Chapter 3

Heló mindenki! Remélem eddig tetszik a sztori! Némi kis visszajelzésnek nagyon örülnék. Egyébként úgy döntöttem, hogy végig Leena szemszögében fogok írni. Igazat megvallva nehezebb fiú fejjel gondolkodni, mint ahogy én azt sejtettem. Remélem ettől még érdekesnek találjátok majd a történetet. xxx

*Harry szemszöge*

Leena roppant érdekes lány, de úgy tűnik van, amit nem mondott még el. Ezt viszont megértem. Én sem mesélnék el mindent egy idegen srácnak rögtön. Az viszont nagyon meglepett, hogy 14 éves. A kinézete alapján simán lehetne akár 19 is. Annyira jól esett, mikor megkért, hogy én is meséljek. Ezek szerint talán érdeklődik irántam. 

- Nem sok érdekesség van velem kapcsolatban.- rántottam vállat, mire hitetlenül felkacagott. Elbűvölő nevetése van.

- Világsztár vagy és azt mondod, nem érdekes az életed?- kérdezte. Sötét haja a derekáig ért, ahogy oldalra biccentette a fejét. Keresztülnyúltam a pulton a keze után. A mosoly lefagyott az arcáról. Először visszahúzta a kezét, majd lassan eleresztette ujjait és megfogta a kezem. Eleinte éreztem, ahogy az izmok feszülnek apró kezében, majd ahogy beszélgettünk teljesen elernyedtek. Felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy miért ódzkodott ennyire az érintéstől, de már olyan jól éreztük magunkat, hogy nem akartam elrontani. 

- Üljünk át a kanapéra, ott kényelmesebb!- ajánlotta. Felvontam a szemöldökömet, ahogy elcsodálkoztam. A kis hölgy felbátorodott. Megkerülte a konyhaszigetet, közben nem eresztette a kezem és a kanapéhoz sétáltunk, majd letelepedtünk. Csak ültünk és beszélgettünk. Általában ez nem így zajlik, ha lányokkal vagyok. Tény, hogy azok a lányok általában idősebbek, mint Leena és valószínűleg tapasztaltabbak is. Elbambultam és mire visszatértem a földre, feltűnt, hogy Leena hozzám bújt.

- Mit művelsz?- kérdeztem meglepve, bár boldogan.

- Ó, zavar?- emelte fel a fejét a mellkasomról zavartan.- Ne haragudj!- dadogta. Átkaroltam a vállát és visszahúztam magamhoz.

- Egyáltalán nem zavar! Csak megleptél, azok után, hogy a kezemet alig akartad megfogni.- suttogtam a homlokához, miközben nyomtam rá egy puszit. 

- Mikor utoljára megfogtam egy férfi kezét,- kezdte, de elcsuklott a hangja. Piszok kíváncsivá tett, de nem akartam, hogy elsírja itt magát. Bizonyára rossz emlék.

- Pszt, Leena! Értettem. Rossz emlék! Ne folytasd!- dörgöltem gyengéden a vállát, hogy nyugtassam. 

- Te más vagy, mint amilyenek ők voltak.- állapította meg. Fogalmam sincs, kikre gondol.

- Ez jó?- kérdeztem. 

- Hát, ha a hatóságok megtudnák, hogy Ők mit tettek, már sitten ülnének, úgyhogy szerintem jó, amennyiben nem az a célod, hogy leültessenek a rács mögé.- magyarázkodott. Kirázott a hideg a gondolatra. Mit tudhat ez a lány, amivel valakiket sittre juttathatna? És ha olyan szörnyűségeket műveltek, miért tartja meg magának az infót?

Sokáig beszélgettünk, éjfél is elmúlt, mire eldöntöttem, hogy ideje hazamennem. A kapuban ácsorogva búcsúzkodtunk. Magamhoz öleltem apró, törékeny testét. 

- Annyira meg akarlak csókolni!- motyogtam a fülébe. 

- Eljön majd annak is az ideje!- mosolyogva végigsimított az arccsontomon. - Jó éjt, Harry!- köszönt el. Bizonyára már fázott.

- Jó éjt, Leena!- biccentettem és vadalma módra vigyorogva beültem a kocsiba és elhúztam. A telefonkönyvem gazdagabb egy új telefonszámmal és a hátterem is egy közös képünk. A nagy örömöm addig tartott, míg rá nem jöttem, mit kapok otthon a srácoktól, amiért félbeszakítottam a koncertet. Már ha persze beengednek a házba. 

Ahogy hazaértem, hajnal háromig ordítottak velem a srácok, Louis kivételével. Ő csendes szemlélőként ült a kanapén. Összeesküvő vigyorával bátorított néha. Mikor Liam elfáradt és nem tudott tovább kiabálni velem és Niall is megunta, hogy szidjon, leléptek aludni. Elindultam volna a fürdőszobába, de Louis az utamat állta. 

- Ne olyan gyorsan, uraság! Mesélj el mindent! Megvolt?- vigyorgott. Nagyot sóhajtottam.

- Gyere!- intettem a szobám felé. Bent leültünk és elmeséltem mindent. 

- Komolyan 14?- faggatott kikerekedett szemekkel.
- Ja.- bólogattam. Elvette a telefonomat és a háttért nézte.
- Kinéz akár 18-nak is.- állapította meg. Szerintem is. Louis visszafeküdt, én pedig vettem egy zuhanyt. A szobámba visszaérve Leena üzenete fogadott. Azt írta, nagyon jól érezte velem magát és reméli, a közeljövőben találkozunk. Na azt én is remélem.

*Leena szemszöge*

Megrémiszt, amit érzek. Harry nagyon vonzó és édes srác. Bár tény, hogy lényegesen idősebb. Akármennyire lehet egy 20 éves srác figyelmes, meg türelmes, vannak igényei, amit én nem tudok kielégíteni. Talán ha idősebb lennék, sem tudnék eleget tenni neki. 

Vasárnap újra találkoztunk. Elvitt magukhoz. Louis és Niall voltak otthon csak. Mindketten aranyosak, bár Niall mintha nem szívlelne engem annyira. Biztos félti Harry hírnevét. Nem egy büszkeség 14 éves lánnyal kezdeni, ha te magad 20 éves vagy. Ennek ellenére Louis végtelenül kedves volt. Sokat beszélgettem vele, ameddig fel nem mentünk Harry szobájába. Niall persze utánunk hurrogott. Harry elfeküdt az ágyon én pedig a csípőjére ültem. Amióta ismerem, folyamatosan meglepem saját magam.

- Remélem tudod, hogy Niall csak gyökérkedik. Nem akarlak megrontani.- közölte komolyan. 

- Hát, nem is tudnál!- csúszott ki a számon. Testtartása megmerevedett.

- Akarom tudni?- pillantott rám óvatosan. 

- Szerintem akarod, majd ha megtudtad, mondhatod, hogy mégsem akartad.- magyaráztam. Jó, ez oroszul értelmesebben hangzott a fejemben. 

- Hallgatlak!- bólintott. Ujjait összefűzte az enyémekkel, így valamennyire támaszkodtam. 

- Ugye tegnap meséltem, hogy az anyám belehalt a szülésbe, ezért az apám utál engem. Mindig is ilyen fejlett voltam. 12 évesen olyan voltam, mint egy 15 éves. Kiköltöztünk Oroszországba, ahol apu ismert striciket. Megmutatott az egyiknek és valami bődületes pénzt ígértek. Értem, vagyis a szüzességemért.- makogtam.- Természetesen tiltakoztam, nem akartam engedni. Erre az én szerető, gondoskodó apám belém tuszkolt egy adag narkót. Mire kitisztult a fejem, odavolt az ártatlanságommal együtt az életkedvem és a becsületem. Ne akard tudni, hány férfi költötte el apámnál a fizetését, csak azért, hogy velem legyen. Mikor emiatt már a suliból is kimaradtam, a gyermekvédelem elkezdett foglalkozni az üggyel. Nagyon összebarátkoztam a pszichológusukkal. Ő segített. Aztán Mirandát kaptam a 14. születésnapomra, megtoldva Jess-el. Én voltam a legboldogabb, mikor végre otthagyhattam azt a seggfejet.- motyogtam. Egészen elöntött a düh, mikor az apámra gondoltam.
- Mekkora tetű! Az az egy szerencséje van, hogy nem itt él! Bár, ha végiggondolom, simán kimennék Moszkvába, hogy agyonüssem!- fortyogott.
- Nem engednélek annak a rohadéknak a közelébe! Ahhoz túlságosan fontos vagy nekem!- böktem ki. Már én is vágyom arra a csókra, de nem akarok sietni vele. Végigfeküdtem rajta. Ajkaimat simogatta.
- Csókolj meg!- nyögte. Ó Harry! Miért vagy te ennyire vadító?