Chapter 8

A szobámban sötétség honolt. Kint bődületes erőkkel fújt a szél. Míg Harry ajkai és nyelve segítségével késztetett sikolyra, feltámadt egy nagyobb vihar. Apró jégdarabok kopogtak az üvegen, legalábbis úgy sejtem, hogy jég volt. A sötétítő függönytől nem láttam. Egyetlen szál bugyi és az Ő pólója volt rajtam. Harry kiterülve az ágyamon aludt. Visszaemlékeztem az alig egy órával ezelőtti eseményekre. Csókok a kulcscsontomon, a melleim közt, végig a hasamon, a belső combomon végül ott, ahol legfinomabb az érintés. Valószínűleg örökre a gondolataimba égett a kép, ahogy lepillantottam rá, ő felhajolt, végignyalta ajkait, mik a tulajdon vágyaimtól csillogtak. Most mégis érzek egy minimális megbánást. Nem teljesen egészséges, hogy majdnem 15 létemre egy idősebb sráccal kényeztettem magam. Tény, hogy az osztályomban nincs szűz lány, a legtöbbjük pedig igen aktív nemi életet él -ami azért elég szégyen- mégis én másnak éreztem a helyzetet. De nem! A múltamnak ehhez semmi köze nincs! Ha jól emlékszem -bár ne tenném- a legfiatalabb vásárlóm, vagy kuncsaftom, ahogy tetszik, talán 8 évvel volt idősebb Harry-nél. Az igazat megvallva nekem egy Ben-típusú srác mellett lenne a helyem. Az én korosztályomnak még a szimpla szex-szótól is pirulnia kéne, mégis néhány lány, akit ismerek, szemrebbenés nélkül meséli a folyosón, hogy mennyire élvezte, ahogy a pasi megkötözte. Aha, próbálja ki egy negyvenes orosz fickóval, aki bűzlik a vodkától és az olcsó szivarjától. Akkor nem lesz olyan vonzó. Visszagondolva Harry mozgásképtelen testére, ahogy rajta vonaglottam, miközben az ágyhoz bilincseltem, apró kis mosolyt csalt az arcomra. Eltekintve az utána lévő eseményekről. Nagyjából még negyed óráig latolgattam a dolgokat, majd Harry álmában morgolódott egy kicsit, majd a csípőmnél fogva magához húzott. Kihasználva a lehetőséget, izmos, erős karjai közé bújtam. Éreztem, hogy igazán itt a helyem, mellette, az ágyamban.
Hirtelen ért az ébredés. Körülnéztem, Harry sehol. A telefonom után nyúltam. Csak néhány órát aludtam. Hajnal volt, de én teljesen kipihentem magam. Azért észrevettem, hogy Harry írt egy üzenetet. Az állt benne, hogy lelépett, mielőtt Miranda hazaért volna és kirugdalta volna a seggét az ágyamból. Utóiratként hozzátettem, hogy megtarthatom a pólóját, bár jövök neki egyel, amiért dzsekiben, póló nélkül ment haza. Sejtettem, hogy alszik, így inkább nem írtam vissza, csak felvettem a futó cuccomat és elhagytam a szobámat.
- Hát te?- mosolygott rám a konyhából Miranda.
- Futni készülök. És te?- érdeklődtem.
- A megélhetésünkért fogok ma is dolgozni, amit egyébként nem terveztem be, úgyhogy siess haza a futásból, tudod, hogy nem szeretem, ha a húgod egyedül van.- kérte. Bólintottam.
- Úgy érted, a luxusmegélhetésért?- nevettem fel.- Persze, igyekszem, hisz' futni megyek, nem sétálni.- tettem hozzá.- Egyébként mi a helyzet James fronton?- vonogattam a szépen ívelt szemöldökömet -köszönet a kozmetikusunknak érte-
- Jaj, dúl a háború!- jelentette ki. Mi történhetett?
- Ó.- sóhajtottam. Szeretem James-t és azt akarom, hogy a nevelőapám legyen, ne a sofőröm.
- Egy olyan háború, ami a jó éjt csókja után tombol bennem.- egészítette ki magát pirulva. Egyenesen imádom ezt a nőt!
- Startolj rá a csávóra, anyuci!- ujjongtam, mire csendre intett, tekintve, hogy Jess még az igazak vasárnapi álmát alussza.
- Ha már férfiak. Hogy van a zöld szemű?- váltott át barátnő stílusra.
- Uhm, azt hiszem kimerülten.- vigyorogtam. Nevelőanyám szemöldökei a magasba szökkentek. Mielőtt még tisztázhattam volna magam, reagált.
- Lehet, hogy nem vagyok ezért jó anya, de azt mondom, ha kész vagy az ilyenfajta közelségre, akkor nyugodtan tegyétek. Sajnos nem vagy már kislány ilyen téren, túl hamar kellett felnőnöd. És amúgy is, a korosztályod a te szörnyűséges sorsod nélkül is megélt már komolyabb szexualitást, mint én.- motyogta. Nem szívesen tereltem erre a beszélgetést, úgyhogy bedugva az iPodom fülhallgatóját a fülembe, elindultam futni. A közeli parkban kocogtam, miközben az Asking Alexandria Nine Inch Nails feldolgozását hallgattam a Closer című számból. Ó micsoda emlékek. Annyira beléjük merültem, hogy valakibe beleütköztem. Zavartan, dadogva elnézést kértem és rögtön kirántottam a fülemből a fülhallgatót.
- Ugyan, Leena, semmi baj!- hallottam Louis mosolygó hangját. Felpillantottam rá és egyszerre elnevettük magunkat. Két kávés pohár volt a kezében, ha jól láttam Starbucks.
- Szia, Louis!- mosolyogtam rá szélesen.- Kié a másik?- érdeklődtem a pohárra pillantva. Elforgatta, hogy lássam a nevet. Eleanor. A barátnőjével egy kis romantikus sétára indultak? De jó, ők megtehetik! Mi nem igazán mutatkozunk Harry-vel együtt.
- Ó, akkor én nem is zavarok, szaladok tovább!- búcsúzkodtam, majd indultam volna, mikor visszarántott.
- Bemutatnálak neki, ha nem okoz gondot.- vette elő édes Tomlinson mosolyát. Ezt vajon honnan vettem? Bizonyára a képek, amiket a húgairól láttam. Ugyanaz a mosolyuk van.
- Megtisztelsz.- bólintottam, majd elvezetett az egyik padhoz, ahol Eleanor üldögélt. Bármiféle féltékenység és lányos hülyeség nélkül mondhatom, a legszebb lány, akit valaha láttam. Hosszú, egészséges, kissé hullámos szőkés barna haj. Hibátlan alak, ahogy a nagykönyvben áll. Tökéletes arcvonások. Termetéhez, korához és alkatához illő stílus. Louis megfogta az Isten lábát ezzel a lánnyal. Na nem, mintha ő nem lenne egy főnyeremény.
- Szia, Eleanor vagyok!- nyújtotta felém a kezét. Mosolya kedvesen terült el az arcán. Látványától nekem is mosolyognom kellett.
- Nagyon örvendek, Leena Dreier vagyok.- feleltem, miközben kezet ráztunk. Szemei elkerekedtek.
- Az a Leena Dreier, akiről a nagy Styles ódákat zeng nap mint nap a srácoknak?- csodálkozott, mégis a mosolya nem tűnt el az arcáról.
- Hát, nagyon remélem.- pirultam el.
- Tényleg nem látszik rajtad, hogy hány éves vagy.- jegyezte meg. Ó, tehát ismeri a mocskos kis titkot. Egy kis ideig beszélgettem velük, majd ráeszméltem, hogy a húgom minden bizonnyal bármelyik percben felébredhet, úgyhogy elköszöntem és szabályszerűen hazarohantam. Éppen csak beestem az ajtón, mikor kishúgom a szemét dörzsölve koslatott le a lépcsőről. Odarohantam hozzá, felkaptam, megpörgettem és egy hatalmas puszit nyomta a homlokára.
- Beszívtál, Leena?- pillantott rám gyanakodva.
- Hülye!- legyintettem meg a fejét.- Nem is lehet jó kedvem?- biggyesztettem le az ajkamat, eljátszva ezzel, hogy mindjárt sírok.
- A seggfej beadta az este, hogy nem csak megdöngetni akar?- fonta össze a kezét a mellkasa előtt. Kemények ezek a negyedikes kis csajok. De ahelyett, hogy felhúztam volna magam, inkább visszavágtam.
- Hm, ha jól emlékszem, nem egészen három héttel ezelőtt még Istenként tisztelted azt a seggfejet!- vigyorogtam. Élvezetes őt cukkolni.- Hogy is mondtad? Egy huszonegyedik századi görög istenség?- nevettem.
- Kívülről istenség még mindig. Csak a belseje romlott.- fintorgott.
- Szerintem nem.- vonogattam a vállam. Néha nehéz eldönteni, ki az idősebb.
- Aha, de ne zokogj majd összetörve, ha egy igazán perverz basszantyú után felébredve egy néhány szavas üzenetben közli veled egy cetlin, hogy megismert valaki mást.- motyogta.
- Beleolvastál a szürkébe! Tuti, hogy a könyveimet bújtad!- mutogattam rá. Felálltam a kanapéra és ugrálva kántálni kezdtem, hogy "Jess beleolvasott, beleolvasott" Ebben a pillanatban belépett Miranda.
- Mibe olvasott bele? dobta le a táskáját a dohányzóasztalra.
- A könyvembe!- nevettem.
- Jézus, melyik mocskos nyelvezetű soft pornó könyvedbe?- szörnyedt el. Persze csak tettette. Igazából ő is olvasta már őket és nagyon is szerette. Egyszer például közölte, hogy Christian Grey(Az ötven árnyalat trilógiából) lesz a nevelőapánk. De olyan is volt, hogy felhívta a figyelmemet, bárhol összefutok Simon Parker nevű fotóssal(Faldöngető), esetleg Travis Maddox-al a motorján száguldozva (Gyönyörű/Veszedelmes sorscsapás), valahogy juttassam őket el a házunkig. Belegondolva nem is lenne rossz. Miranda megelégedne Christian-al, nekem meg ott lenne Trav és Simon.
- Ha pornó, akkor biztos nem soft, és amúgy a Fifty Shades-be.- kacagtam. Nem tudom, mit találtunk ennyire viccesnek azon, hogy egy majdnem 10 éves kislány ilyen könyvet olvasott. Na jó, természetesen nem olvasta ki, gondolom csak belekukkantott. Miranda eltűnt a szobájában, én pedig tompán hallottam a csengőhangomat. Motyogtam egyet részben oroszul, magyarul és angolul, majd felrohantam. Amint láttam, ki hív, megenyhültem.
- Szia szerelmem!- hallottam karakteres hangját a vonal végéről. Rögtön eszembe jutott, ahogy a combomba morogva közölte, milyen finom vagyok.
- Szia, Harry!- feleltem. Vigyorom fültől fülig terjedt.
- Mit tervezel a szülinapodra? Csak mert nekem lennének ötleteim.- sziszegte. Szinte láttam magam előtt, ahogy ráharap a nyelvére, megakadályozva, hogy az kicsusszanjon ajaki közül. Ó, vajon mit tervezhet?
- Megbeszélem majd anyuval!- biztosítottam. Bármennyire irtózom az emlékeimtől, talán belemennék egy kis tornába. Haha, ágytornába. Jó, ez szar poén volt.