüzességemért.- csuklott el a hangom. Még mindig kemény erre emlékezni.- Azután folyamatosan küldött egyik csávótól a másikhoz nekem pedig tűrnöm kellett mindent. Mikor a sulit kihagytam apám parancsából a gyermekvédelem beszállt az ügybe. Nem sokat vájkáltak, az orvos, akihez elvittek, rögtön megtalálta a sérüléseket. Horzsolások bilincsektől, sebek a hátamon a korbácsoktól, sebek az ajkamon, ahol felszakadt egy-két erős pofontól. Nem kérdeztek semmit, egyszerűen megmentettek. Rendszeresen beszélgettem egy pszichológussal, akinek a szakértelmét nem tudtam felül múlni. Bár kiszedni a történteket ő sem tudta belőlem. Egyszerűen arra jutott, hogy egy megsebzett lelkű és becsületű kislány vagyok. Beraktak ideiglenesen egy nevelő otthonba, vagy 20 másik gyerek közé. Egyetlen lánnyal beszélgettem. Akkor még csak 8 éves volt. Egyszer, pontosan a 14. születésnapomon besétált egy nő. Rögtön megpillantott és leült velem beszélgetni. Nagyon kedves volt. Visszamentem a szobámban és az ablakból láttam, ahogy elmegy a kis barátnőmmel. Összetört a szívem és sírni kezdtem. Még egy nevelőszülő, aki nem akar engem. Még aznap visszajött és közölte az igazgatóval, hogy bármennyit hajlandó fizetni azért, hogy engem is elvihessen. Boldog lettem. A hazafelé vezető úton elmondta, hogy mindkettőnket akarta, de megpróbálták lebeszélni rólam. Azt mondták neki, hogy nem lenne alkalmas a nevelésemre.- néztem mélyen Ben szemébe.
- Tévedtek.- tette hozzá.
- Bizony.- bólogattam.- Miranda az egyetlen ezen a világon, aki ért hozzám. Na meg talán Harry, de neki még bele kell rázódnia ebbe.- csúszott ki a számon.
- Harry?- vonta fel szemöldökét. Ó most mi a fenét mondhatnék?
- Ő és én... nem tudom, mik vagyunk. Egyszerűen jól kijövünk. Bár tény, hogy elég idős.- motyogtam.
- Hány éves?- szörnyedt el.
- Húsz.-feleltem.
- Az nem akkora gáz, hisz te majdnem 15 vagy. Ameddig normális veled, addig szerintem nem lehet gond.- mosolygott rám.
- Én is így gondolom.- biccentettem. Hamarosan letelt a büntetés, mi pedig szedtük a cuccainkat. Pontban ötkor hagytuk el a termet. Gyalogolnom kellett volna haza, mivel elfelejtettem felhívni a mindenesünket, James-t, hogy jöjjön értem, de Ben nagylelkűen felajánlotta, hogy ha már mindketten gyalogolunk, velem jön, hogy legalább egyedül ne legyek. Hazafelé elmesélte, hogy az apjának a menyasszonya és neki a lánya velük élnek. Áhítattal beszél a nevelőanyjáról és a mostohahúgáról. Biztos nagyon szereti őket. Megígérte, hogy ha szeretném, egyszer bemutat a lánynak. Szerinte nagyon kedvelnénk egymást. Jó lenne barátokra szert tenni. A családomon és Harry-n kívül nincs másom. Apropó Harry, írnom kéne neki. A kapuban elbúcsúztunk egymástól. Ben egy fejjel magasabb nálam. Érdekes, mikor megölel. Enyhe pírral az arcomon ugrándoztam be a házba. Miranda sehol. James ült a nappaliban Jess-el. Verset tanultak.
- Leena, meghallgatod?- ölelte át a derekamat Jess. Oroszul válaszoltam. Sosem árthat, ha beszél egy-két alapszót más nyelveken is. Leültem az egyik székre. Jess ügyes szavaló.
- Ez meseszép volt, húgi!- nyomtam egy puszit a homlokára.
- Na James, maga szerint megtanultam?- nézett fel a majd' két méter magas férfire.
- Szerintem jobban tudod, mint az, aki írta.- simogatta meg a kislány fejét. Nála jobb ember kevés van. Ráadásul azt hiszem, hogy Miranda is így gondolja. Örülnék nekik, tényleg. Felmentem a szobámban, elkészítettem a házimat és tanultam holnapra. Ben-el csevegtem online, mikor kopogtatást hallottam. Jess állt az ajtóban szégyenlős ábrázattal a kezében az összecsukott laptopja.
- Nem tudtam, hogy elmondjam, vagy sem, de azt hiszem, erről tudnod kell!- közölte, majd felnyitotta a készüléket, ami aránytalanul nagy volt hozzá képest. Pötyögött egy sort, majd egy képgaléria jelent meg. Az egyik zenecsatorna weblapján voltunk. A díjátadón készült képek, amiről Harry mesélt. Elértünk a galéria utolsó néhány képéhez, ahol egy nő megcsókolta Harry-t, a következő képen kézen fogja, majd maga után húzza, végül távoznak. Meg sem szólaltam. Bámultam magam elé, mint egy retardált.
- Jól vagy, nővérkém?- érintette meg óvatosan az arcomat.
- Persze, prücsök. Bosszút forralok.- mosolyodtam el, miután megfogtam pici kezét és nyomtam rá egy puszit. A gépével együtt kiugrándozott a szobámból. Ben ellinkelt egy dalt. Ahogy meghallgattam, összeállt a fejemben a kép. Harry ezt megkeserüli!
*négy nappal később*
Alig vártam a pénteket. Egész héten kifogásokat kerestem, amiért nem találkozok Harry-vel. Természetesen nem mondtam el neki, hogy tudok a kis kalandjáról. Viszont miután kicsengettek az utolsó órámról és hazaindultam, felhívtam Őt. Megkértem, hogy intézze úgy, hogy kettesben legyünk nála. Igyekeztem minél több érzéki titokzatosságot és kimondatlan ígéretet belesűríteni a hangomba. Hazaérve a szívem hevesen vert. Alig vártam, hogy a saját tette levében főjön. Nevelőanyám volt csak otthon. A kishúgom szavalóverseny-válogatáson volt.
- Miranda!- szólítottam meg. Letette a kezéből a könyvet és rám nézett.- Valamire készülök, de kíváncsi vagyok, hogy elítélsz-e érte.- motyogtam.
- Mesélj, kincsem!- bátorított. Megpaskolta maga mellett a kanapét.
- Jess lebuktatta Harry-t, hogy egy másik nővel volt. Fényképeket mutatott, amin egy gáláról jönnek el. Úgy gondoltam, hogy megleckéztetem egy kicsit.- kezdtem bele. Miután elmeséltem, nevelőanyám nagyot nézett.
- Most tegyünk úgy, mintha én erről nem tudnék és gyanútlanul engedlek el a sráchoz.- nézett rám komolyan. A szeme sarkában látszottak a ráncok, amik alapján pajkos nevetését próbálta visszatartani. Felszaladtam az emeletre. A gardróbomban előszedtem a legszexisebb fehérnemű-együttesemet és felvettem. Hozzá egy szoknyát, ami igazából nagyon tetszik, de sosem hordom. Egy csíkos, ujjatlan felsővel, plusz fekete telitalpú, ha úgy tetszik platform cipő. Na és a hűvösre tekintettem bőrdzseki. A megszokottnál valamivel szebb sminket tettem fel. a hajamat kivasaltam. Készen álltam az indulásra. James felkapta a kocsikulcsot és elvitt engem Harry-hez. Amint James lelépett, kicsit feljebb húztam a szoknyámat, hogy többet mutasson a combomból. A kaputelefonhoz léptem.
- Engedj be, szerelmem!- suttogtam kéjesen. Ó, Harry Styles, neked annyi!
*Harry szemszög*
Beengedtem Leena-t. Egyszerűen nem önmaga volt, de elképesztően szexisen nézett ki. Rövid szoknyájából kikandikáltak vékony, hosszú combjai, a felsője szabadon hagyta a kulcscsontját és a nyakát. Mintha csak a vacsorámat tálalták volna fel. Fél kézzel megragadtam csípőjét és lehajoltam hozzá egy csókért. Úgy csókolt, mint még sosem! Ajkai éhesen falták az enyémeket. Egész testtel nekem feszült. Muszáj leszek visszafogni magam, vagy olyat teszünk, ami még túl korai! Alsó ajkamba harapott és meghúzta azt, miközben mélyen a szemembe nézett. Valami más volt benne, de nem tudtam sokáig töprengeni, megragadta kezem és az emelet felé irányított. A szobámban kötöttünk ki. Az ágyamra lökött. Lerángatta a pólómat, majd pillantása végigszaladt a testemen és megállapodott az ágyam szélén. Lekapta róla az egyik fejpántomat és pillanatok alatt összecsomózta a csuklóimon, ezzel mozdulatlanná téve. Úgy bámultam rá, akár egy hülyére.
- Annyiszor csinálták ezt velem, annyi különböző tárggyal, hogy ellestem a mozdulatot. Éreztem, hogy hasznát veszem még egyszer!- suttogta a mondat második felét a fülembe. Azt hiszem, ez nem az én élvezetemre megy ki, valahogy mégis beindít. Leszállt rólam és a fiókos szekrényhez lépett. Keresgetni kezdett benne, még végül a kezébe akadt egy bilincs.
- Sejtettem, hogy van egy ilyened!- nézegette a kezében tartott tárgyat. Megragadta az összecsomózott kezemet és hatalmas erővel felrántott az ágy támlájához. A bilincset átfűzte az ágy rácsai között, majd egyik csuklómra rácsatolta. Leszedte a fejpántomat és a másik csuklómat is foglyul ejtette. Elővette a táskájából a telefonját.
- Vele is használtátok?- kérdezte ridegen és a képembe tolta a telefont. Egy képpel. Úristen, honnan van ez neki?- Kérdeztem valamit, Harry!- szólt rám.
- Nem. Nem itt voltunk.- feleltem.
- Á, remek! Gondolom azért voltatok nála, hogy miután aléltan elaludt, olyan reményekkel, hogy megtalálta az igazit, leléphess.- bólogatott. Levette a felsőjét, majd a szoknyáját. Szinte csorgott a nyálam. A táskájában kutatott és egy iPod-ot vett elő. A dokkolóhoz sétált, édesen ringatva a csípőjét. Ó, bárcsak az én ölemben mozogna így! Elindított egy számot. Nem ismertem az előadót, de a refrénből rájöttem, hogy egy Nine Inch Nails szám, a Closer feldolgozása. Mintha egy metál banda lett volna. Ki tudja. Lassan felém sétált. Egy szó nélkül megoldotta az övemet, kigombolta a gatyámat és lerángatta rólam. Valamivel kényelmesebb volt a szűk bokszeremnek. Felmászott az ágyra és végigfeküdt rajtam.
- Mondd el, mit szeretnél!- súgta.
- I wanna fuck you like an animal!- nyögtem a dallal együtt. Feltápászkodott és rám ült. Valószínűleg érezte, mennyire igaz ez a szám. Először gyengéden simított végig a felsőtestemen, majd keményem karmolt, közben folyamatosan dörgölőzött. Már ettől úgy éreztem, hogy el fogok menni. A dal végéig kínzott. Kezét végig távol tartotta a férfiasságomtól. Ajkai bejárták a felsőtestemet, a nyakamat, a fülcimpámat és az én ajkaimat. Végignyalt kockáimon. A következő dal Calvin Harris és Ellie Goulding közös száma, az I need your love volt.
- Én ezt szeretném. Akarom mondani, szerettem volna. De nem kaptam meg. Így te sem, amire te vágysz.- közölte, majd lemászott rólam. Felvette a ruháit, megigazította a tükörben a haját. Elvette a dokkolóból az iPod-ját és készen állt az indulásra.
- Ég veled!- köszönt, majd kilépett az ajtón. A srácok hangját hallottam meg. Louis jött be a szobába.
- Mit műveltél?- kérdezte a fejét ingatva. Ez most komoly?
- Hogy én? Ő mit művelt!-biccentettem az ajtó felé a fejemmel.
- A kezembe nyomta a kulcsot azzal, hogy csak én menjek fel és majd te elmagyarázod a látványt.- mondta. Igazából engem is roppantul érdekel, hogy mi a halál véreres fasza volt ez. Miután elengedett beszélni kezdtem.
- Annyi történt, hogy megtudta valahonnan a hétfő éjszakai kis kalandot és megpróbált felizgatni egy kicsit.- motyogtam.
- Hát az sikerült is a jelek szerint.- röhögött az ölemre pillantva. Szúrós pillantást vetve rá felkapkodtam a ruháimat és kirohantam a házból. A kapu előtt ácsorgott az utat kémlelve. Biztos a sofőrjüket várja. Le sem szarva, hogy mezítláb vagyok, leszaladtam a lépcsőn és kiléptem a kapun.
Nagyon jó lett meg annál is jobb!!:) SIESS!:)
VálaszTörlés